SHINBUKAN
Swiss Iaido & Jodo Seminar 2011.04.14-17
Rengeteg élmény, leírhatatlan, mégis formába öntött szavak...

Ranai
乱合

ran= zűrzavar, felfordulás, rendetlenség,
ai=egyesít, összeillik
A ZNKR Jodo 12. katá-ja, a Shindo Muso Ryu Jojutsu 3. kata csoportja.

Miért ez a cím? Ilyen utunk még nem volt. Ennyi furcsaság talán összességében együtt sem történt az eddigi évek alatt. Meglepetés sorozat. Meglepetés sorozat?

Előszelek

Meglepetés 1.0

A párizsi Iaido Eb-n kaptuk kézhez ennek a tábornak az előzetes információit. Meglepetés, hogy jön Ishido sensei Svájcba, a helyszín pedig a 2008 évi Iaido és Jodo EB helyszíne, Magglingen. Csodálatos környezet és egy nagyszerű út emléke idéződik fel bennem. nagy a csábítás, és megkezdődik a tervek kovácsolása. Kézenfekvőnek tűnik a 2008-as tervek és számítások felhasználása, amelyek minden addigit, és azóta születettet felülmúlnak E. Helga jóvoltából. Felelevenednek a kusett kocsi élményei, a funikulár, a hegy tetején lévő sportvilág pályákkal, termekkel, hotelekkel - és lélegzetelállító kilátással.
Formálódik a csapat, úgy fest egy 4 fő indul ennek az útnak: Zoli, Szilveszter, Imi, jómagam. Iminek ez lesz az első nagy nemzetközi tábora és találkozása Isido sensei-el, és az európai „nagyágyúkkal”.

Meglepetés 2.0

Január 4-én az év első munkanapja, most már nincs mit tovább halogatni, megírom és elküldöm a jelentkezésünket. Kétféle szállás lehetősége kínálkozott, egy olcsóbb és egy költségesebb. Ez utóbbit ismerem, hiszen az EB-n valami csoda folytán a válogatottunkat ide szállásolták a bírókkal és a delegációval együtt. A Pazar helyszín ellenére az olcsóbb volt a kitüntetett számunkra. A szervezői válasz megdöbbentett, majd felháborított: Az olcsóbb verzió már mind betelt. Wuhhh! Számítások (excel táblák) születtek gyors egymásutánban "Szilveszterközgáz" jóvoltából. A mérlegelések után, nem kis érzelmi többlettel régi szerelmünkre, Viktóriára (teljes nevén Bálna Viktóriára) esett a választásunk. Vele ugyebár semlegesítődik a szállás-étkezés-utazás problematikája, mivel mindent egyesít magában. (És a fara is hatalmas és lenyűgöző.) 


Pár előkészület

A további meglepetések elkerülendő, Zolival lefoglaljuk a nősténybuszt. Ekkor még azt hisszük itt véget is értek a zavarok.
A jelentkezéseket is elküldöm, még abban a hiszemben, hogy hibátlan.

Meglepetés 3.0

Szilveszter bejelenti az öltözőben, hogy az út második napján vizsgája lesz. Buzdítom őt a tanár puhítására, de hamarosan kiderül, az illető haj(lí)thatatlan.

Meglepetés 4.0

Szilveszterben feltámad a megoldáskeresés (talán a levelem és a budo valamire jó), és kidolgoz egy alternatívát, amelyben a vizsga után repülővel éppen akkorra érne ki Biel-be, amikorra mi is oda érünk.
A dolog működőképesnek tűnik, ebben a megoldásban maradunk.

Meglepetés 5.0

Megérkeznek a visszaigazolások a szervezőtől, valami elképesztő összegekkel. Hát persze, a szállás lemondásakor nem mondtam le az étkezést. Megírom rögvest a tévedésem, és kérem az ebédek törlését. Vissza is igazolják, reggelivel és vacsorával. Ouuu!! Hát azt nem mondtam le. Még egy levél, amiben ezt is jelzem, meg azt, hogy nem vagyok elmebeteg csak figyelmetlen, ja, és CHF-ben árazzanak, ne €-ban. Gyors válasz érkezik, minden rendben, étkezések törölve, árak jók, de… €ban.
Ááááááá! Most ők nem írták át. Mindegy. Ezt majd ott megbeszéljük, nem levelezem többet, most már az indulásra kell fókuszálni.

