SHINBUKAN
16. Európai Iaido Bajnokság 2009.11.16-21
2009-es évben is mint minden évben magyar EB csapat válogatót hirdetett meg a MAGYAR-JAPÁN KENDO, IAIDO ÉS JODO SZÖVETSÉG. A hagyományokhoz híven bárki indulhatott a megmérettetésen, mely egy versenysorozatból állt össze. A résztvevők mind kerettagokká váltak és közülük választotta ki a Mihalik Hunor sensei a végleges csapatot. A versennyel ösztönözve a válogatott kerettagokat a jobb teljesítményre, ill. szoktatva a verseny fokozott hangulatához. 
A felkészülés sok kemény edzést jelentett, amit a szövetség biztosított a számunkra, megkoronázva a már szokásossá vált, Csomádi Stadler család féle vendéglátással egybekötött 3 napos gyakorlással. Ezen az eseményen részt venni mindenki számára rendkívüli érzés volt a 3 napos folyamatos edzés és a csodálatos vendéglátásnak köszönhetően. KÖSZÖNJÜK őrnagyúrnak és kedves családjának!!!!!!!!!!!!!!

Az iaido csapat összeállt (kis változtatásokkal): 
Godan: Hábermájer Gábor
Yondan: Galyas Gábor, Stadler Gyula
Sandan: Kovács Péter
Nidan: Vass Gergely
Shodan: Kozár Zoltán, Várvizi Attila
Mudan: Budavári Anita, Fábos Szilveszter

Az idei évben Hollandiában, Mierlo-ban került megrendezésre az EB. Kis csapatunk két turnusban érkezett meg a helyszínre 1300km-t hagyva maga mögött. 
Az első a jodo csapat volt, akik Bálna Viktorya (lakóbusz) segítségével érkeztek meg a helyszínre: 

Első Magyar Jodo csapat:
Hábermájer Gábor (4. dan), 
Réthi Hunor (1.dan), 
Kozár Zoltán és Fábos Szilveszter (Mudan). 

ők képviselték hazánkat az idei évben először jodo EB-n. Megmérettetésük során Kozár Zoltán mudan kategóriában Fighting Spirit érmet szerzett, majd sikeres vizsgát tettek Shodan fokozatra Kozár Zoltán és Fábos Szilveszter, Réthi Hunor pedig Nidan kategóriában teljesítette a követelményeket megfelelően. GRATULÁLUNK SIKEREIKHEZ!!!!!

A második turnus csak kisbusszal, de legalább oly vidáman érkezett meg a helyszínre. 
Az első nap iaido edzőtáborral kezdődött számunkra mely elején egyesítettük erőinket a már ott lévő lelkes csapattal és hallgattuk élvezettel a jodo beszámolókat. 
Néhány igen érdekes jodo-s tulajdonságra derült fény az EB alkalmával… 

Az edzőtábort a Japán delegáció vezette:

-Kishimoto Chihiro (Hanshi 8.dan)
-Yamazaki Takashige (Hanshi 8.dan)
-Aoki Eiji (Hanshi 8.dan)

Az edzőtáborban számunkra sok újdonság nem hangzott el a mi csoportunkban, hála Yamsaki sensei őszi edzőtáborának. A magas danos edzésről nem tudok beszámolni, mert egy teljesen szeparált helyen volt, nem a nagy titkok miatt (legalábbis nem csak), hanem a hely beosztása miatt is. Yamasaki sensei edzőtáborában szerzett előnyünket ki is használtuk, így nekünk a terem talajával való ismerkedés jelentett csak a nehézséget. A teremben gumipadló volt melyen az ülő katák bemutatása kifejezetten kényelmetlennek bizonyult a tapadás miatt, magas danos edzésen részvevők sem panaszkodhattak, ugyanis ott (a teniszpályán) padlószőnyeg volt. Ennek megfelelően a tábor preferált katája a nihonme ushiro volt , mely természetesen az adott körülmények között extra kihívást jelentett mindenki számára. Az edzőtábor nagyon jó hangulatban és színvonalon zajlott le különösebb fennakadások nélkül. 

