Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szittya harcos, ki e világunkon kívüli világban létezett, még öntudatlan s testetlen, s ahogy minden más hozzá hasonló lény, ő is egy emberi ihlet állt kelt életre, találta meg anyagi testét - összetalálkozván a nem látható létező egy teremtő létezővel... Hogy ki talált meg kit? - az ember-e, kinek túlcsordult szíve lelt rá,  vagy ő talált-e rá a megszületés vágyával keringve az élet határok nélküli tengerében az emberre, ki néki végső formát adott?

Törékennyé formálódott, de ha vigyáznak rá, hosszú élete lesz, Több emberi generációt is átívelő létezése során elgondolkodtat, ha figyelnek rá, magadba merít, megtisztít,  fényt s apró, finom meleget ad.

Saját csendességében aranyszőrű paripáján égbe szökő s önnön mélyébe is lovagló Harcos.