Meglepetés 6.0

Az indulás napja. Végre minden sínen van. Busz, emberek, eszközök felkészítve. Munkába indulok, Zolival találkozunk kettő felé, és elhozzuk Vikit a telephelyről. Cseng a telefonom, felveszem, Zoli megkér, hogy üljek le. Ne, ne, már ne történjen semmi, két óra múlva indulunk! - mondom magamban, mialatt leülök. Ezt most nem tudom, leírhatom e pontosan, de…szóval problémák léptek fel Zolival. Lehet, hogy nem tud kijönni. Áááááá! A guta megüt, de Jean Reno Nikita-beli szerepéből (Viktor a „takarító”) rég megtanultam: „Akciót nem állítunk le!”

Az út
Csonka útinapló következik, mely csak az oda felé vezető utat dokumentálja, mellőzi a titkosított helyszíni eseményeket, a haza térést pedig csak címszavakban.

És eljön az indulás. (de mikor is van az indulás?) Zolival, aki mégis csak jön, indulunk a telephelyre Vikiért. A procedúra ismerős, a hely és a busz is, így minden egyszerűen megy. Innen Zoli szálló cuccolás, Imihez, aki száguldva érkezik munkából, már rajta a parti öltözéke. Tovább a rémséges multihoz, feltölteni az élelmiszerkészleteket, innen benzinkút-matricavásárlás, és irány az autópálya.
Már sínen vagyunk, gondolom. Mint kiderül később ez koránt sem igaz. A viharos szél cibálja a hatalmas bálna testet, kapaszkodom a kormányba, és azon filozofálok, miért mindig akkor van viharos szél, amikor egy ekkora járművel vágunk a világnak? Tavaly Linz-ig majd kiszakadt a karom.
Idén is ez vár ránk?
Imi Dzsesszikával barátkozik. A némber minden áron Innsbruck felé akar terelni minket. Mivel én alapból szkeptikus és hitetlen vagyok vele szemben, kitartok abbeli álláspontom mellett, hogy München felé menjünk. A józan eszem és két útvonal tervező is ebben erősített meg. Némi képernyő nyomogatás után fény derül a turpisságra. A drága kis navigátor nem ismeri Németországot, a Dé az Dé mondja Imi, éjfélkor a két Dé olyan hasonló, így van Dániánk, viszont nincs Német földünk. Marad az általam jobban díjazott verzió, München-ig kézzel, Svájcba pedig navigációs támogatással menjünk.

Az esti táborunk Mondesee lesz, mint tavaly Villinge felől. Szeretjük ezt a különös helyet, egy tó a hegyek közé szorítva. Hamar elalszunk, majd kopogó esőcseppekre és induló kamion csordák zajára ébredünk. Havas eső, hóvihar, hideg szél. Szedjük gyorsan a sátorfánkat, közben vetünk még egy utolsó pillantást ködbe vesző hegyek felé. A reggelit későbbre tervezzük.

Hasítunk a pályán, hirtelen elénk vág egy kétantennás bmw, és az oldalablakon át azonnal kiemelkedik egy piros tárcsa. Már sorolunk is a parkoló felé. Zoli gyomra a homlokához tapad. Pár kérdés és az iratok begyűjtése következik az autópálya rendőrség által. Izzadunk. Nincs piszkos ügyletünk, nem sántikálunk rosszban, és mégis nehéz pillanatokat élünk át. Az iratok visszaérkeznek, Zoli szívritmusa is lassan normalizálódik. Gyerünk tovább!

Meglepetés 7.0

Csendesen meredünk a szélvédőn át a fogyni nem akaró müncheni körgyűrű aszfalt kígyója. Lassan tankolni kellene. Ha a lehajtónk meglesz, töltünk. Se lehajtó, se kút. Az üzemanyag szint mutatója vészesen lapul, az idő szinte megáll. Most már nagyon tankolni kellene! Elérkezünk a lehajtóhoz,és lelki szemeim előtt felbukkan a töltő állomás. De csak ott, a realitás egészen más. Egyre lassabban, kíméletesebben hajtjuk Vikit, nyugtatgatom őt is, de leginkább magamat. Nem akarok kamionokat stoppolni, futnak át a vészterhes gondolatok agyamon. Aztán Viki rándul egyet, és kigurulunk a leálló sávra. Csend. Csak a vészvillogó reléje kattog.

