SHINBUKAN
Tomodachi no Iaido Keiko 2018 - 2018.02.17-18 -
"Mint tudjuk a tér és az idő néha rejtélyes kapcsolatban áll,
és gyaníthatóan csak az emberi elme játékai az érzékelés alapján,
de lehet valóban egy istenség, vagy egy gyermek álma vagyunk..."

A program adott volt, új csevegőablak is nyílt, hogy megpróbáljuk a lehetetlen, összeszervezni a változó számú jelentkezőt és autót. Megjött a levél is, hogy miket kell magunkkal vinnünk:

1) kedvenc kés
2) bokuto
3) toll / ceruza
4) újságpapír
gondolatok a vágásról / tameshigiriről

Mi lesz ebből?



Készültem. Az F1 és a Shinken is készen állt - bár tudtam, hogy családi okok miatt ez számomra rövidebb tábor lesz, és a szokásos együtt utazás, alvás, sayonara parti is elmarad.


Négy autó indult útnak, négy különböző időpontban. Sensei, Gergő, Zoli és Szilveszter két napra neveztek be, Nemo vasárnap csatlakozott én a lányommal pedig az első napra érkeztem.  
A többiek páros bokuto gyakorlatokkal kezdték izmaik be- és a terem felmelegítését, én pedig átöltöztem, előkerült  a a Kard és a Barbie baba is majd  fejest ugrottam a gyakorlásba! Párosával mutattunk be két-két formagyakorlatot úgy, hogy egyikünk mozgott, a másik pedig magyarázatokkal látta el a látottakat - különös tekintettel a vágásokra, amelyeket a mellékelt ábrán is megmutattuk és megbeszéltük.


A pizza-sütemény (köszönjük!) ebédet újságpapír vágások követték, helyes technikát használva szépen osztódtak a papírok - a lányom büszkén mesélte otthon, hogy bokutoval papírt vágott! :--)

A jó hangulatú "szemetelést" újabb páros gyakorlat, a gyékény kötözés követte - a csapat egyre közelebb került a másnapi tameshi-giri gyakorlathoz.


Vasárnap!

Vágás? Évek óta gyakorlunk és vannak gondolataink a témáról...

"Uramisten, úgy nézegetünk egymásra, mintha bejelentették volna, hogy egy levegővel át kell ússzuk a Dunát,
amibe előbb krokodilokat, elektromos rájákat és tigriscápákat helyeztek el. Mire fel?
Ott a gyékény, adnak hozzá egy kardot, itt vagyunk mi is.
Megfogod, odamész, belevágsz, kijössz. Az istenért, hát ezt csináljuk már vagy két éve!
 … Aha, ezt. Rajzolgatunk a levegőbe. De ennek éle van.

Belekényelmesedünk egy helyzetbe. Abba, hogy csupán imitáció az egész.
Nincs valós veszély, nem tör senki az életünkre, ha unjuk, megunjuk, hazamegyünk.
A kardnak nincs éle, legfeljebb egy aprócska szúrásnyom az ember kezén emlékeztet arra,
hogy amit a kezünkben tartunk, az fegyver.
És hiába próbáljuk szem előtt tartani, „na, most meghaltam volna”- a tudat azt is pontosan rögzíti,
hogy a kard, amit a kezünkbe veszünk, csak árnyéka önmagának, csak ártalmatlan utánzata annak, amivel valójában foglalkozunk.
A biztonságérzet az, ami hagyja álmodni, aludni az érzékeket, az ösztönöket, ami ellustítja az összpontosítást, 
 figyelmet és a tettrekészséget. Nem érezzük a ránk támadó leheletét, nem halljuk a léptek kopogását.
Nem érezzük azt a hideg, szorító érzést, hogy bizony éles kard van a kezünkben,
nem érezzük a hatalmát 
 tiszteletét és még kevésbé a felelősségét annak, hogy kárt tehetünk vele bárkiben, akár magunkban is.
Ha akarom, sebez, ha akarom, öl. Ha ügyes vagyok, véd."

Cinna - 2006

Vágás. Mindenkinek egyedi, különleges élmény.


Szilveszter eggyé vált az őt megszólító karddal, és igazi harcosként már-már szemmel követhetetlen sebességgel aprította a gyékényt azon a napon, Nemo pedig a legszokatlanabb, legalázatosabb koryu formagyakorlatot választotta a vágáshoz.


"A karddal való vágás emelkedett pillanat, amikor a kard pengéje a harcos tapasztalt kezétől
vezérelve az út befejezéseként lezárja a célpont élettörténetét.
Soha nem lesz a világ olyan, amilyen volt, elveszít egy jelentéktelen részt a célpont személyében,
soha többé nem lesz a célpont sem olyan,
mint volt, még ha túléli is az eseményt, és soha többé nem lesz ugyanaz a harcos, aki a vágás előtt volt.
Egyetlen vágással megváltozhat a mikrokozmosz, de a világegyetem is,
a célpont szerepétől és jelentőségétől függően.


A kard útja számomra út a lét titokzatosságának ismerete, kutatása és keresése,
a belső világom, a határaim felfedezése felé.
A vágás azzal a hirtelen fénnyel azonos, mely akkor áramlik be,
mihelyt a penge a nap fényét elrejtő, vastag, fekete függönyt elvágja.
A kard minden vágása mélységet nyit a vágás irányába, amely mélység megtelik fénnyel;
a lélek és az ész tudásával, erejével. "

Dimitri Nachkebia - 2013


Köszönjük a tanítást, szervezést, vendéglátást!

Várjuk a folytatást!
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!