Kategória: Krónika

MKSZ Iaido Vizsgafelkeszítő és vizsga

Az eseményen magyarországi 7 egyesületből összesen 34 fő vett részt, melyet Hábermajer Gábor (Iaido 6. dan) és Galyas Gábor (iaido 6.dan) vezettek. A megnyitót követően a jelenlévők közösen egyszer áthaladtak a 12 ZNKR katán, majd két csoportra bontva folytatódott a gyakorlás.

A június 18-án a franciaországi Mulhouse-ban vizsgázók alkotta csoport tagjai a magas fokozatú vizsgák elvárásaira készülve közösen gyakoroltak. Egymásnak bemutatva gyakorlataikat katánként és vizsgahelyzetben is, ezekről egymás számára visszajelzéseket adva készültek. A jelentősebb létszámú másik csoport a 12 ZNKR katát vette sorra, többszöri ismétléssel, a vizsgaszempontokra fókuszálva, a sarokpontokat kiemelve. A két instruktortól csoport tagjai a lehető legtöbb személyes tanácsot kapták, akik korrekciós javaslattal igyekeztek segíteni a vizsga előtt állókat. Mindkét csoportban intenzív munka folyt. A program délután egy órás egyéni gyakorlással folytatódott, majd megkezdődtek a vizsgák fokozatonként. A sikeresen vizsgázók okleveleinek átadásával zárult az esemény.

2 fő 2. kyu fokozatra
5 fő 1. kyu fokozatra
4 fő 1. dan fokozatra
5 fő 2. dan fokozatra

A vizsgabizottság tagjai:
Hábermajer Gábor iaido 6.dan
Galyas Gábor iaido 6.dan
Stadler Gyula iaido 5.dan
Demeczky Jenő iaido 5.dan
Vass Gergely iaido 5.dan

Gratulálunk klubtársainknak!

Dimitri Nachkebia: 2 dan
Kórádi Gábor: 1 kyu
Ungvári Zoltán: 1 kyu

Tavaszi iaido szeminárium – Stubnyafürdő

Hosszú évekig természetesnek vettük, hogy évente 2-3 alkalommal utazunk, hogy tanulhassunk. Természetesnek tűnt az is, hogy sokan vagyunk, és hogy Cook Sensei mindig ugyanannyi kifogyhatatlan energiával érkezik a szemináriumokba.

Az utolsó Stubnyafürdői tábor 2019-ben került megrendezése, és csak ketten képviselték az egyesületünket. A járvány évekig tartó szünetet hozott, tagjaink száma a minimum közelében stagnált, és abban sem voltunk biztosak, hogy Cook sensei továbbra is vállalni fog utazással járó tanítást..

Ezen a hétvégén két autóval indultunk útnak (jó, értem: “utasszámilag” másfél), hogy tele csomagtartókkal (és egyéb lelki terhekkel…) újra együtt legyünk Cook sensei közelgő 80. születésnapja előtt pár nappal.
80! (..akkor mi mennyi idősek vagyunk?)

A Miata (Miata Is Always The Answer) és a Duster repült a szlovák szerpentineken, amikor éppen nem esett az eső még tetőnélküli állapot is fellépett!

Péntek délután vettük birtokba a szokásos tornatermet, hogy a hivatalos kezdés (és az ilyenkor szokásos Robi gondoskodása általi start-Fidorka adag beadása) előtt felelevenítsük a páros formagyakorlatainkat.
Kiváló kezdés volt – este pedig közös vacsoránál beszélgettünk úgy, mintha csak tegnap hagytuk volna abba.

Harcos keze a
markolaton szívének
döntésére vár.

Szombaton sok ismerős arcot láttunk viszont! A kihon-kezdés erős volt, vágtunk, vágtunk és vágtunk… és vágtunk. Fájt a karom, de megvolt az azonnali életközeli élmény! Victor Cook sensei átadta a szót Tony Devine senseinek, aki megvilágította a lényeget: a formagyakorlatok kihonokból állnak, így akár követhetjük is a japán mester példáját, aki főleg ezekre helyezte a hangsúlyt a gyakorlásában, és csak a vizsga előtt gyakorolt katákat!

Délelőtt az első és harmadik formát gyakoroltuk (sokat mozogtunk!), majd a délutánt gyakorlatilag kitöltötte a Kesa giri és a Sampo giri.