Kötjük a cipőfűzőket, és magunkra öltjük Imivel az uv mellényeket, Zoli őrzi a házat. A két zöld mellényes halad a nem messze villogó narancs jármű felé - de ebben nincs ember. Hát akkor tovább irányítjuk lépteinket a legközelebbi felüljáró irányába, reménykedve, hátha egy benzinkút, vagy egy település bukkan ott fel. Kis falucska fogad minket, az éppen egy udvarból kitolató postás furgont stoppolom le. A postáshölgy azonnal a az ajtóban álldogáló házigazda felé terel. Dujuszpík…..
Végig sem tudom mondani, az úr egy asszonykát kerít elő, majd ő beszél velünk. Elpanaszoljuk a történteket, és próbáljuk megtudni, hol a legközelebbi kút. Mind kiderül, mindössze 5 km. Éppen arra gondolok micsoda kis túra lesz, de közben családi kupaktanács jön létre az eset felett. Majd a hölgy kocsi kulcsot lobogtatva, már kabátban tuszkol minket a kocsijába. Száguldunk a dombokon, falvakon át. Hát ez hosszú séta lett volna. kannát és gázolajat veszünk, ez a továbbjutás záloga. őrangyalunk visszavisz minket a felüljáróhoz, és búcsúzáskor kétszer is a lelkünkre köti, nem másszunk le a felüljáróról, hanem az úton menjünk le. Közeledünk a hiperrendezett világ felé.


(Kis kitérők zárójelben)
- Az első ember segített! A világ még nem veszett el teljesen.
- Kezemben a gázolajos kannával baktatok Viki felé, motoszkál a fejemben, amit Imi mondott a
fészbukról, egy kérdés kikívánkozik belőlem:
- Talán már tudják otthon, hogy elakadtunk?
- Már azt is, hogy megoldottuk. – kapom a választ. Ez már sokkol. Arra gondolok, akár egyenes adásban megdögölhetek a világ másik végén, és a kedves-netes ismerőseim ölbe tett kézzel nézhetik végigezt a technika jóvoltából. Mi ez? Vagy nem kell ezen csodálkoznom egy olyan korban, amikor háborúkat lehet nézni egyenes adásban?

Meglepetés 8.0

Töltés, indítás. Hurrá! Végre tovább mehetünk, 1 óra veszteség. Most már no stressz, csak 10 km a legközelebbi töltőállomás. De miért világít az a ki..`][°/%((F€|ð#r@..-t sárga lámpa a műszerfalon?
Oké, majd a kútnál megnézzük. Úgy látszik, az izgalmak nem tűnhetnek el csak úgy. Feltűnik végre a kút. Amíg várjuk a sorunkat ’resetelek’ Vikin. De a lámpa nem huny ki. Namégegyszer! Kezdek kétségbe esni. Töltünk, fizetünk, leparkolunk. Jéé, a lámpa nem ég. Huhhh! Stresszoldásként reggelit rendelünk el, az idő: 11.37.

Tovább! Most már irány Svájc! De előtte még pár km. Ausztria újra. Dzzssesszzika terelget minket ide-oda, mióta olyan területre érkeztünk, ami számára nem létezik. A semmiben haladunk, mégis csak igaza lehetett pár gondolkodónak a középkorban, a föld lapos korong alakú, és vannak a térképeken nem létező területek. Na, mi is egy ilyenen vándorolunk éppen, a semmiben. Ennek ellenére mégiscsak felbukkan a svájci határállomás. Katona, csendőr áll a békésen hömpölygő forgalom szélén. Még számozott busz is jön utasokkal, megállója mindkét oldalon van. Senki sem áll meg, csak minket intenek félre. Hát ez nagyon jó!! Megint stressz. Valahogy az én igazolványom lemarad, és ez egy kis bonyodalmat okoz, Zolinak pedig egérutat. Vegyenek matricát!  – jön a felszólítás. Belépünk, hurrá! Hegyek, rétek között haladunk tovább. Talán Szilveszter most szállhat a gépére. Közelít a magyar kommandó, amelyik estére tervezi erői egyesítését. Megegyezünk, hogy az első bevetés a zuhanyzó elfoglalása lesz.