Este kis szocializáció után, a helyi pub-ban, gyorsan lefeküdtünk aludni a hotelben vagy Bálna Victorya-ban (kinek-kinek érdeme szerint ), hogy a másnapi versenyre mindenki friss legyen.
A versenynap kezdetén gyors bemelegítés után nyitómeccset vívhattam, majd a többiek is szépen sorban elkezdték a versenyt. A pool-ból szinte mindenki ki tudott jönni, de sajnos utána a többiek „szerencséje” alábbhagyott és mindenki kisesett. 
Itt szeretném megjegyezni, hogy semmi szégyellnivalónk nincs az európai iaido terén. A legfőbb problémánk a látottak alapján, hogy a mi vonalunk más stílust képvisel, mint azt a bírók elvárnának tőlünk. Sok meccset néztünk végig latolgatva ki lehet a jobb a két küzdő közül, de a mi szemünk a nagy seme, kemény kiállás és nagy vágásokra volt kihegyezve, míg a tapasztalat alapján a bírók inkább a finom, kecses, erőmentes, folyamatos mozgást részesítették előnyben.
Ez a felfedezés sokunkat gondolkodtatott el, hogy vajon az számunkra megéri-e csak a verseny kedvéért ezt a stílust tanulni vagy megmaradunk a sajátházunk táján és megelégszünk a kisebb sikerekkel a versenyek területén, de a számunkra többet jelentő stílus mellett.
A levont konzekvencia ellenére a magyar csapat mégsem érem nélkül tért haza, sőt kifejezetten előkelő 2. helyezést sikerült elérnem nidan kategóriában. Nehéz erről írnom, mert a magam éltetése nem venné jól ki magát, ezt inkább másokra bíznám .
Amiről viszont szívesen írok, azaz élmény, ahogy sikerült eljutnom a final-ig, ill. ott szerintem helytállnom.
Mint már korábban említettem nyitó meccset vívtam, ami már magában jó élmény volt, de sikerült a pool-ból 2 nyertes meccs után elsőként kijutnom. Ezután egy orosz, egy német, egy svéd „ellenfél” legyőzése után érkeztem el a final-ig, ahol  Johnatannal küzdhettem meg, aki nem mellesleg Patrik sensei tanítványa, aki már többször járt itt magyar országon és kifejezetten jó viszonyt ápolunk vele. 
A meccs előtt a legjobb teljesítményt kívántuk egymásnak Johnatannal és bevonultunk. A hangulat nagyon jó volt odabenn, nem ellenséges, hanem kifejezetten baráti és sikerült megteremtenünk egy olyan légkört, amelyben minden pillanat egy feszültséggel teli, érzelmekkel töltött felemelő pillanattá változott.
A bírók döntését mindenféle sajnálat vagy öröm nélkül fogadtuk és csak a pályán kívül sikerült először feleszmélni a bent érzettekből és feldolgozni mi is történt. Sajnos kikaptam, de nem bántam, úgy érzem megtettem, amit meg tudtam tenni, ott és akkor. Üdvözöltük egymást, gratuláltam a győzelméhez, ő pedig nekem a szép teljesítményhez, majd szerintem a megfelelő budo szellemben lezajlott küzdelem után mindenki folytatta a maga útját a csapattársakhoz ünnepelni.
Az első nap ezzel lezárult a versenypályán, és nem sokkal később ténylegesen is, hiszen másnap várt még ránk a csapatverseny és a vizsgák. 
Azért egy rövid látogatást és koccintást beiktattunk újfent, a pub-ban. 

Elérkezett a másnap és elkezdődtek a csapatversenyek. 
Csapatunk:
Hábermájer Gábor 5.dan, Stadler Gyula 4.dan, Vass Gergely 2.dan, Várvizi Attila 1.dan.

A pool-unkban 4 csapat versengett: finn, cseh, francia és magyar. Érdekes meccssorozat után ahol a csapatok körbeverték egymást a zászlók döntöttek a kijutásról. Mi pool elsőként jutottunk ki a nagy számolgatások lezárultával. Az egyenes kieséses rendszer kezdő meccsén a későbbi 2. helyezett belga csapat ellen sajnos kikaptunk és ezzel számunkra befejeződött a csapatverseny.

Már csak a vizsgák maradtak.
A szervezésbe csúszott több kínos hiba egyike itt következett melyről nem úgy, mint az előtte lévő hibáktól nem ők tehettek, megszólalt a tűzriasztó és nem is lehetett egykönnyen elhallgattatni. A vizsga a kellemetlenségek ellenére folytatódott és végül közülünk Budavári Anita 1.dan és Fábos Szilveszter 1. dan sikeres vizsgát tettek. 
A vizsgák egészen nanadan-ig folytatódtak. Ezeket a magas danos vizsgákat is megnéztük, majd elkezdtük a készülődést a hazafelé vezető újabb 1300 km-es útra.
Egy hosszú éjszaka után reggel érkezett meg az első csapat magyar országra, majd este értek be minket Bálna Viktorya-val érkező jo-sok. 

Sok élménnyel és tapasztaltabban tértünk haza minden kellemetlenséget és hátráltató tényezőt immáron magunk mögött hagyva és megpróbálva csak a legjobbra emlékezni.

Vass Gergely (avagy hollandusul DiegoVacs)