Szóval Elnagh (belga Viki) szállított minket és kb. az út elején eldurrant az egyik hátsókerék. Kerékcsere, közben vacsorafőzés (nem tudom, Viki milyen volt, de Elnagh konyhája nagyobb, mint az itteni konyhánk, szóval jókat ettünk.) Emiatt iszonyú későn értünk Villingenbe és Ivan és Jocó első nap zombultak. A seitei nap gyorsan eltelt: délelőtt rengeteg kihon volt, majd a katák sorban. Midare dome után kettévált a csoport és a vizsgázók külön készültek. Délután voltak a vizsgák, azért, hogy a versenyen mindenki az új fokozata szerint induljon. Ez arra jó - Dannecker sensei magyarázta el - hogy ne úgy induljanak az EB-n, hogy az adott kategóriában nincs semmi tapasztalatuk. Ez annyira be is vált, hogy a yondan versenyt egy egynapos yondan nyerte.

Másnap délelőtt volt a verseny, először megnéztük a godanokat, majd egyszerre volt a mudan-shodan-nidan verseny, így egymásból semmit sem láttunk. Ivan a mudanoknál második lett (nem csoda, a tanára vele készül a yondan vizsgájára), Jocó pedig az egyenes kiesés szakaszban kapott ki Steffen Michaelistől. Rám lecsapott Marlen, akivel együtt vizsgáztunk az EB-n, így bemelegítésnek beálltam tachinak (simán nyert), majd cseréltünk és én joztam. Derült égből villámcsapásként ért minket, hogy végül összekerültünk az elődöntőben, amit végülis én nyertem. A döntőben viszont simán kikaptam Adrianától, aki sokkal szebben jozott.

Délután jött a jutalom: koryu! Mivel Jocóval azt beszéltük meg, hogy igyekszünk minél többet idegenekkel jozni, sikeresen pár nélkül maradtam (aki ügyetlen, az ügyetlen, na). Ekkor azonban feltűnt Aad sensei és rám szánta a teljes délutánját (és innentől kezdve mindenki engem irigyelt). Mint kiderült Hayashi sensei Fukuoka-stílust gyakorol, és minden katát bemutatott összehasonlításképpen (amit a. mindenki lelkesen fogadott b. tátott szájjal nézett c. együttérzésből sok aucs! és juj! is elhangzott.

A harmadik nap ZNKR iaido volt, délelőtt Patrick sensei és René sensei mutatták be a katák fontos pontjait, majd fokozat szerint csoportokban gyakoroltunk.  Vasárnap rövid nap volt és koryut gyakoroltunk, mindenki iskolának/fokozatának megfelelően. Az eseményt embu zárta, majd egy hosszú út Elnagh-gal vissza Belgiumba.

Lovik Anikó