SHINBUKAN
JégBudo 2014.12.18.

Nézem ezt a sok jeget, s hallgatom a híreket róla. Hallgatom a szóvivőket, hol, mekkora a kár, hol hogyan zajlik a kárelhárítás. Ki és mit mér fel, és mikorra tudjuk, hogy mi mennyi…

Magam is tervezek. Rég látott szeretett erdőimre gondolok, már mióta tervezem a látogatásukat, de hétről hétre elhalasztottam. Most pedig azt fontolgatom, önkéntesként mennék segíteni a túraútvonalak helyreállításában.

Ebbéli morfondírozásom közepette elgondolkodom:
A természet nem mérlegel, nem bírál, nem minősít. Csak mi hisszük, hogy ami történt az katasztrófa, és mondunk ilyeneket: károk. Sokunk észre sem vette, pedig itt történt minden a szomszédban. Magam is a civilizació egyik, nem is oly régi szüleményének, a dronnak a segítségével kaptam képet a történtekről.  Ágak törnek, fák hasadnak, fordulnak ki, és a megszokott táj átalakul. Elborítják a  fadarabok a talajt. 
Átalakulás. 
Változás. 
Valami más minőségbe került. A negatív - pozitív előjeles minősítést az ember, MI, tesszük hozzá a történtekhez. A termesztet nem tesz ilyet, nem minősít, csak cselekszik. Pontosabban mondva ÉL! Nem osztályozza a történéseket. Mondhatnánk, igen, mert nincs tudata. Szerintem pedig van. Nagyon is. Sőt talán ilyen esetekben észre is vehetnénk mi, parányi kis öntelt élőlények, mi is annak részei vagyunk.