SHINBUKAN
BKA Jodo & Iaido Summer Seminar 2011.07.29.-08.02.

1. Jegyzőköny (Hábermajer Gábor)
2. "Ahogyan én emlékszem."(Kozár Zoltán)
3. Naplóbejegyzések (Lőrincz Ádám)


Pár esemény, melyet azonnal jegyzőkönyvbe kellett venni

  • Zoli: - Nézd, hogy görbül a jo! - szólt Zoli ahogy Ishido sensei nyomta Otake sensei-re az eszközt.
    Gábor:-  Nem csak a jo, a tér is.

  • A 9. katá-ban tachi másodszorra is vág. Ádám fordít: a második vágás pedig a vertebra prominensre. A jo ezután csípőt rotálva fordul majd a lateralis sérvkapura szúr.

  • Fábos: a szokásos információs aszimmetria, melyet kommunikációs diszharmónia okoz.

  • Mansfield sensei: The power of the jo.

  • Szilveszter: Támad az agancsos kóla.
  • A Welwyn Garden City rém története: Old Bob és a mókusszőrös kulacs

  • Szilveszter unszolja Gábort a party-n, hogy kissé nagyobb Szentkirályi víz adagot önthessen neki. Majd végső érvként így kiált fel: - Godan vagy, Bazd meeeeg!

  • A haza út elég vidáman indult, amit az extra méretű csomagokat ellenőrző biztonsági személyzet arcizmai alapoztak meg. A bálnát felfektették a fiuk a szalagra, az bevonult a gépezet belsejébe, majd a két fickó egyszerre váltott rajzfilm figura fejre, amíg az egyik szemeit a szemüvege visszatartotta a kieséstől, addig a másik már nyújtotta is a telefonkagylót neki. 

  • A szokásos fedélzeti utas oktatáson megjegyeztük, hogy a csinos utaskísérők kissé lemaradásban vannak. Odafelé a 4 kijáratot 4 ujjal mutatták, de ez már elavult, az új rend szerint 5 ujjal kell ezt jelezni. 
Hábermajer Gábor

"Ahogyan én emlékszem."
 
Az első 3 napban visszafogjuk magunkat, hogy Gábor pihenten tudjon vizsgázni (ez volt az irányelv). Az első este házigazdánk segítségével az irányelv megbukott.
"Támad az agancsoskóla!"
Ádám jóvoltából igazán ízletes indiai ételektől haldokolva, teli hassal vártuk az agancsoskóla győzelmét az elfogyasztott ételek felett, éjfél környékén.
 
Valami ismét felrobbant, rakéták begyújtva, dübörgött a jodo, feljebb és feljebb.
Gábor a kezdeti keveredést követően megfelelő párt talált (későbbiekben ez igazolásra került). Maradtunk hárman párban, cserélgetéssel sikerült a mindenki mindenkivel elvet betartanunk, így keveredtem Igarashi san mellé, vagyis vele szembe (későbbiekben még találkozunk vele).
 
A napot, a tábor hangulatát, azt hiszem az alábbi kép megfelelően bemutatja:
 
A tipikus angol ház földszintjén, rögtön a bejárati ajtón keresztül megközelíthető nappali szobában, egy sarokkanapé egy dohányzóasztal és a futópad előtti óriás tv, valamint az ajtóval szemben felfelé futó lépcső alatti könyvespolc látványa volt a megszokott, de...
 
Ági (kedves házigazdánk) hazaérkezik kb. 20 óra környékén, belépve az ajtón elhangzik a kérdés (válaszolnunk azt hiszem nem volt szükséges) "Hogy vagytok?"
 
Az első edzéssel töltött napot követően, az ajtónak és a tv-nek háttal, terpeszben kisgatyában Gábor a földön üldögél lábait rozmaringos krémmel masszírozva, nyugtatva, vele szemben Ádám terül el enyhén elnyúzott tekintettel a kanapé szélére szorulva, hogy Szilveszter is elférjen mellette, aki néhány bőrrétegtől megszabadított jobb alkarját kenegeti fájdalmas grimaszokkal, én a kanapé másik ágát teljesen elfoglalva egy óriás háttámlaként szolgáló párnát ölelve a hátamon fekszem háttal az ajtónak.
Jól voltunk, füstöltünk egész nap!
 
