Olyan fáradtan ébredtem reggel, mint amikor lefeküdtem. Irány a BME Sportközpont! A hely és a terem is szép volt (bár a műanyag padló után jégnek éreztem a parkettát). Meglepően kevesen voltunk, ami egyrészt meglepő, másrészt mindig jó hír, mert több hely van gyakorolni és több figyelem jut mindenkire.
Sensei nagyon közvetlen és barátságos volt már az első pillanatban!

Szombaton bemelegítéssel és kihon gyakorlással kezdtünk. Ez több óra volt. Egyszerű feladatok voltak, lépni és vágni, de Zanoni Sensei azonnal kizökkentet minket a komfortzónánkból, mivel pl. arra kért minket, hogy a furikaburi 2 lépés alatt történjen, majd 3, majd 4...

Természetesen formagyakorlatok is voltak a hosszú napon, a nagyon-nem-kedvenceiket vettük nagyító alá: Mae (vágjak feljebb? jó. folyamatosabb chiburui? jó..), Ukenagashi (váll fölé, értem...), Kesa giri (váll fölé...itt is, értem...)..
A közös hibáink / furcsaságaink feltérképezése után minden katánál volt egyénileg a kör közepén állva formálódás is  ezt is nagyon szerettük! ;--)
A délutánba nyúló délelőtt végén egyre gyorsabb tempóban gyakoroltuk közösen a 12 katát, pergett a film, izzasztó közösségi élmény volt - de élvezetes (fel is ébredtem! :--)) -, sajnáltam, hogy vége lett.

Focimérkőzés okozta zaj miatt későn indultunk az A38 csatahajóra ebédelni, ahol hősies küzdelem során mindenki megsemmisítette a rendelt ételt - és közben érdekes történeteket is hallottunk.

Kitartóan gyakoroltunk estig, majd pihenés következett. Én az arccal ágyba esés helyett a fürdőkádba zuhanást választottam...