SHINBUKAN
Téli szeminárium 2013.12.17-22.
Idén is megrendezésre került a belga téli szeminárium a brüsszeli ADEPS sportcsarnokban. Az iaido szemináriumot KOBAYASHI Tadao (Hanshi 8th dan Iaido) vezette UEHARA Koichi sensei (Kyoshi 7th dan Kendo - Kyoshi 7th dan Iaido) és SHOJI Toyoko (Kyoshi 7th dan Jodo - Kyoshi 7th dan Iaido) sensei és európai senseiek közreműködésével, míg a jodo szemináriumot NISHIUMI Kamataro sensei (Hanshi Jodo 8th dan Jodo) és SHOJI sensei tartották. Rengeteg volt az ismerős, bár kedden még majdhogynem magánedzésünk volt Nishiumi senseijel. Hétvégére azért megérkezett a tömeg is.
Gergő egy hétre csatlakozott a dojovándorok csoportosulásához, szóval hárman képviseltük a ShinBuKan budapesti dojoját. A szeminárium az idén 6 napos volt, így rengeteget vonatoztunk, autóztunk, pizzáztunk, gyalogoltunk és gyakoroltunk (nem feltétlenül ebben a sorrendben).
Az iaido szeminárium a ZNKR széria végtelen ismétléséről és pontosításáról szólt, míg Nishiumi senseinél óraszám kihonoztunk. Meglepetésünkre az utolsó nap négy katát is gyakorolhattunk, utána pedig megtekinthettük a senseiek embuját.
Vasárnap délután begyűjtöttünk két plusz danfokozatot; Gergő yondan lett! Köszönjük szépen Senseinek a tanítást, mindenkinek a támogatást!

Lovik Anikó

Csatlakozás a dojo vándorokhoz

Két felvonásban tudom megírni az élményeimet:

1. Szemináriumi élmények
2. Belgium

1. Szemináriumi élmények:

Első utam egyedül, valami felé, amiért sokat dolgoztam és hálás vagyok érte, hogy kaptam rá időt, hogy megértsem mennyire nem fontos valójában.
Ettől függetlenül az ego dolgozott (hisz ismertek), élvezettel vártam az indulást, gyűjtögettem a gondolatokat és emlékeket Villingenről, ahol lehetőségem volt egyhuzamban, hasonlóan a mostani alkalomhoz, 6 napot egyfolytában reggeltől estig azt csinálni, amit talán a legjobban szeretek.
Eljött a nagy nap, elnyomtam magamban a gátló félelmet és magabiztosan indultam neki az útnak.
Anikó részletes leírásának hála, pillanatok alatt azon kaptam magam, hogy meg fogok érkezni „Lőven”be ? és megpillantok egy biciklistát, aki nem akar észrevenni és el akar ütni, hiába akarok kitérni. Ez volt Jocó! :D Pár perccel később már Anikó is csatlakozott hozzánk és együtt indultunk a főhadiszállás felé!
Jó volt újra látni őket és jó volt hozzájuk érkezni, ez nagyon sokat segített abban, hogy otthonosan érezzem magam!
A vonatállomástól kb. 30 perces sétavezetett Anikó és Jocó lakjához! Ez minden nap várt ránk! :D

A bemelegítés garantált volt, mert 30 perc séta a vonatállomás, 30 perc vonat, majd átszállás metróra 20 perc és végül 25 perc gyaloglás minden alkalommal oda és ugyanez vissza is!
Kivéve, amikor a helyiek fuvaroztak minket 2 vagy 3 alkalommal is, ezúton is köszönet nekik!

 Első naptól kezdve Anikó foglalt nekünk termet, ahol a délelőttök folyamán edzhettünk egy kicsit, mert hétköznap csak este voltak edzések. Ezt csak egy alkalommal volt szerencsém kipróbálni, mert természetesen, ahogy ez lenni szokott kiszakadva az őrült itthoni hajtásból megérkezve, a már nagyon rég várt eseményre, azonnal lebetegedtem és előjött minden nyavalyám is a vállamban és a térdemben, de ezt annak tudtam be, hogy most valóban pihenhetek, és a szervezetem visszaszerzi magának azt az időt, amit elvettem tőle korábban. Szóval nyugalommal fogadtam minden fájdalmat és rosszullétet, azon morfondírozva, hogy jogos a pont, ahonnan elveszek oda vissza is kell tennem, és ez lehet, hogy egy általános igazság! :D

Jocó és Anikó fantasztikus házigazdának bizonyultak. Sült krumpliztunk (helyi nevezetesség), pizzáztunk, teáztunk, beszélgettünk, megváltottuk a világot nem egyszer Jocóval!