A második napon 6 óra koryu, további töltetek robbantak, a fáradtság hullámokban mindig mást terített le, így egymást támogatva fenntartható a folyamatos dübörgés. Délután Ádám, agyának telítődése és a migrénnel vívott sikeres ámde fárasztó győzelme miatt elhagyta a koryu csoportot. Szilveszterrel tovább pontosítottuk omote ismereteinket.
Lehet hogy ezen az estén történ a fentiekben leírt vert had élmény?!? de lehet hogy ekkor született meg a móki-kulacs (mókus keresztezése egy sörösüveggel) dizájnterv, sok egybefüggő emlék, ki tudja hogy mikor mi is történt?!? talán nem is fontos a sorrend.
 
Eljött a nap amiért jöttünk, a vizsga. Ádám a tőle megszokott higgadtsággal kezelte a dokumentálásra alkalmas berendezést és videó formájában rögzítette a mozdulatokat, mögötte Szilveszterrel seizában, mint gyermekek izgultunk, szorítottunk, figyeltünk, huhogtunk, hibákat véltünk felfedezni, elemeztünk, pontosan kivitelezett támadásokat, mozdulatokat észleltünk. Fokozatunk és tudásunk még nem teszi lehetővé a szint felismerését, ezért még nehezebb volt a várakozás, eddig csak alacsonyabb vagy közel azonos fokozatú vizsgán szorítottunk barátainkért.
GO, FIVE, ÖT, N Ezúton is gratulálok Sensei!
A sikeres vizsgát követően megkezdtük a felkészülést az iaido táborra.
 
Jodo-dübörgő tábor után mindig nehéz kardot ragadni és elmélyedni az iaidoban, de most más volt, az addigi élmények átragadtak az iai-ra is, tovább fokozódtak.
A délutáni seitei gyakorlást követően jöhetett a "hungarian-sake" (52 fokos házi) egy kis Tokaji és kedves Portugál barátainknak köszönhetően egy kis Porto némi Guinness-es zárszóval. A sayonara party igazán jól sikeredett (GO) és Igarashi san is megkedvelte a magyar ízvilágot 52 fokon. :) (csotto hungarian sake)

 
A negyedik napon nem pihenten, ámde felpörögve vetettük magunkat a shodan szériába. Délután "koryu enbu taikai", sajnos ismét elmaradt a 8. dan bemutatója, de a 7 danosokét élvezettel néztük végig. 3 órás taikai amiből 5-10 percet mozoghattunk.
Teljesen hullán, elégve töröltük a Cambridge-i tervet, inkább bevetettük magunkat Welwyn Garden City általunk ismert pub-jába, fish&chips, angol sör és édesség segítette a csapatot a feltöltődésben.
 
Az utolsó napon shodan és chudan szépséges katáival játszadozhattunk a vizsga megkezdéséig.
Yes, Bill.
 
Búcsúval és utazással kezdtük meg az élmények feldolgozását.
 
Kozár Zoltán
Go

Naplóbejegyzések

A mai nap utazással telt. Rövid körülnézés Hendondban, majd irány a vasút, onnan Luton Airport Parkway, ahol találkozás a fiúkkal. Majd várakozás Godot-ra, illetve a 366-os buszra, majd mintegy 40 percnyi buszozás következett az angol kultúrtájon át. Végül megérkeztünk Welwyn Garden City-be, kedves vendéglátónkhoz, majd Sensei is megérkezett. Este a helyi indiai kajáldában a társaság főbelőtte magát kajával, majd kedves vendéglátónk jóindulata folytán “támadt az agancsos kóla”.


Reggel megkíséreltünk praktikus és relatíve olcsó 7 napos vasúti bérletet vásárolni a Welwyn Garden City - Stevenage viszonylatban. Ez 3:1 aráyban sikerült is, Zoli igazolványképét ugyanis felismerhetetlennek minősítette a Britrail jeles képviselője, így ő 10 darab jegyet vásárolt. Ailg egy órával előbb értünk a helyszínre, ami egy felüljárónyira van a vasútállomástól. Stevenage városa leginkább az angol Dunaújvárosnak felel meg. 
Rövid kószálás után a terem is kinyitott, és mi is bejutottunk. A regisztráció kisebb nehézsége után (e-mail alapokon csak az esemény felére gondoltak regiszrálni mind a négyünket) átöltötzés és ismerkedés következett. Sajnos a terem-felmosás szép és igen hasznos szokása errefelé ismeretlen. Maga a terem hatalmas, bár rossz szellőzésű és sajnos kizárólag neon világítású csarnok kiváló parkettával. 

