Nehéz lenne értelmes keretekbe foglalnom mindazt, ami a kassai jodo edzőtábor alatt mögöttes tartalomként jelent meg számunkra, így meg sem kísérlem azt. Pusztán az egyes lökéshullámokat igyekszem felvillantani az olvasó előtt.  

Két team indult neki az útnak és időbeli eltolódásaikat tudatos és tudattalan hír-álhír-kontraálhír hullámok tették különössé.

- Nem számítottunk rá, hogy a "mólkút" kifejezés annyi misztikummal és hozzá adott tartalommal dúsult fel, mire soha sem számított egyikünk sem.

- Arra sem, hogy az előbb érkező csoport tagjai váratlanul (vagy kéretlenül) Master Ken Ameridó szemináriumába csöppennek és a jellegzetes három ujjas kame-t sajátíthatják el, ami később a jodo-ba is adoptálódott.

- És arra sem, hogy egy csíkos egybepizsama alapjaiban változtathat meg emberi utakat, minek következtében a kezdőink átveszik a szeminárium egyik tanárának speciális képzését az utolsó percekben.
- És arra sem, hogy a napokon át a nyomunkban lopakodó kassai rém elfogása az végső pillanatban realizálódott a jodo koryu tecnikák hathatós felhasználásával és a csoportunk tagjainak taktikai együttműködésével.

- Na meg arra sem, hogy a sayonara partyn alkohol nélkül is tudunk más európai népek számára megdöbbentően és sokkolóan viselkedni, sírva nevetni, érthetetlen és értelmezhetetlen nyelvünkön egymást az asztal alá nevettetni, s mindezt lefordítani nekik.

A „mólkút” adta kezdeti lökést, majd az abból keletkezett, előzőekben felsoroltakat pedig egy Miskolc melletti „mólúton” kellett lezárjuk, hogy lelkünk megpihenhessen a következő utazásunkig.

Természetesen azért volt jodo gyakorlás is. Damuynck és Wattson sensei kezei alatt együtt gyakorolhattunk és gyarapodhattunk  szlovák, cseh és lengyel barátainkkal. Köszönjük a tanításokat és a közös gyakorlást!

Hábermajer Gábor