Vasárnap

A kiírás szerint a taikai kezdési időpontja 9:30 volt - ám szombaton ez 9 órára módosult.

Elég fáradt lehettem az előző nap végén, mert bennem ez nem tudatosult... így amikor negyed 10 körül megérkeztem, a verseny már elkezdődött... és pár perc múlva már ott álltam, és egészen véletlenül - a nálam egyébként ügyesebb szlovák lány hibázott - nyertem. Micsoda kezdés!

A legutóbb (Prága, őszi érmek...) megtalált taikai hangulat aznap nem volt meg, így a szokásos érzelemmentes menetelés volt részemről, viszont kíváncsian figyeltem a többiek játékát - ugyanis ritka alkalomnak voltunk szemtanúi: klubunk vezetője Hábermajer Gábor (5. dan) sensei és Vass Gergely (5. dan) sem szeretett volna kimaradni a versenyből, ezért Jurász Péterrel közösen - kihasználva a szervezői figyelmetlenséget, hogy a kiírásban ezt nem tiltották meg - Shinbukan T-Rex néven csapatot formáltak, és maguk mögé utasítva mindenkit aranyéremmel zárták a nap végét!   

Ezt megelőzően Jurász Péter és Mircsea Szilveszter egyéni megmérettetésben is sikeres volt, a díjátadón nagy volt az öröm - és ez jó hangulatot biztosított  a vizsgáknak, ahol Péter 1 dan -, Szilveszter 1 kyu fokozattal távozhatott! Gratulálunk!

 

Délelőtt dolgoztam (sokba került a parkolás...), így csak ebéd után érkeztem a terembe, ahol megtudtam, hogy lemaradtam az enbukról (áááá!), és az első pár shoden koryu katáról is... de még előttünk volt a délután.

Cook sensei Shoden, Chuden és Okuden formagyakorlatokat is mutatott - kellőképpen fűszerezve sosem látott verziókkal, amelyeket gyakorolhattunk is: volt Ukigumo, Iwanami, Kasumi, Sunegakoi és Shihōgiri is!

Mivel voltak közöttünk olyanok, akik még most ismerkednek ezzel a világgal mindig volt elég "önkéntes" jelentkező, akit alaposan meg lehetett lepni egy-egy egyensúlyból kibillentéssel.

Örültem, hogy én is kikerültem a padlóra, és feküdhettem nyugodtan - miközben Cook Sensei kardjának kissakija pár cm-re volt az arcomtól... ezek a tanítások mindig jobban bevésődnek.

• 
  

Estére fájt a térdünk... nem is értem, hogy ülhettem utána biciklire... minden mozdulatnál nyugdíjasnak éreztem magamat.

Továbbra is harcoltunk a padló ellen! A kézilabdás kislányok vaxszal mocskolták össze a padlót, mi pedig tiszta ruhában, mezítláb ragadtunk bele ebbe az anyagba, amit én betiltásra javasolok a takarítók szakszervezetével közösen - illetve teljes mellszélességgel támogatom a waxmentes változatot, a strandkézilabdát, amelynél ráadásul a hölgyek öltözéke is sokkal látványosabb.

A napi menü aznap is koryu volt! Az Uke-nagashi kivételével az összes Okuden Tachi-wazát áttekintettük - nem is igazán értettük az utolsó 1,5 óra vizsgafelkészítő ZNKR gyakorlást... bár a másnapi program előkészítésének tökéletesen megfelelt.

Kis szünet után Sayonara parti fedőnevű vacsora következett, amelyet - mint az egész hétvégét is - új orosz barátunk hevesen dokumentált.