Reggel tájat pára és köd borította. A domboldalt borító erdőt mindig máshol rejtette fehér lepel..a fellegvár pedig most mutatta meg, méltó a nevére.

Patrícia Do-In gyakorlatokkal vezette kezeinket, hogy testünk a természettel együtt ébredjen az új napra.

Ismét együtt voltunk! Együtt az ismerős helyen, a Duna partján!

Reggeli után Jo gyakorlás következett. Végre több idő volt a kérdésekre, az állások és tartások pontosítására - nem beszélve a rengeteg helyről. :--)

A kiáltásokat a csarnokba költözött madár kísérte néha csivitelésével.

Az ebéd a hagyományos ki-mit-hozott: zacskós leves pálcikával, teával és csokigolyó - kiegészítve süteményekkel, amelyeket most is a szemközti cukrászdában "raboltunk" (evés előtt, közben vagy után) a mindig kedves és mosolygós Annától :--).

És délután ismét Bokuto-k és Jo-k hangja jelezte az utat (a krónikás eközben a Zen-út című könyvet olvasta), az idő pedig kitisztult.