バットマン kalandjai Kassán

Alig öt nappal azután, hogy a jo-s csapat hazaért Kassáról újabb kalandoknak néztünk elébe egy teljesen új helyszínen: Kassán!

Az akkor kipróbált Hyundai Coupét - és az elmúlt évben több alkalommal használt Lancia Phedra családi csapatszállítót - a fekete Batmobil Mazda 3 váltotta fel.

Csomagoltunk, pár óra alatt megtörtént az utasok és a kardok begyűjtése, készítettünk egy (Batman-nel, esernyővel, telefonnal - lás lent) közös képet - majd útnak indultunk. Robi természetesen már ekkor érdeklődött, hogy hol vagyunk, de megnyugtattuk, hogy már csak órák kérdése az érkezésünk...

A gurulás esemény- és hatóságmentes volt, csak egy Miskolci bevásárlással szakítottuk meg a zseblámpával színesített utazást.
Robi már várt minket! Mivel jelenleg pár hetes kislánya tölti kis szabadidejének nagy részét - de szokásához híven gondoskodni szeretett volna rólunk - az anyukájánál szállásolt el minket... Az elmúlt héten tapasztaltakból kiindulva engem is próbáltak felkészíteni a bőségtálakra, arra, hogy felül lehet múlni minden eddigi - Robi és csapata által felállított - vendéglátás világcsúcsot... nos, igen. Megvacsoráztunk "Bruce Wayne partit ad" stílusban!

A dombtetőről (és a szobánkból) szép kilátás nyílt a - finoman szólva is szokatlan városépítésű - Kassa egy részére - mi pedig viszonylag korán ágynak estünk (előtte próbáltuk kitalálni, ki fog hangosabban horkolni...).

Aznap éjjel a város rendőrkapitányságára szokatlanul kevés riasztás futott be. A Denevérember megérkezett, és ismét örömét lelte abban, hogy bűnözőket ártalmatlanít az éj leple alatt... Hajnalban fáradtan feküdt le aludni. Mert a denevér éjszakai élőlény....
A bőséges reggeli után kaptunk tízórai (de... de 10 órakor kezdődik az edzés) csomagot és egy doboz süteményt - amellyel kapcsolatban egyetlen szabályt kellett betartanunk: vissza kellett hoznunk az ÜRES dobozt!

A már összeszokott kassai és pozsonyi csapat a teremben várt minket. Ugyanolyan értetlenül álltak velünk szemben, mint ahogyan mi is - mert Sensei este megváltoztatta a szabályokat! A kérés az volt, hogy ne öltözzünk át, ne legyen "teremrendezés", felmosás, és a cipőt se vegyük le - ez annyira megdöbbentő volt, hogy nem is sikerült maradéktalanul betartanunk: cipő nélkül léptünk a terembe.

Ekkor jöttek a kérdések, és a kezdés interaktív játékká alakult. "Mitől is dojo a dojo?" "Mitől lesz a gyakorlásunk Gyakorlás?" Szavakba öntöttük a gondolatainkat, mindazt, amit az elmúlt évek alatt már nagyon sokszor gyakoroltunk, mindazt, ami már a részünkké vált - és azokban a percekben nagyon hiányzott.
Az elméletet gyakorlat követte: Bruce Wayne felvette a fekete ruhát, és átlényegült: Denevéremberré változott. Átöltöztünk (közben folytatódott a játék, bent a teremben, fiúk és lányok egymásnak háttal). Tisztává varázsoltuk a termet - közben pontosítottuk a felmosás pontjait. Felkerült a Shinze és a zászlók. Elővettük - hogyan? - a kardokat.

Sorakozó után kihon gyakorlatok következtek, majd bokutók kerültek a kezekbe, és páros gyakorlatokkal hangolódtunk az eseményre. Ez nekem mindig óriási élmény, hiszen az Iaido gyakorlás alapvetően magányos dolog a denevérbarlangban, egy társ mindig új dimenziókat ad a tanuláshoz - ezt pedig egy szeminárium alatt csak fokozni lehet, hiszen azokkal is összekerülünk, akikkel ritkán találkozunk.
A 12 formagyakorlatot kastélyban elfogyasztott pezsgő és homár ebéd követte, körbe ültünk és egymásnak adtuk át a süteményes dobozt - természetesen eközben is rengeteg kép készült a város megmentőjéről.

