8. Tomodachi no Iaido Keiko – Kassa

Elérkezett az
idő, újabb alkalom,
hogy megtaláljuk.

(rémes haiku a Kassai rémről)

Teljes volt a létszám – tele volt az autó. Az előző évek tapasztalati alapján alaposan felkészültünk a hétvégére: böjtöltünk (;–))! Az időjárás előrejelzés 13 fokkal hívogatott minket Kassára – ahol péntek reggel nekünk, csak nekünk esett egy kis hó.
De hol a “Kassai rém”?
Találtunk erre is választ…

A hagyományos indulás-kép ismét a motorháztetőről készült. És milyen jó ez! Ráadásul közben azt is megtudhattuk volna, hogy a tüzelés veszélyes lehet – de háttal álltunk a táblának.

Átgurultunk az országon, megcsodáltuk Szikszót (x.i.x.o), majd az egyik legkátyúsabb magyar utat. Átkeltünk a nem létező határon, és Robi már várt minket a felüljárók és az egymástól logikátlan helyen lévő városrészek városában.
Nála a paraméterek a régiek voltak: a madarai nem támadtak fel, a hüllők szaporodtak, a kutya ott volt.. mindenhol. És japán pohárjelölőket is találtunk – ez utóbbi művészetre serkentő látvány volt!

A vacsora finom volt. Köszönjük!

Szombaton.. a reggeli is (szóismétlés ugyan, de:) finom volt. Nem bírtunk vele – pedig Tibi is segített (annak ellenére, hogy általában kihagyja ezt az étkezést). A termet sikeresen megtaláltuk, és én már éreztem.. a borzongást. A padlóban és a falakban rejtőző kassai hideget, ami belénk költözött 2 napra. Ez maga volt a rém…

Beszélgetés kezdődött, kaptunk útmutatót is “Ki vagyok én?” címmel.
A téma a vizsga körül forgott, amit én igyekszem messziről kerülni…  Ezt követően volt öt percünk vizsgahelyzetbe hozni magunkat (Hősugárzó nélkül!).
Először reiho nélkül szimuláltunk vizsgahelyzeteket, majd reihoval (és mennyivel jobb így a minőség!), majd emeltük a kata számokat. Kevésszer gyakorolunk ezen a módon, hasznunkra is vált.

Az is kiderült a hétvégén, hogy Robi a pókoktól félt, Nemo pedig az enbuktól – de mindketten leküzdötték ezt a fóbiát.
Kérdések merültek fel: Ki hogyan hozza magát vizsgahelyzetbe? Mit tesz a cél érdekében? Mi a cél?
Ha mindig, minden helyzetben készen állunk egy ilyen szituációra, ha mindig meg tudjuk mutatni a bennük lévő legjobbat, akkor készen vagyunk. A vizsgák pedig.. majd jönnek.

Kicsit átmelegedtünk, majd este ninja-dojo-tatamin néztük az alábbi kisfilmet, és fogyott a sushi is!

A vasárnapi beszélgetést követően páros és “hangos” gyakorlatok voltak annak érdekében, hogy kikerüljünk a komfortzónánkból, és tanuljunk, fejlődjünk!

Köszönjük a tanítást!

Köszönjük a vendéglátást!