A szűkre szabott sayonara parti miatt én birtokba vettem a sok emlékkel bíró zöld tükörfürdőt, utána pedig vacsoráztunk, majd a patak-parkban szereztem élményeket.

Fahídon állok.
A patak hangja nyugtat –
– magammal viszem. 

Vasárnap több csoportban gyakoroltunk. Nagyon kevés alacsony fokozatú iaidokát (és vizsgázót) láttam, talán ezért is (váratlanul, a változás jegyében..) koryu élményeket szerezhettünk!
Már kezdtünk belemelegedni, amikor jött a jelzés, és véget ér a szeminárium – de örültem az ezt követő kiemelkedő vizsga embuknak.

…vége az aranykornak, a nagy táboroknak? Mit hoz a nyúl éve..? Milyen ego nélküli új vezetőkre van szüksége a budo világunknak? –  sok kérdés merült fel a hazáig szakadó esőben..

Köszönet mindenkinek, aki mozgásban tartja a kereket..!

Tomodachi no Iaido Keiko

Időutazás

Az indulás napján feltettem a kérdést az egyre népszerűbb mesterséges inteligenciának, a ChatGPT-nek:
– Létezik időutazás?
A válasz lényege ez volt:
„…jelenleg nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az időutazás lehetséges lenne a gyakorlatban.”
Ekkor felvetettem neki, hogy nagy sebességnél illetve a fekete lyuk eseményhorizontjának közelében az idő másképpen telik, és ez szerintem egyfajta időutazás – de tudományosnak tűnő válaszában sem értett egyet:
„Az időskálák eltérő mérése a gravitációs potenciál különböző értékeihez kapcsolódik, azaz a gravitációs idődilatációhoz. Az idő időbeli torzulásának ez a jelensége az idő időbeli dilatációja, amelyet az általános relativitáselmélet ír le.

Az idődilatáció miatt azonban nem lehet tudatosan vagy szándékosan visszautazni az időben, hanem csak az idő elteltének eltérő percepciója tapasztalható meg a két hely között. Az időbeli torzulásnak ez a jelensége alapja lehet néhány időutazással kapcsolatos sci-fi témának, de az időbeli dilatáció nem jelenti a tudatos időutazás lehetőségét.”

Nem mondtam el neki, hogy én már hosszabb ideje utazom az időben: az utóbbi hónapban 1953 és 1961 között voltam olyan módon, hogy elkezdtem megnézni Audry Hepburn filmjeit időrendi sorrendben (ezzel párhuzamosan pedig könyveket olvastam az életéről) és lassan 18 éve gyakorlok több száz éves mozdulatokat, mint egykor a bushik…

Utazás

Kedves klubtársunk, Gyuri – egy gyenge pillanatában 🙂 – felajánlotta nekünk fehér-francia-családi-gyermekszállító minibuszát, így ebbe a járműbe ült a Shinbukan Egyesület minden aktív iaidokája, és célba vettük Kassát, a leghidegebb várost, hogy immár 10 alkalommal részt vegyünk a Tomodachi no Iaido Keiko eseményen!

Induláskor Hegyi Dóri énekelt nekünk, de felcsendült a Moon river is – és autóztunk (és próbáltam kiismerni a különös módon kommunikáló járművet). Sikerült elkészíteni a szokásos induló-csoportképet képet is a naplementében.

Az autó remekült teljesített az úton – Gyuri, ezt ne olvasd: a villamossínen is -, csendben haladtunk a vacsora felé. Birtokba vettük a szállásainkat, majd Kassa belvárosában sétáltunk és élveztük a helyi ízeket!


Gyakorlás

A helyszín és a hőmérséklet is a szokásos volt – ennyi tabit és (színes) zoknit én még nem láttam!

A hétvége témája a szúrás volt! Életnagyságú rajzon láthattuk, hogy hová is kellene majd (vágnunk és) szúrnunk, ezt követően megismertük a módszertant, és ennek alapján kell kellett feldolgoznunk a katákat – kis csoportokban. Minden ZNKR gyakorlathoz tartozott egy hozzá hasonló koryu pár is – illetve sok-sok papír, amelyek nagy tapasztalathoz juttattak bennünket (nem teljesen véletlenül megszólalt a fejemben a Funny Face…)!