 
(Guld Andinak külön köszönöm a tréninget indulás előtt, ahol sikerült megfejteni, hogy a tiszta víz, metaforája mennyit is segít nekem és bizonyítva, hogy nincsenek véletlenek, az előtte 2 héttel megrendelt Hokusai híres hullám festményes tenogouiját kaptam meg tőle akkor karácsonyra! :D)


Ezúton is köszönöm a rengeteg támogatást nekik és a verebek csiripelte drukkereknek itthon is! 

És akkor a szeminárium:

Az iaido szemináriumot KOBAYASHI Tadao - Hanshi 8th dan vezette. Egy nagypapát kell elképzelni, aki, ha valamit nagyon rosszul csinálsz vagy nagyon jól, akkor is szeretettel teli mosollyal kommentál! Kifejezetten jó érzés volt a közelében lenni, mert a kisugárzása kifejezetten nagypapás volt és megnyugtató. A tábor felépítése egyszerű volt. Megcsináltunk minden katát és ahol szükségét érezte shugot hirdetett és javított, így nagyon sok volt a mozgás és a megtanulható dolgok is nagyon világosak lettek az öt nap alatt. Nem kért és mondott túl sokat, de amiket tanított azt nagyon konzekvensen és kitartóan magyarázta:
- vágás nem csak suhintgatás, hanem valós vágás, a tenouchin keresztül vezetett rá minket, hogy hogyan is kell kivitelezni egy vágást, amiben benne van az érzete, hogy valamit el kell vágnunk,
- seme fontossága, a szemmozgás, ami kifejezi, és egyszerűen olvashatóvá teszi, hogy csak táncolunk a karddal vagy valóban iaidozunk.

Az edzések alatt nem sokszor volt lehetőség a beszédre, mert a sportkomplexum, ahol tartották az eseményt sok teremből állt és mindig mindegyik tele volt, ezért vagy foci vagy kendo edzés volt a közös légterű szomszédos termekben, melyek hangereje elnyomott minden lehetőséget, hogy hosszas diskurzusokat tarthassunk. Hamar teltek el az edzések, sokszor már csak az utolsó morzsái maradtak meg az erőmnek, de akkor is pillanatoknak tűnt az idő karddal a kezemben.

A vizsga is ebben a barátságos hangulatban telt el. 5. dan-ra vizsgázott Thomas Kinczel sikeresen, közben Kobayashi senseit figyelve láttam, hogy ugyan olyan kedvesen figyelt, mint edzés közben és csak a nagyon nem helyénvaló dolgokat kommentálta egy-egy aggodalmas fejvakarással.

 
A jodo szemináriumot NISHIUMI Kamataro - Hanshi Jodo 8th dan Jodo (a háta mögött Kihon Sensei) tartotta :). Becenevéhez mérten katát az 5 napból egy délután csináltunk és erre is azt mondták a rutinos szemináriumlátogatók, hogy rendkívüli mennyiségben volt kata. :D A kihonokat a saját iskolája szerint oktatta, nem is vett tudomást Rene sensei  felvetéséről, hogy van másik tanítási módszer is és valószínűleg, ezért csinálják annyira sokan „rosszul”. Nihiumi sensei hihetetlen szigorral, de mégis kedvesen terelgetett minket, egyesével fogott minden részvevővel kezet, átöltöztetette aki nem megfelelően vette fel a ruháját, az eszközöket egyesével ellenőrizte és mondta, hogy melyik elfogadható és melyik nem az, pl az én tudomásom szerint nem műanyag, hanem ninecirclestől érkező duplabőr tsubámra, azt mondta, dame-dame, mert műanyag! :(
Az eseményen ott volt Nishiumi sensei felesége is SHOJI Toyoko - Kyoshi 7th dan Jodo - Kyoshi 7th dan Iaido, mind Iaido mind Jodo edzéseken részt vett és segítette a munkánkat!
A kata napon a haladókat állította ki sorban Nishiumi sensei és velük szemben minket gyakorlókat, így forogtunk és gyakoroltunk a senseiekkel. Én Shoji sensei sorába kerültem be. Az első pár kata nagyon nem sikerült. Apró hölgy, törékenynek tűnő alkattal és olyan arccal, hogy az acéllemez is meggörbül. :D (A mosolygós fej csak azt jelöli, hogy még mindig zavarban vagyok, ahogy felidézem, tényleg nagyon kemény!!!!!) Szóval a második körre gondoltam, ne unja magát halálra és én is csinálhassak valami olyat, amit kell és szeretnék is, elkezdtem nyomni és keményen tartani a szemkontaktust, azzal együtt, hogy minden mozdulatomból kimaradjon az erő!
Meg is jött a válasz, hirtelen kezdett rám figyelni ő is, odatett is tett egy keveset. Majd odarontott Nishiumi sensei és azonnali ismétlést kért egy katára. Gondoltam magamban már megint valami rendőröset csináltam, ami nem tetszett neki, de nem Shoji senseit javította ki, hogy jól csináljon valamit!
Nagyon meglepett, a dolog. Shoji sensei pedig még jobban, hirtelen azt sem tudtam mi történik, kifordult a világ a tengelyéből, elengedte az arcát és először átlagos japán hölggyé avanzsált, de itt nem állt meg, egyenesen rám nevetett!!!!! :D Majd meghajolt és elnézést kért, itt szerencsére sikerült a döbbenetemből felocsúdni és mélyebbre hajolni, mint ő, amit szintén értékelt!