Fel a szerpentinen, fel, és feltárul a csodás panoráma, ez Magglingen. A távolban havas hegycsúcsok, alattunk városok, táj; olyan, mint egy leterített térkép. Beparkolunk a terem mellé, és már látjuk hol lesz a tanyánk erre a pár napra. Lassacskán felbukkannak az első ismerős arcok, kézfogások, köszönések következnek. Körbe sétáljuk a helyet, gyönyörködünk, és fázunk, de legalább itt már nincs szélvihar, a nap is kisüt néha. Kristálytiszta levegő. Lemegyünk regisztrálni.

Meglepetés 9.0

Jó lenne már egy belépő kártya, hiszen itt minden azzal működik, arról nem is beszélve, hogy most már örömmel bevennénk a fürdőt. Állunk a regisztrációs pontnál, soroljuk neveinket, keressük a felakasztott kártyákat. Ishidó sensei-ét hamar megleljük, de a miénket nem. Imi nincs a listán, és kártyája persze egyikünknek sem. Nagyszerű! Az eddig történtek után szinte csodálkoznánk, ha simán mennének a dolgok. Még el sem kezdődött a szeminárium, de már szinte igényelni kezdjük a zűrös dolgokat. Éljen a káosz! Itt születik meg az út neve is: RANAI. Eszünk, sétálunk, és indulunk a negyedikért a vasútállomásra. Legurulunk Vikivel a hegyről Biel-be, közben üvölt a Anna & Barbies ’Gyáva forradalmár’ címdala. Itt végleg összeforr a zene és az út hangulata.

Össze-vissza helyezkedünk a parkolóban, mert természetesen most és egyszerre akar indulni mindenki, már éppen anyázni kezdenénk, amikor Imi felvet egy gondolatot: - Talán bejöhetett egy vonat. És tényleg a kijáraton ömlenek ki az utasok, feltűnik köztük egy sportosra nyírt ismerős fej.
Itt van Fabríszióó! Vissza, megint fel a hegyre a szerpentinen, érintjük a csap nélküli benzinkutat, ahonnan tudjuk, hogy nem vételezünk vizet, persze most is az antiforradalmár zúg. A frissen csatlakozott Szilveszter még nincs a mi frekvenciánkon, de sebaj, ennek felszámolására minden eszközt felhasználunk. Vacsora következik, miután betoljuk Viki farát a kiszemelt helyre. Ez lesz az állomáshelyünk most már végleg, a következő napokban. Nyomorult kartondobozok rejtőznek az asztal alatt, végzetük az ajtóhoz csapja őket. Ez még később jól jön, amikor vacsora közben a szeletelésre használt dobókések eredeti funkciójukra váltanak váratlanul. Bele is gondolunk, mi lehet, ha netán egy ismerős benyit üdvözölni minket.

Mosolygó arany 
arc kíséri haza az
Úton járókat.

Hábermajer Gábor

Svájc

- Tudjuk, hogy ön több alkalommal letért a turistáknak kijelölt útról, azokra merőlegesen közlekedett az erdőben!
- Merőlegesen.. Hogy itt.. Igen, egy idő után elegem lett a villanypásztorokkal, a szögesdrótokkal határolt részekből, szabadon szerettem volna barangolni, eggyé válni a fákkal, állatokkal..
- Hogy érti azt, hogy szabadon?
(...)
- Ön több alkalommal is szeméremsértést követett el!
- Még önöknél sincs az erdőben nyilvános illemhely..
(...)
- Tudjuk, hogy mindig ilyen helyre vágyott! Biel szép kis város, tóval, kikötőkkel, rendezett közterületekkel, szép házakkal, sok parkolóhellyel, sétálóutcákkal, friss levegővel, sok kerékpárral! Láthatta a nyitott garázsajtókat és autókat - itt kiváló a közbiztonság! Jólét van, polgáraink elégedettek, sokat sportolnak, tisztes öregkort érnek meg, a fű pedig mindenhol 1 cm-es!
- Igen. Szép. Egy idő után mégis zavaró a város rendezettsége, hibátlansága..azaz mégsem. Láttam szemetet, láttam, ahogyan egy autó áthajt a piros jelzésen, láttam graffitiket!
- Ezek csak a turisták lehettek! Itt minden tökéletes!
- Tökéletes hely nincs. Kevés mosolygó vagy nevető embert láttam...hiányzik a tűz, az élet...ráadásul az önök országában nincs helye az evolúciónak, halálra ítélték a változatosságot!
(...)
- Ha ön ilyen éles szemű, megengedjük, hogy itt éljen. Segítsen feltárni, és kijavítani a hibákat. Ajánlunk mindezért havonta 2 millió Ft. juttatást! Csak meg kell tanulni a nyelvünket.
- Melyiket..?
(...)
- Nos?
- Mi nem vagyunk gazdagok, és ennyire valószínűleg igényesek sem. Sok problémát kell megoldanunk, de találékonyak vagyunk...és Szabadok.
- Mit ért azon, hogy szabadok? Bizonyos keretek között mi is szabadok vagyunk! És nem éri meg lemondani eme szabadságról a sok jóért..?
- Köszönöm maradok. Itt a Hazám. És itt a legszebbek a nők!
- ..honnan is érkezett..?



