Zöld tea a billentyűzeten – Hábermajer Gábor

Egy csésze meleg, zöld teát vittem az asztalom felé. Zuhanás, fröccsenés. Mindenütt zöldes lé, a nadrágom szárán, az irataimon, a billentyűzeten, a legrosszabbul a kisegér járt, az teljesen beázott. Futok a mentesítő eszközökért, terítem a füzeteket a melegítőre. De miért is esett ki a csésze a kezemből? Állít meg a gondolat.

Hány dolog is munkált a fejemben egyszerre? Négy, hat, háromszáz, nyolcszázhúsz? És mind egymást kerülgetve, tülekedve. A kézre már nem jutott. De hát hol a figyelem? Fókusz. Jut eszembe a jól ismert és oly sokszor hallott szó. Hányszor is hallottam? Hányszor is mondtam ki? És hol van?

Lassan mozgatom a törlőkendőt, próbálom a szertartásosság hangulatát élesztgetni magamban, legalább a gondolatot. Nehezen megy, de megtorpantam. Megállított a zuhanó csésze tanítása. Előidézte azt a szót, amit a dojoban oly sokszor hallunk, mondunk és próbálunk követni. Az életben is kellene.

Fókusz.