A kisebb fokozattal rendelkezőknek extra élmény jutott, mivel ők először kóstoltak bele a Muso Shinden Ryu világába..! 🙂
Szombaton a Tsuka ate-Towaki, Morote-tsuki Ryōzume, Ganmen-ate-Mon-iri párosokat dolgoztuk fel.

Délután a zene átváltott Kill Bill-re és Az utolsó szamurájra. Este a Shin Junshui Do otthonában vacsoráztunk, főszerepet kapott pár sushi, maki, kék torta – és..

..NAGY (a lovak lábát nem vágták le, ugye?) fegyverek!

Vasárnap folytattuk a Soete-tsui-Iwanami majd a Siho-giri-Gyakutō-Takiotoshi formagyakorlatokkal, majd a napot szabadgyakorlás zárta.

Ismét (idő)utaztunk, hogy teljesebben tudjuk megélni a jelent: Köszönjük..!

Shinbukan iaido szeminárium és taikai

Igen, A HÍR IGAZ: BESZORULTUNK A LIFTBE, EZÉRT A SZEMINÁRIUMON ÉS A TAIKAI-on majdnem

NEM TUDTUNK RÉSZT VENNI!

Ez az állítás mindenképpen magyarázatra és a történet kifejtésére szorul, de haladjunk (tér)időrendi sorrendben!

Az első csapatszállító péntek reggel indult útnak, hogy felderítse Prága városának szépségeit és sörkészleteit.

Miközben ők a macskaköveket koptatták elinduld a Macuda is, és 2 hot-dog, pár csoki és 500 km megtétele után a vacsoránál csatlakoztak a többiekhez (új helyszínen, Hotel Chodov, Praha 11) – ahol kiderült, hogy Robi (ahoj Shin Junsui Dojo!) által is értékelhető Cézár saláta is van az étlapon (illetve tányéron)!

A szabad levegő gyorsan lehűlt, ezért a társaság átverekedte magát a cseh zenekaron és a táncparketten, majd a lift felé indult. Lift: azaz személyfelvonó – és mi személynek éreztük magunkat, mind a heten, de sajnos a szerkezet  valamelyikünket (ki volt az..?) túlsúlynak érzékelte, ezért – bár felvitt minket a harmadik emeletre – nem nyitotta ki az ajtót. A hely szűk volt, a levegő kevés, a kabát sok, a világítás meleg – Robi telefonált (a társaságunkban lévő – és ekkor az ajtó másik oldalán álló – hölgyek ekkor adtak hálát a sorsnak, amiért hamarabb távoztak..), és sok izzasztó perc után kiszabadultunk!
A szabadságot likőrrel, brownie-val és anyósviccekkel oldottuk.
Másnap közös reggeli után az új sportcsarnokhoz gurultunk, ami kívül elég nagy volt!

És belül még nagyobb..!

A formagyakorlatokat – 25 éve Prágában! – 3 „adagban” mutatta be nekünk Tony Devine Sensei, Victor Cook Sensei és Hábermajer Gábor Sensei, majd 3 csoportba szerveződve gyakoroltunk. Személyes élményt tudok átadni: 17 éves gyakorlásom legjobb szemináriumán vettem részt! Úgy éreztem, a „helyemen vagyok”: most először a 4-5 danosok között, Cook Sensei irányítása mellett gyakorolhattam!
Délután mások vizsgáiból tanulhattunk.

Este szétszéledt a társaság, de másnap nagyon gyorsan sikerült összekovácsolódnunk, hiszen a nap egyéni enbu taikia-al indult, majd délután csapatok mérkőzésével folytatódott.

Köszönhetően Hábermajer Sensei belénk fektetett munkájának, a gyakorlásunknak – és annak, hogy kiszabadultunk a liftből! – az alábbi eredmények születtek:

* Németh Zoltán: egyéni yondan kategória: első helyezés
* Sz. Imre: egyéni yondan kategória: második helyezés!
* K. Gábor: egyéni mudan kategória: második helyezés!
* Shinbukan ichi: csapatverseny: harmadik helyezés!

* Shinbukan Ni: csapatverseny: harmadik helyezés!


Köszönjük a tanítást, a jó társaságot – folytatjuk..!

18. születésnap

Nagykorúak lettünk!

Az enbuk különleges formát öltöttek az ünnepi estre. A torta ezúttal szögletes volt (és kettő), a sütemény zöld teás, a beszélgetés pedig baráti!


Boldog születésnapot nekünk!