Szilva Imre

Viktória (jegyzőkönyv részlet, 1)

- Mikor és hol találkozott először Viktóriával?
- 2011. április 12-én 16 órakor láttam először, a fiúk hozták a ház elé, amelyben lakom.
- A fiúk alatt Hábermajer Gábort és Kozár Zoltánt érti?
- Ezt értem. (?)
- Mi volt a véleménye ekkor Viktóriáról?
- Előzetesen azt az információt kaptam róla, hogy nagy a mindig fehérben van és nagy feneke (Tiltakozom!- Helyt adok! Folytassa!).
A fenekét (– most akkor kimondhatom, hogy feneke vagy nem? - Mondja!) nem láttam, viszont a gyomra..az összes nálam lévő élelmet elnyelte! (- Tiltakozom! - Folytassa!)
- Mikor került közelebbi kapcsolatba Viktóriával?
- Amikor rám került a sor. Gábor elfáradt én próbálkoztam.
- Hol?
- Egy parkolóban.
- Hogyan próbálkozott? Az első érintésre azt hittem kiugrik alólam, de utána finoman a lábammal ( - A lábával??? - Igen) egyenletesen gyorsuló mozgásra ösztönöztem.
- Mellőzzük a fizikát! Mi történt ezután?
- Sensei figyelmeztetett (- Sensei alatt Hábermajer Gábort érti? -őt értem.), hogy nem lesz annyira fiatalos, mint amihez én vagyok szokva (- Na de kérem! - Ne folytassam? -De), de ezt azonnal megcáfoltam, Viktória mint egy tüzes csikó egye magasabb hangot adva ki magából mozgásba lendült.
- És?
- És Sensei ekkor figyelmeztetett, hogy visszafelé is szükségünk lesz rá, ne hajtsam túl.
- Szünetet rendelek el!
(...)
- Mi volt a céljuk?
- Úticélunk négy országon és négy évszakon át vezetett.
- Hogy érti azt, hogy négy évszak?
- Tavasz, nyár, ősz..
- Nem ezt kérdeztem, befolyásolták az időjárást?
- Nem” folyásoltuk be”, mi csak jártunk, miközben az idő telt...
(…)
- Mi volt a tervük Viktóriával?
- Mi csak használni akartuk. Fizettünk érte erre a hétre..
- Fizettek..?
(…)
- Hogyan lehetséges, hogy hárman indultak útnak, és négyen jöttek vissza?
- Szilveszter repült, és kimentünk érte Vikivel a vasútállomásra, miközben Anna énekelt.
- ????? Repülő az állomáson? Teljesen hülyének néz? És ki az Anna? Szóval nem csak négyen voltak? Volt még több nő!
- Anna és a barbik. De a barbik fiúk... ők énekeltek. De csak felvételről.
- Pontosan ezt kérdezem! Hol vették fel őket?


Szilva Imre



Viktória (jegyzőkönyv részlet, 2)

