SHINBUKAN
18 European Jodo Championships - 2019.09.20-22 -
Tavaly nem írtam az EJC-s szereplésről, nem gondoltam, hogy bárkit érdekelne, hogy szerepeltem :--)

Miután idén is a válogatott csapat tagja lehettem, méghozzá csapatmenedzserként, így itt az ideje egy összefoglalónak (Szenszei és Imi is finoman noszogatott :D ).

Lassan fél éve készültem a feladatra, hogy a válogatottat segítsem a szereplés során, illetve a shodan vizsgámra, hogy sikeres legyen. Amikor kiderült, hogy csapatmenedzser leszek, kicsit összeszorult a gyomrom, hogy elég leszek-e erre a posztra.

Pénteken 10:00 körül indultunk el, miután a csapat tagjait összeszedtük. 460 km vezetés, nem is sok. A kocsiban a hangulat hamar oldottá vált, így az odaút gyorsan eltelt, problémamentesen értük el Zawierciébe.

Aki már volt nemzetközi táborban, pontosan ismeri azt az örömteli érzést, mikor a rég látott ismerősökkel, barátokkal, külföldi jodokákkal ismét találkozunk. Velünk sem történt másképp, az első vacsora a szobák elfoglalása után többszöri beszélgetéssel tarkítottan, meg-megszakítva zajlott. Az étkezés után elrendezkedtünk, megbeszéltük a másnap reggeli találkozót és kiosztásra kerültek a nemzeti melegítők is.

Nem tudom, ki, hogy van vele, de engem mindig nagyszerű érzéssel tölt el, ha képviselhetem a hazámat. KÉPVISELHETEM. A. HAZÁMAT. ÉN…. Három évvel ezelőtt nem képzeltem volna ezt, ha bárki szemembe mondta volna, kinevetem. Most pedig immár másodjára húzhatom fel a válogatott „mezét”. Számomra hatalmas büszkeség ez, pedig nem vagyok egy nagy hazafi, vagy lokálpartióta, „magyarkodó” valaki. De akkor is… minden ilyen alkalommal a szívem szorul össze, kicsit meg is hatódok.

Másnap reggel a gyors reggeli után a szállodától közös buszok vittek minket az első helyszínre (A szervezés szerint a megnyitó ceremónia és a szeminárium első fele az egyik, a második fele egy másik sportlétesítményben volt, a másnapi taikai és vizsgák pedig egy harmadik teremben.). A zászló átvétele után felsorakoztak a csapatok és lezajlott a nyitóünnepség. Nem volt túl hosszú lére eresztve, két-három rövid beszéd hangzott el csupán. Meg kell említenem, hogy Vadadi Zsolt, az EKF elnökhelyettesének beszéde kissé meglepett, és nagyon pozitívan érintett. Nem öntömjénezésről, vagy a szokásos frázisok elismétléséről szólt, hanem egy rövid megemlékezés hangzott el tőle, Chris Buxton emlékre.

A délelőtti szeminárium a japán delegáció vezetője, Kunifumi Morimoto szenszei vezetésével zajlott, ő magyarázta el a kamae-ok, kihonok és kata-k fontos pontjait, igen részletesen kitérve minden apró tudnivalóra.

A mondottakat a delegáció két másik tagja, Toshiro Tsuriga szenszei és Toshiyuki Otake szenszei mutatta be. Meg kell mondanom, hogy tiszteletet ébresztett, ahogy végig csinálták az idős szenszei-k a több, mint 2,5 órás bemutatót, olykor negyed óráig állva egy-egy pozícióban.

Mi, hallgatók is kissé megviselten indultunk az ebédcsomagokért… délután én a mudan csoporttal Rene Van Amersfoort szenszei vezetésével gyakoroltuk a seitei katák sarokpontjait. Érdekes volt, hogy nem a szokásos módon (fogj egy katát, mutasd be, csinálják és javítja a szenszei, ahol kell) állt hozzá, hanem a problémás technikai részleteket gyakoroltuk be (Pl hiki, kaishi, stb…), majd egyre bővítve a gyakorlatokat jutottunk el a teljes katák megcsinálásáig. Eközben ugyanitt a shodan-nidan rangúak Otake szenszei-el gyakoroltak a másnapi taikai-ra és vizsgákra.

A nap végén visszamentünk az első helyszínre, ahol a Shinpan gyakorlás folyt, itt a csapatok a bíróknak segítve laza hangulatban a csapatversenyt szimulálták, nem törődve országok, rangok szerinti megoszlással, jó kedvvel, szabadon alkotva tripleteket.