Végül négy japán és számos európai tanár segítségével kezdtünk gyakorolni ismerős és ismeretlen társainkkal. Nagy élmény volt 50 pár jossal egy teremben. 

Néhány érdekes információ is felszínre került: a hikiotoshi helyes lábmunkája, a suigetsu helyes időzítése. A Sakan időzítése kapcsán Ishido sensei rövid tér-idő hajlítási etűdöt mutatott be, míg végül kiderült: helyes a távolság és az időzítés, ha: 1. nem csapnak fejbe, 2. eléggé fenyegeted a másikat ahhoz, hogy hátralépjen. A szünet és azt követően a tanítás mai fő tanulsága: úgy figyelj és várd a történéseket, mintha nem tudnád, hogy mi fog történni, ha ugyanis úgy állsz meg egy kamae-ban, hogy tudod, hogy mi a forgatókönyv, akkor egy irányba kötelezed el magad, védtelenné válsz a más támadásokkal szemben és ezt a tested mutatja is a támadónak. Kettes számú tanulság: szinte minden katát túl közelről csinálunk. Kasumi no kamae mégis ma hanmiban van. Tachi otoshiban a kard közepe táján érje a jo a kardot. Rai uchiban szinte függőlegesek a vágások. Seiganban a jo suigetsu-et támad és nem kezet. A Ran-ai meg tényleg tele van érdkességekkel. Szóval, egy nap alatt átszáguldottunk a 12 kihonon sotai dosában meg a teljes ZNKR jodon. 

Ezután testileg-lelkileg elfáradva tettünk egy rövid túrát a helyi Tecsoban, majd irány a vasút és Welwyn Gdn C. Ott aztán vacsora a kertben, beszélgetés és ahogy ezt írom épp Zoli ütemes horkolását hallgatom. (Nem sokáig, mert valamit tenni fogok, hogy...)

A titkos részek máshol lesznek megírva, de ezeket itt megírták a Kedves  Olvasók lelki épülésére. 

A jo szeminárium második napja a koryu jegyében telt. Otake sensei különösen formában volt a mai napon. Láthattuk a fukuokai és a tokiói stílus közötti különbséget: az előbbi nyersen célszerű, az utóbbi kissé kendósabb, rafináltabb. Láthattunk két hacsidant játékból kendzsucu katát csinálni. A reggelt némileg beárnyékolta, hogy épp kitörőben volt a migrénem. Ez azonban semmiségnek bizonyult ahhoz képest, hogy Shinto Muso Ryu Omote katákat kezdtek tanítani, méghozzá azokat, amik a ZNKR jodoban nem találhatók meg. Három új kata fészkelte tehát be magát az agyamba, hamár a testem nem fogadta be őket. :) Nem sok emlékem marad majd róluk, de így egyszer átélni őket is nagy élmény volt. Az ebédszünet után átigazoltam a ZNKR csoportba. Itt úgy 15 pár josra jutott két 7. danos és két 6. danos tanár. Kemény munkával töltöttük a délutánt, mert egy görög-olasz-német-svájci partnerrel gyakoroltam, aki holnap vizsgázik, így a lehető legintenzívebben igyekeztünk csinálni a dolgunkat. Így aztán sikerült a nap végére testben és lélekben elfáradni. Az élmény sok, a beszámoló írására szolgáló idő pedig kevés. Ars longa... 