...
-Hárman indultak az útnak
-Négyen
-Négyen? A német autópálya rendőrség jelentése szerint csak hárman tartózkodtak Viktórián.
-Igen, Szyszy repülővel jött.
-Erre még visszatérünk. Tehát hárman utaztak Viktóriával?
-Igen és minden rendben ment az első napon.
-Az első napon? Miért a többin mi történt?
-Ööö..hát semmi, minden rendben volt...
-Mit ért az alatt hogy rendben volt?
-Ööö...hát Viki gurult a papírjaink mind meg voltak és Szyszy is jött utánunk.
-Papírok?
-Igen, a német autópálya rendőrök is megnézték és a Svájci határőrség is.
-És?
-És? Semmi, mondtam már hogy minden rendben volt.
-Mit tervez a következő napokban?
-Jo-zok, Iaido-zok egy kis munka és csináltatok új igazolványt.
-Igazolványt?
-Igen
-Miért?
-Mert lejár.
-Lejár?
-Igen
-Lejárt?
-Igen, vagyis nem csak le fog járni.
-Értem.
...
-Maguk illetéktelenül használtak megkülönböztető hangjelzést többször is az útjuk során?
-Mi?
-Igen!
-De hát mi nem is..
-Ne hazudjon, bizonyítékunk van!
-De, az csak a riasztó volt!
-Riasztó?
-Igen.
-Éjszaka, napközben minek kapcsolták be több tucat alkalommal a riasztót?
-Nem kapcsoltuk be.
-Benne ültek a kocsiban és nem kapcsolták be?
-Nem
-Akkor?
-Akkor, mi?
-Miért használtak megkülönböztető hangjelzést?
-Nem használtunk, az csak a riasztó..
-A riasztó?
-Igen, magától ..
-Tőlem?
-Nem, nem Öntől hanem a riasztó csak úgy bekapcsolt.
-Miért nem kapcsolták ki?
-Kikapcsoltuk, de semmi.
-Miért nem kértek segítséget?
-Kértünk!
-És?
-És semmi, nem kaptunk.
Kozár Zoltán

2011/04/13/Viki/SBK
Jegyzőkönyv besorolása: Bizalmas / titkosított
Akció besorolása: A4/fekvő tájolás

