SHINBUKAN
Rövid utazás - Nagy ÚT 2009.06.04-07.
Az MKSZ hírlevélbe írt cikkből.

Miért utazunk?

Gondolatok egy jodo esemény kapcsán

Miért vágunk neki a világnak minden évben többször? Tervezünk, szervezünk, számolgatunk, hogy jöhetne ki olcsóbban, aztán nekivágunk.

Nem túl népes a hazai jodo mezőny, kevesen gyakorolják ezt a vívásnemet, a jodo-t. (Most van születőben egy újabb jodo-s alakulat, reméljük, idővel náluk is lesznek gyakorlók.) Itthon csak magunk között, a dojo-n belül tudunk gyakorolni. Úgyhogy ha ki szeretnénk tekinteni, másokkal is szeretnénk gyakorolni, akkor utazni kell. Nincs is szebb élmény, mint mikor egy addig ismeretlen botja szúr suigetsu-n, úgy isten igazából. Este a fáradt jodo-s ágya szélén kuporog, eszegeti vacsoráját, sorra veszi útitársaival az aznapi történéseket, és közben a hasfalán számolgatja a kis vöröses félhold, és kör alakú foltokat. 

Másnap több élmény, több folt, és új színek.
Kék, lila, zöldes. 
Ha sárga, akkor már múlik. 

Esztétikai, és élettani elvek feszülnek össze egymással az esti vitákban. Melyik szín kin mennyire mutat jól? Ki mennyire szerencsés partnerével? Ki mit érzett a becsapódásokkor? Röpke eszmefuttatások az eltéved ütések kapcsán: mit is érez az ember, mikor éppen leszakítják a lépét?
Egy ponton biztosan közös nevezőn vagyunk mindannyian. Ez pedig Muso Gonnosuké-nak, a jodo szülőatyjának alapgondolata:  „A hengeres botot suigetsu-ra tartsd!”  Minél magasabb dan fokozatúakkal gyakorolhat az ember, a foltok annál közelebb vannak egymáshoz, és az említett területhez. (Az említett suigetsu a szegycsont alatti terület, avagy gyomorszáj.)
A kote ütést is kedveljük, bár be kell vallanom, néha kimondott irigység van bennem a kendo iránt. Ott bezzeg van kote a koté-n.  Itt nincs. Marad a lilulás és az újjak jegelése. Azért a társaság vidám, minél fáradtabb, annál inkább. 

És ezért utazni kell.

Nem kis motiváció a vizsga sem. Itthon viszont csak ikkyu fokozatig juthat a lelkes gyakorló, még nem adott a lehetőség magasabb szintig vizsgát rendeznünk. Tehát irány a külföld.
És ha már ennyit utaztunk, és az eseményen taikai is van, akkor azt semmi képpen sem lehet kihagyni. Még akkor sem, ha mindez az edzőtábor végén történik, a vizsgák után van, majd pedig azonnal indulnunk kell haza. Neki a szép nyári estének, fáradtan, de sikeres vizsgák utáni jó érzésekkel, friss dandiplomákkal, amiken a festék a hátsó ülésen szárad meg a hazafelé vezető úton.
És ezért utazni kell.

Hábermajer Gábor