A mai nap mintegy másfél óra gyakorlással indult. Először egy francia emberrel gyakoroltam, akiről kiderült, hogy vizsgázik, mégpedig első danra. Érdekes élmény volt vele jozni: az 1-5. ZNKR katát rendkívül pontosan, de minden tartalom nélkül csinálta végig. 6-től 10-ig csak nagyon körülbelül emlékezett a katákra, s azon túl a többi néma csend... Úgy egy órát töltöttem el vele, azután a Zoli-Szilveszter duóból Szilveszter megszánt és lecserélt, így én jozhattam kicsit Zolival. A nap izgalmai azonban csak ez után kezdődtek a vizsgákkal. Az 1. dan és alatta levő vizsgák igen gyengének tűntek. A 3. dan kb. rendben volt, a 4. dan katasztrófális, az 5. dan pedig egyenetlen. Ennek megfelelően 3. danig mindenki átment, a  4. danon mindenki megbukott, az 5. dan egy része átment, köztük Gábor Sensei is, így nagy örömmel zártuk a jodo eseményt. Ebédszünet után furcsának tűnt a iaito és a iaido is, mégis megkíséreltünk lépést tartani a japán senseiek magyarázataival miközben átszáguldottunk mind a 12 ZNKR katán. Ezután néhányszor el is ismételtük a katákat. Ezután rövid szünet, majd a sayonara party következett. Itt rövid vacsora után különféle nemzetek képviselőivel barátkoztunk (japán, cse, portugál, angol, stb.) és a jókedvű beszélgetés, tánc és ünneplés jócskán az éjszakába nyúlt, így aztán elindultunk taxit keresni az éjjeli Stevenage-ben. Ezt a nem egyszerű feladatot is megoldottuk és szerencsésen hazaértünk Welwyn Garden Citybe, végül egy dhanjavád aur namasztédzsível köszönve el indus taxisunktól.

Az iai szemonárium második napja különböző csoportokban vette kezdetét. A vizsgára készülők ZNKR iait, a többiek ryu ha szerint koryut gyakoroltak. A kíváncsiság persze a koryu csoport felé húzott, de végül mégis maradtam a vizsgázók csapatában, hátha sikerül valami hasznosat tanulni. A választás több szempontból is jónak bizonyult: a koryu csoportban nem az elejétől és módszeresen taníttottak, hanem az első sorozatot tudottnak vették, a mi csoportunk pedig igen részletes útmutatást kapott egy 8. danos japán tanártól (Yoshimura), így délre sikerült a maradék energiám nagy részét el is fogyasztani. Délután azután mindannyian egy sajátos műfajban, az embu taikaiban vettünk részt. Itt 5-6 ember dolgozik egyszerre egy 10 fős bírói panel előtt és ők ebből kiválasztanak egyet, aki továbbjut. Persze nem jutottam sehova, de sensei megdícsért és ez épp elég. Zoli barátunk elődöntős lett. Este terveztünk átrándulni Cambridge-be és ott pihenni ki a fáradalmakat, de a társaság energiaszintje annyira lezuhant, hogy végül csak Welwynbe vonatoztunk vissza és az előző esti elegáns nevekkel illetett de rémes vacsora után becsületes angol fish and chipset ettünk egy becsületes angol kocsmában. Ez, a hosszú beszélgetés, és az eddigieknél több alvás is segített visszatölteni energiáink egy részét.


Az esemény utolsó napja volt a mai. Délelőtt kissé más csoportbeosztásban dolgoztunk, ami igen előnyösnek bizonyult, mert a vizsgázók tömegétől elválasztva egy kb. 20 fős ZNKR csoportba kerültem, ahol két 7. danos tanár segített, javítgatott bennünket mintegy két és fél órán keresztül. Meglehetős intenzív élmény volt, jó sok útravalót kaptunk. Délután vizsgák voltak, amiket meg is néztünk, s mind a látottak, mind az eredmények vegyes érzelmekkel töltöttek el. Búcsút vettünk a tanároktól és a kedves ismerősöktől, majd kiléptünk az angol kánikulába: verőfényes napsütés, 24-26 fok. Visszavonat Welwynbe, majd becsomagolódtunk Ági nagyon aranyos de nem túl nagy autójába és annak szintúgy aranyos gazdája elfuvarozott minket a lutoni repülőtérre, majd engem még a vasútállomásra is, hogy végül visszavonatozva Hendonba londoni kiindulási pontomra térjek vissza, a többiek pedig megindultak a Viccair budapesti járata felé. Jó utat nekik! 

A BKA szeminárium véget ért. Konklúzió nincs, az élmények még jócskán forronganak bennem. Az biztos, hogy ilyen eseményen érdemes részt venni mindenkinek, aki csak tud!

Lőrincz Ádám