- Láttam a jelentésüket, és pár dolgot szeretném, ha jobban megvilágítanának.
- Igen uram.
- Pontosan mikor tudták meg ki a célszemély?
- Szerda este, közvetlenül mielőtt meg kellett kezdjük az „D” akciót.
- ő, mi ez? igen, mindig előkerülnek ezek a karton dobozokkal kapcsolatos kérdések, de majd erre még visszatérünk Na jó, menjünk időrendben! Miért választották a sportrendezvényt az akció fedezésére?
- Az SBK osztály utasítására. ők jutottak ahhoz az információhoz, hogy a célszemély várható mozgásterében és a tervezett időpontban rendezvény lesz.
- És miért pont egy ilyen terjedelmes járművet választottak? Választhattak volna valami gyorsmozgású eszközt is. Tele a telephely ilyenekkel.
- Nagy volt a felszerelés uram. Számos variációra kellett készen álljunk, és mivel az utolsó pillanatig nem tudtuk melyik lesz a valós bevetés, elég sok féle lehetőségre kellett készen álljuk. Légi támogatásra nem számíthattunk, már Sly szakasztárs helyszínre juttatásáért is hálásak kellett legyünk a légierőnek.
- Miért bonyolódtak Német területen olyan szituációba, ami nem szerepelt az előzetes tervek egyikében sem. Nagyfokú amatőrségre utal az üzemanyag kifogyása. NEMDE!!!
- Uram, ez egy átgondolt sürgős megoldás volt a részünkről, és csak kis mértékben kellett a programon módosítanunk, ellenben nagymértékben növeltük az akció biztonságos lefutásának lehetőségét.
- MiezabullsittdumaAA???!!
- Megvilágítanám a részleteket uram. München előtt volt egy elég különös közúti igazoltatás. Úgy éreztük, hogy esetleg valamit megszimatoltak a Németek és így férkőznek a közelünkbe, esetleg meg akarják bénítani a csoportunkat, ezért dobtuk be ezt az amatőrnek tűnő dobást, és bejött.
- Maguknak vagy nagyon nagy az arcuk, vagy félidióták.
- Profik vagyunk uram.
- Quss! A műholdas mérési eredmények szerint a svájci határon erőtejesen megemelkedett a testhőmérsékletük. Milyen magyarázata van erre elsősorban ZZ-nek?
- Bekapcsolva maradt a fűtés uram.
- Úgy értesültem HÁ-val problémák léptek fel az iratok miatt. Pontosan mi történt?
- Magamra vontam a helyi erők figyelmét. Ez alatt ZZnek volt ideje a hűtésről gondoskodni.
- Rendben, haladjunk tovább! Sly csatlakozását megelőzően a műholdképek szerint furcsán közlekedtek az állomás körül. Mi volt ez pontosan?
- Kettős céllal mozogtunk a térségben. Megpróbáltuk bemérni Sly koordinátáit, de zavar volt a kapcsolatban, illetve felmértük a környéket, nehogy valami megzavarja a negyedik csatlakozását az egységhez.
- Térjünk az akciókra. Mi volt az alap parancsukban? Ez volt a „B”, ugyebár.
- Igen uram „B”. E szerint a célterületre érkezés után el kellett foglaljuk az állomásozási zónát, majd egy gyors és rövid felderítés után a zuhanyzó terem elfoglalása volt a cél. Persze további konkrétumot akkor még nem tudhattunk, csak a helyszínt.
- Látom jól működött a „D” tervre átállás. Egyértelmű volt az átállási üzenet?
- Igen uram. Jól működött az új kommunikációs csatorna, a telihold mínusz 1re hangoltunk. Így digiten, IP támogatással szinte kizárható a tévedés.
- És hogy boldogultak az új rendszerű kódvisszafejtéssel? Ez volt az első eset, hogy ilyet használt egy egység. Volt nehézségük?
- Nem uram. Azzal is remekül boldogultunk. Sikerült a paradicsomot és a margarinos kenyeret pillanatok alatt redundáns inverterré áthangolni, és azonnal letöltődött a friss utasítás.
- Mennyi idő alatt értelmezték?
- 2mp.
- Ez gyors volt fiuk!
- Igen uram, de nem is volt sok időnk. A risztóra kódolt másodlagos koordinátaközlő üzenetsor alapján tudtuk, hogy 3 percen belül közelít a célszemély, ha fogalmazhatok így.
- Mia a baja a kifejezéssel?
- Hát hogy is mondjam? Ez mégis csak egy.., … Kimondhatom uram?
- A jegyzőkönyv titkos bármit kimondhat, de vegye figyelembe, hogy nem mondhat mindenféle baromságot. Maguk végrehajtók, az a feladatuk, hogy…..
Szóval mindegy a célszemély ki, vagy mi, ha történetesen egy rém, akkor az, ez magukat nem kell egy szinten túl érdekelje, de hát ezt tudják jól, maguk a legjobb embereim. De most már térjünk a legfontosabb részre! Hogy került a képbe a kartondoboz? Ez nem szerepelt az utasításban, de meg kell mondjam, zseniálisan jött ki.
- ZZ hozta tárolási céllal, uram, és amikor realizáltuk, hogy a rém ellen csak csendes eszközt vethetünk be, akkor merült fel a karton és dobókés használata.
- Gyorsak voltak. Nagyon gyorsan reagálták le a dolgot. őszintén szólva, itt a ZNKR főcsoportnál azt gondoltuk elsőre nem is boldogulnak majd. Hogy történt a semlegesítés? Részleteket kérek!
- Élelmiszer szaggal csalogattuk oda, és vacsorának állítottuk be a helyzetet, hangoskodtunk is, mert úgy kaptuk az információt, ez is vonzza. Majd egyszer csak benyitott. A kilapított dobozok rádőltek a mellkasára, már ha azt az igen szőrős és torz területet rajta annak lehet nevezni. Ez váratlanul érte, és lekötötte a figyelmét egy pillanatra. Azonnal cselekedtünk. HÁ és ZZ dobott, mindkettő jól sikerült és rögzítette a kartont, e közben Sly online továbbította a koordinátákat és készen állt szükség esetén áttérni más eszközre. Készenlétben állt egy távirányítósokkolóval, és egy kiadós adag, forró fűszeres lével, ami lenyomta volna vész esetén a rémet kb. 5-6 mp-re, de erre nem kellett sort keríteni. Ez alatt sz.i. fedezte a két frontvonalban támadót.
- Milyen eszköz volt nála?
- Induktív rázós lámpa, bambuszrács, aole zselé, és egy reteknek látszó villanógránátok. A legveszélyesebb eszközök uram, mert nagyon kiélezett szituáció volt. Az egész mintegy 8mp alatt játszódott le.
- Kitűnő akció. A további négy napos elterelő és ellenőrző műveleteik is sikeresek voltak. Elégedett vagyok. Csak ezt a mandulás csokoládé kitérőt nem értem. Erre sem volt utasításuk. Mi volt ez a magánakció???
- Uram, utólag bevallhatjuk, arra számítottunk, hogy esetleg az SBK részleg még egy akciót ránk akaszt hazafelé jövet. Ezért kellett a beszerzés.
- Miről beszél?
- Uram, felmerült bennünk, hogy az akció sikerén felbuzdulva az Innsbrucki rém lecsendesítését is parancsba kapjuk. Éjszakai távcsöves megfigyeléseket is végzett sz.i. , és a riasztót is készenlétben tartottuk, hogy azonnal bemérést tudjunk végezni, és nehogy felkészületlenül érjen minket az esetleges utasítás.
- De mihez kellett a mandulás mars?
- Hát nem tájékoztatták önt uram? sz.i. a kelenföldi BKV besorolású laborból szerezte meg az információt, ez az Innsbrucki rém gyengéje és így odavonzásának leghatékonyabb módja.