Délután fáradtan - megállapítva, hogy több (főleg ízület körüli) izomerősítő gyakorlatot kellene végeznünk - indultunk a legközelebbi zuhanyzó felé. Előtte szétosztottuk a pozsonyi különítmény tagjait az autók között, és elvittük őket a szálláshelyükre (mi Luciát vittük el, megfilmesítve ez lett volna a "4 férfi 1 nő esete Kassán" című történet - itt még nem tudtuk, hogy MILYEN kést hord magánál).

A sayonara parti jó hangulatban kezdődött. Próbáltuk Robit teljesen összezavarni azzal, hogy két Cézár salátát is kértünk - végül ez a szókapcsolat lett a hétvégén legtöbbet kimondott étel-név. :--)
Némi Némó logisztikának köszönhetően a csapat kissé keveredett az asztalnál, így került a bicskám mellé Macskanő Lucia Böker kése, amit természetes módon a táskájából vett elő... És ez még csak az "előjáték" volt! Kiderült, hogy a Batman dobókés Falkniven F1 a kedvence, amit (ó sajnos ááá) kivételesen nem hoztam el az útra...

Emlékezetes este volt - pedig még előttünk volt a vasárnap!
(Vacsora közben természetesen Batman is sokat szerepelt - sajnos nincs itt elég hely a kalandjairól készült 160 db fényképnek.)

Éjszaka ismét megjelent a felhőkön a denevér jel, a város lakói pedig nyugodtan alhattak.

A svédasztalos reggeli után - kicsit késve, de ugye Sensei nélkül nem kezdődik el a gyakorlás :--) - a teremhez autóztunk, kíváncsian vártuk az újabb meglepetéseket!
A japán kard rövid története után a Shoden szériával melegítettünk be, majd próbáltunk demokratikus ("mind meg fogunk halni!") módon egyszerű döntéseket hozni a következő feladatainkkal kapcsolatban. Sikerült! Cetlikről kata nevek (Gyakutō, Ukigumo, Iwanami, Towaki) kerültek elő, amelyeket párban kellett gyakorolnunk - mindannyiunk legnagyobb örömére!

A szituációs játékokban helyére kerültek a mozdulatok, tisztában láttuk a távolságokat - és természetesen rengeteg nevetés kísérte a klasszikus japán nó színház minden elemét nélkülöző színészi alakításainkat - miközben eljátszottuk a sérüléseket és saját halálunkat (a "legélethűtlenebb" alakításért járó díjat Lucia vehette volna át, amikor fotómodell stílusban, oldalt fekve és könyökölve várta tőlem az utolsó csapást). Volt itt férfi-nő viszály, féltékenységből elkövetett kettős-romantikus gyilkosság... és amit a legjobban élveztem: fel-fel bukkantak rögtönzött, a formagyakorlatban eredetileg nem szereplő mozdulatok, amelyek kihasználták az ellenfél rossz időzítését, hibáit...

Délután megállapítottam, hogy egy Ryuto már önmagában gyönyörű látvány tud lenni, és ezt csak fokozni lehet azzal, ha egy szép nő kezében van a Kard...

Sosem volt még ilyen jó egy szeminárium. Enyhe bal comb izomláz kíséretében emlékek, érzések kavarogtak a fejben hazafelé az úton, és azóta is.

"- Láttam már csúnyább porcot is térdekben.
- Szóval rendben van?
- Nem. Mivel az Ön térdében nincs már porc, és a vállainak,
könyökének sem veszi már nagy hasznát.
Ezeket figyelembe véve, valamint a veséjén lévő hegszövet
 az agyszövetet ért agyrázkódások miatti maradandó károsodás,
és a testén található kiterjedt sérülésekből
adódóan nem javaslom, hogy helikopteres síelésre menjen, Mr. Wayne."
(A sötét lovag: Felemelkedés)

Köszönjük a tanítást, a szervezést, a vendéglátást és a közös gyakorlást!