8. Tomodachi no Iaido Keiko – Kassa

Elérkezett az
idő, újabb alkalom,
hogy megtaláljuk.

(rémes haiku a Kassai rémről)

Teljes volt a létszám – tele volt az autó. Az előző évek tapasztalati alapján alaposan felkészültünk a hétvégére: böjtöltünk (;–))! Az időjárás előrejelzés 13 fokkal hívogatott minket Kassára – ahol péntek reggel nekünk, csak nekünk esett egy kis hó.
De hol a “Kassai rém”?
Találtunk erre is választ…

A hagyományos indulás-kép ismét a motorháztetőről készült. És milyen jó ez! Ráadásul közben azt is megtudhattuk volna, hogy a tüzelés veszélyes lehet – de háttal álltunk a táblának.

Átgurultunk az országon, megcsodáltuk Szikszót (x.i.x.o), majd az egyik legkátyúsabb magyar utat. Átkeltünk a nem létező határon, és Robi már várt minket a felüljárók és az egymástól logikátlan helyen lévő városrészek városában.
Nála a paraméterek a régiek voltak: a madarai nem támadtak fel, a hüllők szaporodtak, a kutya ott volt.. mindenhol. És japán pohárjelölőket is találtunk – ez utóbbi művészetre serkentő látvány volt!

A vacsora finom volt. Köszönjük!

Szombaton.. a reggeli is (szóismétlés ugyan, de:) finom volt. Nem bírtunk vele – pedig Tibi is segített (annak ellenére, hogy általában kihagyja ezt az étkezést). A termet sikeresen megtaláltuk, és én már éreztem.. a borzongást. A padlóban és a falakban rejtőző kassai hideget, ami belénk költözött 2 napra. Ez maga volt a rém…

Beszélgetés kezdődött, kaptunk útmutatót is “Ki vagyok én?” címmel.
A téma a vizsga körül forgott, amit én igyekszem messziről kerülni…  Ezt követően volt öt percünk vizsgahelyzetbe hozni magunkat (Hősugárzó nélkül!).
Először reiho nélkül szimuláltunk vizsgahelyzeteket, majd reihoval (és mennyivel jobb így a minőség!), majd emeltük a kata számokat. Kevésszer gyakorolunk ezen a módon, hasznunkra is vált.

Az is kiderült a hétvégén, hogy Robi a pókoktól félt, Nemo pedig az enbuktól – de mindketten leküzdötték ezt a fóbiát.
Kérdések merültek fel: Ki hogyan hozza magát vizsgahelyzetbe? Mit tesz a cél érdekében? Mi a cél?
Ha mindig, minden helyzetben készen állunk egy ilyen szituációra, ha mindig meg tudjuk mutatni a bennük lévő legjobbat, akkor készen vagyunk. A vizsgák pedig.. majd jönnek.

Kicsit átmelegedtünk, majd este ninja-dojo-tatamin néztük az alábbi kisfilmet, és fogyott a sushi is!

A vasárnapi beszélgetést követően páros és “hangos” gyakorlatok voltak annak érdekében, hogy kikerüljünk a komfortzónánkból, és tanuljunk, fejlődjünk!

Köszönjük a tanítást!

Köszönjük a vendéglátást!

7. Tomodachi no Iaido Keiko – Kassa

Kassa!

Agyunk kiválóan működik, ugyanis az események között eltelt egy év pontosan elegendő idő arra, hogy csak a kapott tudásra és a barátainkkal együtt töltött időre és pozitív élményekre emlékezzünk, és arra ne, hogy az összes elmúlt évben a halálra etetés kassai rémjével kellett szembenéznünk, és pontosan ez fog várni ránk, ha lesz bátorságunk visszatérni.

Alaposan nem átgondolva az elmúlt éveket ezért jelentkeztünk a 7. szemináriumra (és nem, nem diétáztunk előtte pár napig).

A jelentkezők száma 3+1 főre redukálódott – gazdaságtalanul két autó között szétosztva.

És elindultunk!

A csütörtökön lemosott autóra pénteken eső esett, mi pedig robogtunk a hideg város felé (Eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet: -30,5 °C – 1940. február 16.). Az út beszélgetéssel telt, az utolsó utáni pillanatban a naplemente fényénél elkészült az elmaradhatatlan közös kép is!

Robbie-t nem sikerült félreinformálni, így várt minket. Kislánya letépte a babaruhát, tornyokat döntött, volt kígyónézés, a kutya látszólag be volt nyugtatózva, a madarak elpusztultak – a vacsora pizzát pedig nem bírtuk megenni (“apa, kezdődik!”).
Estére befutott a HiRaBu csapat is, Gergő és Péter képviseletében.
Kivételesen sikerült korán nyugovóra térni, sokat aludtunk.
Reggel.. terített asztal vár minket. Mi próbálkoztunk vendéglátónk meg nem sértésével, bár ez Szilveszternek jobban sikerült, mint nekem…
Induláskor 2 doboz süteményt is kaptunk “tízóraira” – ezeket a vacsora maradék mellé tettük, ebédre.
A már ismerős terem fogadott minket – szokásosnál kisebb létszámmal -, ahol hamar kiderült, hogy bizony, koryu katák is lesznek a hétvégén!
A köszöntő szavak után izgalmas-játékos reiho gyakorlás következett, párokba álltunk és a többiek elemezték a mozdulatainkat – amelyeket előre kapott instrukciók alapján hajtottunk végre. Ezt követően ZNKR áttekintés volt: felváltva időket mértünk egymásnak.
Ebéd (süti) után a Shoden szériában merültünk el: az egymással hasonlóságot mutató katákat gyakoroltuk:

  • Shohattō 初発刀, Satō (hidari-tō) 左刀, Utō (Migi-tō) 右刀, Ataritō 当刀, Inyōshintai 陰様進退
  • Seichūtō 勢中刀, Korantō 虚乱刀, Inyōshintai kaewaza 陰様進退替技.
  • A közös vacsorát egy óvárosi sörözőben fogyasztottuk el, elmeséltünk egymásnak szállás és egyéb élményeinket (én még este is azon gondolkodtam, hogyan került a külvárosi termünk mellé egy vadonatúj Mazda 3?)…Reggeli (!) után Nemo is csatlakozott hozzánk, majd következett a kimaradt 4 formagyakorlat: Ryūtō 流刀, Juntō 順刀, Gyakutō 逆刀, Nukiuchi 抜打!
    Juntō különös figyelmet és történelmi kitekintés is kapott ezen a napon.

  • Hazafelé ismeretlen okból észak felé vettük az irányt, pedig ott csak a havas hegyek vártak volna ránk.. de végül hazaértünk!

Köszönjük a tanítást, a jó szervezést (volt tábla, segédanyag…!), és a vendéglátást!

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!