Este Bota Norbival ketten egy csapat menedzseri megbeszélésre voltunk hivatalosak, ahol a másnapi taikai-jal kapcsolatos információkat kaptuk meg. Melyik kategóriában mely katák lesznek, hogyan oszlanak meg az egyes shiaijo-k között a bírók, illetve a szervezők által biztosított androidos alkalmazáshoz kaptuk meg a szükséges hozzáféréseket. Itt először éreztem egy kis feszültséget a csapatok képviselőitől, a kérdések élesen követték egymást. A szervezés azonban rendkívül flott volt, a jelen levő lengyel kollégák és az EKF képviselői pontosan, hezitálás nélkül tudtak mindenre megfelelni.

Már a megbeszélés során folyamatosan fotóztuk be az információs papírokat és küldtük el a csapat chat-be, így mire vége lett a megbeszélésnek, mindannyian megkaptunk minden szükséges infót. Azért egy negyed órára összegyűltünk, és átbeszéltük a másnapi teendőket, a követendő stratégiát, illetve a feladatokat.

Nyugalmas éjszaka után a másnapi reggelinél találkoztunk, a célpontba már átöltözve mentünk át.

Izgalmakkal telten kezdődött a csapatverseny, ahol sajnos hamar kiestünk, a későbbi aranyérmes szlovák és a francia csapat kezei által.

Ezután az egyéni versenyek kezdődtek el.

Itt tudtam igazán hatékonyan segíteni a csapatot, folyamatosan figyeltem, ki, mikor, melyik páston következik, kivel kerül éppen össze, ha tovább jut, akkor kik a lehetséges ellenfelek, kinek, mennyi ideje van, ki, kinek fog kardoldalon segíteni. Nem volt egyszerű feladat, de úgy gondolom, sikerrel helyt álltam, a későbbi visszajelzések a csapattól nagyon jól esően pozitívak voltak.

Izgulhattunk a pool körökből kijutott társainkért, az egyre tovább jutókért és nagyszerű összecsapásoknak lehettünk tanúi. A közönség az idő haladtával egyre felfokozottabb hangulatban figyelte kedvencei sikerét, vagy bukását.

A verseny nagyon elhúzódott, így az eredményhirdetés és a záróceremónia már a kinti sötétség miatt fényesen megvilágított teremben jött el.

A díjak átadása és a záróbeszédek után hamarosan kezdetüket vették a vizsgák, ahol én is izgatottan vártam a színre lépést. Partnereim hibáit szerencsére higgadtan sikerült kompenzálnom, a gyakorlatokat tőlem telhetően szépen hajtottam végre. Azért amikor a jo oldalon azt láttam, hogy a sanbonme hissage kata kezdetét a karddal dolgozó német leány az ötös kata elejével indítja… nem mondom, nem kicsit szökött fel a vérnyomásom :-)

Mindezekkel együtt a vizsga sikeres volt, így a többiekkel együtt örülve – és kissé szomorkodva is, hiszen sajnos nem mindannyiunknak sikerült a megmérettetés – indultunk vissza a hotelba, ahol egy gyors értékelés és zuhanyzás, átöltözés után a sayonara party vette kezdetét.

Itt aztán már a feszültség alól felszabadulva a társaság java elengedte magát és hajnalig mulatott. Én, mivel másnap a hazavezetés is rám várt, hamar elpályáztam, hamar álomba merültem.

Másnap reggel az indulás előtt még szerencsére volt időm egy üdítő szaunára és gyors úszásra, majd miután Jocit és Anikót elfuvaroztam az állomásra – ők vonattal és repülővel egyenesen Belgiumba mentek – bepakoltunk a kocsiba, és a búcsúzás után hazaindultunk.

Ismét egy nagyon jó emlékkel lehettem gazdagabb a 2019-es Jodo EB kapcsán. Hatalmas hasznát vettem Háber Szenszei tanításainak, Andi lelki támogatásának, próbáltam Nemo különleges mentalitásából amit csak lehet, megvalósítani, hogy ne hozzak szégyent a klubomra.

A csapat egy bronz érmet szerzett shodan kategóriában (Farkas Bálint által), szereztünk egy Kantosho-t (Karádi Adél érdemelte ki) és szép vizsgaeredményeket hoztunk úgy, hogy egy percnyi feszülés, idegesség vagy rossz hangulat sem fűszerezte az eseményt.

Örülök, hogy részese lehettem ennek az egésznek. Jövőre pedig meglátjuk, hogy ki tud, ki mehet az Egyesült Királyságba a hazai Jodo válogatott tagjaként.

Gambatte!

Lepesi Görgy

Gratulálunk  klubtársunknak az 1 dan fokozat megszerzéséhez!


>> Verseny eredmények - Európai Kendó Szövetség

>> Az eseményről készült képek - Polski Związek Kendo 

>> Hivatalos hír - Magyar Kendo Iaido és Jodo Szövetség

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!