A fél 5-re tervezett indulás..nos, később indultunk. A létszám pár hét alatt 5+1-re bővült, a szállítójármű tekintetében pedig a c+1 verzió lépett életbe: a Cápa felségjelű kombi lett a fő szállítójármű - Sándor szaktársunk más úton és más időpontban csatlakozott a társasághoz.

Az autópálya kivezető szakaszán - egy titkos, ezért meg nem nevezett helyen - vacsora történt, majd a krónikásnak Andrea jutott, és kiosztotta a többieknek szánt "egységeket" is - Senseinek Kitti, Némónak Dóra, Gergőnek Nyuszi jutott (Gábor az egészséges életmódot választotta).

És velünk utazott..egy dob.

Az út alaphangulatát - az egy évvel ezelőtti történetekre alapozva - Gábor adta meg, így az alap jelmondatunk ez lett: "Úgyis itt halunk meg mind!"*
(* a mondat szalonképesebb műfordítása)
(Az út során ezért minden lehetséges-aktuális helyzethez kapcsolódóan több lehetséges halálnem merült fel.)

A hirtelen naplemente párás hegyekbe csapott át, majd kávés Fidorka kóstolás, szálláskeresés volt soron, majd utóvacsora (csoki-kolbász-alkohol), és aludni próbálás az eddigi legdrágább és leghangosabb (Hotel Rezident Turèianske Teplice) ágyban...

A hajnalig tartó zene többeknek kialvatlan arcot és szemet készített. Reggel lesétáltunk az étterembe, ahol két televízió és egy ezekkel párhuzamos zenefolyam pusztította az agysejtjeinket, miközben omlettet rendeltünk az "ovis" teánkhoz szlovák étlapról.
Ezt 50 perc alatt tudták elkészíteni - ezért sietve öltözünk, és indultunk a szomszéd faluba (Mo¹ovce – Gymnasium of Agricultural and Fishing academy).

Victor Cook Sensei ismét jókedvűen, energiával tele érkezett, hogy tanítson minket. Örültünk, hogy felesége, Terry Cook Sensei valamint John Piper Sensei is vele tartottak.
A nap a helyes lábmunka (melyik láb indítja a fordulást..?) és helyes vágás- illetve kéztartás körül zajlott, majd következtek a ZNKR gyakorlatok.

z ebédszünetben egy kis eső kergetett be minket az épületbe / autóba, majd a szomszéd táborban vettük szemügyre a helyi "hippi" közösség kézműves termékeit, ruháikat.

Délután vízbe vetettük magunkat a Zöld tükörfürdőben, ahová a magyar képeslap nem került vissza, de készült egy kalóz terem, lógó csontvázzal (a víz és környezete természetesen újabb lehetséges halálokokat szült).
Ezt követően vacsora / pihenés következett.

Vasárnapra 2 kata maradt, majd kisebb csoportokban gyakoroltunk tovább - ezúton köszönjük a személyre szóló tanításokat!
A napot szabad gyakorlás és vizsga zárta. Készült csoportkép, kaptunk ajándékot, majd elindultunk!
Pár kilométer megtétele után úgy gondoltunk, hogy a hajtűkanyarokkal tűzdelt (és a helyiek által kizárólag 100 km/óra sebesség felett használt..) út alkalmas lesz egy csoportkép elkészítésére..és természetesen a halálra.
Sensei repülő kamion vizionált a képre, Gábor az autóra telepített géppel próbálta mindezt megörökíteni..a szél pedig mindezt igyekezett meghiúsítani. Végül ezt is túléltük, bár Gábor mindent megtett, hiszen átrohant az út másik oldalára, hogy megmentse a kameráját...

Az út újabb bevásárlással folytatódott, feltöltöttük Fidorka készleteinket, majd autóztunk..és este érkeztünk Patríciához, aki teával és rétessel várt minket. Itt autót cseréltünk, majd pár kilométer után ismét autót cseréltünk, majd igazoltattak a rendőrök (- Mi az ott a hátsó ülésen? - KARD)..de végül mindenki épségben hazaért.