Hábermajer Gábor

Hivatalosnak látszó útibeszámoló

Hazaértem. Kipakoltam, mostam, ettem, vissza a kerékvágásba:  budapesti levegő és munka...
A hűtőben 3 csoki hűl, Ausztriában találtam végre mandulás mars-ot (igaz, háromszoros - jelen esetben háromszáz forintos áron).
(...)
A kérdés után azonnal jelentkeztem az útra. Lakóbusz? Sosem vezettem, nem is utaztam benne. Svájc? Csak a lakáskölcsönöm jut róla eszembe (másodsorban meg a bicskám). Németországon át? Nem is jártam még ott (igaz, nem is terveztem). Nagy nemzetközi szeminárium? Sosem voltam! Ishido Sensei (8. Dan Iaido Hanshi, 8. Dan Jodo Kyosh) személyesen? Persze! őt látni szeretném élőben is!


És bevásároltam! Egy heti (főleg) hideg élelem! Vittem meleg ruhát és takarót. Budapest Magglingen 1200 kilométer – mivel ketten voltunk kb. ennyi jutott rám. Útközben aludtunk, főztünk, ettünk, és zenét hallgatunk: Az út hivatalos albuma: Anna & the Barbies: Gyáva forradalmár (a címadó dal és a Don't fit in)!
Azelőtt sosem igazoltatott osztrák rendőr, autópályán sem sétáltam még gázolajat keresve, nem nyomkodtam 10 percenként elromlott autóriasztót éjszaka – igen, az út kalandos volt!

(Szerda este)
"- Hol van a hálózsákom?
- Valaki kikapcsolná a riasztót?
 - Két napja nem zuhanyoztam..
- Miért keresed a hálózsákot..? Adjak lámpát..? Hol a lámpám???
- Már éjfél van..
- Ki tette a zuhanyzóba a hálózsákomat???"
 
És ágyból asztal, vacsora és bor, asztalból ágy.

Az első két nap túráztam (a többiek jo-t tartottak a kezükben). Több száz méter szintkülönbség, gyönyörű helyeken! Sapkában és sállal a nyakamban kezdtem, majd idővel egyre kevesebb ruha lett rajtam.

És eljött a szombat. Óriásit csalódtam! Ishido Sensei alig mozgott, délelőtt gyorsan bemutatták a katákat majd párat gyakoroltunk is..ebéd után pedig taikai következett: sosem szerettem, ezután sem fogom. (Mgj:, a feltűnően szép Sara Kabariti-tól (6. Dan, Jordánia) tanulni bíráskodást ezért jó volt ;--))
Estére ráadásul még éhesek voltunk..vártuk a sayonara party-t. Vendéglátóink a hosszúra nyúlt előjátékkal (hallhattuk a 3 méter hosszú havasi kürtöt és többször bemutatták a a Schwingen-t, a svájci népi birkózást), tettek próbára minket, de mire az epres pudingos desszertet is megettük már nem volt problémánk. :--)


Vasárnap pedig megkaptuk a felejthetetlen élményt Chris Mansfield (7. Dan Iaido Kyoshi, 7. Dan Jodo Renshi) személyében! A személyisége finoman szólva is furcsa - sokáig élt Japánban, de európaiak között is feltűnő a viselkedése. Meg kellett szoknom az állandó nevetést, grimaszt – de végül óriási élménnyel és feldolgoznivalóval távoztam!


Utam felénél
havas hegycsúcsok alatt
telihold várt rám

Hazafelé égi kísérőnk fénye kísért minket, a hőn áhított jégkrémet is megettük, a magas-havas hegyek lábánál az asztalra pedig nápolyi került - kétoldalas ragasztóval rögzítve.

Merci beaucoup Svájc, auf wiedersehen!