Volt okuden tojásrántotta káposztalevélen sült kenyérrel és puliszkával, mellé sezlony-zene és csöngettyű. A délutánban feltűnt Yussuf és a "felvonulók kérték", illetve előkerült egy darbuka, no meg felfalatott pár tucat polifoam-medve. Hogy hová tértünk vissza? Valami önfeledt ártatlanságba, könnyed lebegésbe, amely úgy úsztatott át minket a napon, mint a hűvös szél a ritkás esőfelhőket. Élünk, míg meg nem halunk (tán még azután is), lábunk nem éri a földet, és menekülnek a szürkék!