SHINBUKAN
Eső után 2008.10.24-25.
- A Shinbu fa újraültetése (Platanus hybrida Brot.)
A tavaszra elpusztult kis tölgy csemete helyébe egy platánt ültettünk. Erre a reggelre még a nap is szétoszlatta a felhőket. Verőfényben próbálkoztunk a földlabdának elegendő gödröt belevésni a gát anyagába. A többi gyökérzet dolga lesz.

"Remélem, egyre többen fogják majd megérteni mi mindent szimbolizál ez a fa."

- Új tapasztalatok bokutókkal, és új katákkal.
- Póker a tatamin, tésztaleves dömping, teás beszélgetések, ...együtt...lenni...
- Zöld-sárga-bordó-barna Pilis; a tűz melege; nagyon csendes ebéd, nagy pislogásokkal; búcsú a fától, tavasszal visszatérünk.

Hábermajer Gábor

Este. Sensei előadással készült! A hirtelen szerzett olvasólámpa fényénél követtük nyomon az Iaido útját, az azóta (átadásban, katák-ban..) történt változásokat. Idézetet halottunk többek között Jagjú Munenori: AZ ÉLETET ADÓ KARD című művéből, és megtekintettük a Harcos útja című filmet.

A később kialakult beszélgetés egyik témájára a még mindig előttünk heverő könyv címe adta a feleletet ( "Nem érted a lényeget, ha azt hiszed, a harcművészet csak levágni egy embert.") - de ide kapcsolódik a krónikás kedvenc fimjének (Ame Agaru - Eső után, amelynek forgatókönyvét Kurosawa Akira írta) egyik jelente is, amelyben a főszereplő ronin a rá támadó szamurájokat anélkül teszi harcképtelenné, hogy megölné őket.

És másnap (kivételesen reggeli után..) Do-In gyakorlatok következtek, majd közösen, a kavicsos gátba lyukat vésve ismét elültettük (persze nem ugyanazt) a Shinbukan fát!

Délelőtt Bokuto segítségével éreztük meg az ellenfél közelségét, ritmusát.
Ebéd után mindenki új formagyakorlatokat ismerhetett meg - a novemberben Koryu táborba készülők pl. a nehéz, de gyönyörű Ukigumo-t. :--)

Este a "családtagokkal" kibővült család jókedvűen pihent, fáradt, hogy reggel nehezebben tudjon ébredni :--). (Szombaton ez sikerült is, a krónikás ezért az újkori japánhoz köthető "Tokyo Drift" című film zenéjével ösztönözte a társaságot.)

A terep visszarendezése után túrázni indultunk (bár séta névvel is illethetnénk :--). A csípős őszi szellő próbált a ruhánk alá jutni, de mi a napfényben lehullő leveleket figyeltük :--).
Félúton megpihentünk, és Sensei ezúttal a tűzgyújtás rejtelmeibe avatott be minket. :--)
Visszafelé (mivel a csapat jó részénél ivóvíz és élelem sem volt) már sokkal gyorsabban diktálta a sok üres has a tempót, és (volt, aki most sem hagyta ki a cukrászdát ;--)) szépen, kényelmesen megebédeltünk, majd búcsút vettünk a fától, Visegrádtól - és kis időre egymástól.

Folytatása következik!
Szilva Imre