 Majd jött a vizsga, kemény szigorral telt, Nishiumi sensei arca annyira komor volt, hogy valami egyéb problémára tippeltem, ami vizsgán kívül történhetett. A vizsga pillanatok alatt lezajlott, és ahogy az asztaltól felállt, egyenesen kivonult az ajtón, senki, nem mert elé lépni, hogy egy közös képet kérjen tőle.
Sajnos nekem nem sikerült a vizsgám, mert nem tudtam megfelelően együttműködni a partneremmel és nem tudtam megfelelően reagálni a kialakult helyzetre. :( 
Azt, hogy ebből mit kell megtanulnom, még nem értem, de ez az én keresztem, nehéz túllátni az egómon! Biztos vagyok benne, előbb utóbb ez is megoldódik!

2. Belgium

Hogy miért is kellett szétválasztani a beszámolót? Mert a fejemben is két szál futott végig! A tábor és egy groteszk világ, ahol a szemed sarkából látod, hogy a valóság szövete meg van tépázva, de ha odanézel, akkor minden megfelelőnek látszik!
Az első nap végére sikerült rájönnöm, hogy a dolgokat úgy kell megfigyelnem, hogy a részleteket nézem külön-külön, mert egyben a fedővarázs működik, és nem tudod megfejteni azt a furcsa kellemetlen érzést, amit a hely áraszt magából!
Az emberek kedvesek, ez biztos, ha kérdeztem segítettek, mosolyogtak, ha csak álldogáltam egy térképpel a kezemben odaléptek, hogy tudnak-e segíteni. A boltos mosolygott, de az az érzésem volt, hogy egyébként ott sem vagyok! Megvannak, ezek magukban nem kell nekik senki és semmi, de ismerik az emberek elvárásait és végül is itt vannak, szóval megpróbálnak úgy csinálni, mintha ide tartoznának, de nem nagy odafigyeléssel csak úgy ímmel-ámmal!
Például:
„Kell egy szobor a főtérre, mert az emberek így szokták csinálni, nem? DE!” Hangzik a válasz, majd odatesznek egy bazinagy tűt, amire fel van szúrva egy bazinagy légy! Nem jött át nekik, hogy az emberek miért állítanak szobrokat, vagy egyszerűen az ő világukban egy ez fontos történelmi pillanat volt, amikor valaki feltalálta, hogy egy tűvel át lehet szúrni egy legyet?!




Azután sétáltunk egy arborétumban, minden nagyon szép és minden nagyon helyén van! Látszik, hogy gondoskodnak róla. Elérünk egy kis tavacskához, ahol még vízcsobogó is van, nagyon szép, de miért ül a partján egy elnyújtott végtagú, fülét befogó, őrületet sugárzó vízi lidérc????? 




Kirakatok is és a főtéri világítás is arról árulkodnak, hogy a belgák vagy idegenek, akik köztünk élnek és nem nagy odaadással próbálnak beilleszkedni, vagy egy ősi varázslattól eltorzult nép, aki a paranoia és a zavaró gonosz hangok ellenére érzik még a régi napvilágos, boldog ősök életét és néha felszínre tör, mielőtt a gonosz varázs újra elnyomná!








Egyszóval végig a hét alatt figyeltem magam, hogy még furcsa-e, rossz-e, mert féltem, hogy hozzá fogok szokni és belém ivódik az a furcsa rosszsejtelmű érzet, amit a hely áraszt!
Visszagondolva, beszipkázott a hely, mert kellemes nosztalgiával gondolok rá vissza, és mint egy álcahálót kel ledobnom a gondolataimról a varázst, hogy tulajdonképp mennyire visszás és ijesztő számomra a hely atmoszférája. 

Vass Gergely