Az idei esemény különlegesnek ígérkezett, hiszen meghívást kapott pár régi tagunk: azok, akik az évek során mélyebb nyomot hagytak bennünk.
Nagy örömünkre többen is eljöttek, így gyorsan kezdetét vette a(z evés) beszélgetés - mindenki elmondhatta, éppen hol - és hová is tart.
Forradalom
Az Én Napjából jő a hit A kezdet áldozat Jövendőmondásban gyümölcsözik
Megbánás megszakad
(A maszk szól)
Forradalom Víz és tűz Ez pörköli azt nagyon önti az ezt nyakon Két nővér együtt él soha sincsenek egy akaraton Ez a forradalom
Az Én Napjából jő a hit Előbb a forradalom aztán a bizodalom Ragyogó vonalakkal örvendezik Nagy áldozat egyenessége hat Forradalom a maga idejében Bűntudat elenyészik a messzeségben
|
Ég és Föld revolúciói
őbennük minden évszak tökéletes valódi Forradalmi háború a mennyei rendelkezést így döntötte meg T'ang és Wu Épphogy az égi árral együtt haladva Szándékukat a nép százezrei verték visszhangosabbra
Forradalommal jő elő az időkből a nagy idő
(a kép szól) Tó közepén tűz lobog Forradalom Így rendezgeti az előkelő csillagászati számításait így világítja meg az évszakok s az idők változásait
(A vers az év hexagramjához, Karátson Gábor fordításában) |
Felidéztük az elmúlt évet, és Erikának köszönhetően megtudhattuk a lehetséges jövőt is - a majom évében kibújik a kígyó a bőréből, előbújik az eddig föld alatt készülődő növény..
Elérni a holdat
A magas hegyek között volt egy gyönyörű, mély vizű tó. Egyszer egy majom meglátta a holdat a vízben, és így szólt: Ó, ez borzasztó, leesett a hold az égről, beesett a vízbe. Ki kell halásznunk a Holdat a vízből, és vissza kell tennünk az égre, vagy örök sötétség borul ránk éjjelente. A majmok összegyűltek, és a majomcsapat vezetője megragadott egy ágat, amely a víz fölé lógott. A többi majom is sorban megragadta egymás kezét, egymásba kapaszkodtak, amíg egészen le nem lógtak addig, hogy elérhették a víz felszínét. Azonban a majmok súlyától az ág letörött, a majmok beleestek a vízbe, s mind elpusztultak.
Megérinteni a Holdat a vízben - ez csak a hold tükröződése a vízen. Ebben a történetben a holdat az igaz tudatunkhoz hasonlítják. A világban minden jelenség csak a tudatunk tükröződése, ha ezt megtapasztaljuk, nem rángatnak többé a végletes vágyak, az indulatok, a harag, a félelmek, és tudatunk nyugodttá, mozdíthatatlanná válik. A tudatnak ez a nagy, mindent átölelő tágassága az alapja a békés társadalomnak
Ahogy Hakuin zenji mondja a szútrában:
"Ez a hely a Lótuszok Földje, és lakhelyed a Megvilágosodott teste."