Pár gondolat Utrecht után

Hollandia egy teljesen más világ. Már tavaly is megfogott Mierloban a tisztaság, nyugalom, a különleges hangulat. Egészen eddig azt hittem, hogy az ott töltött 9 napot nem lehet túlszárnyalni. Most valahogy mégis sikerült, megint csak a hollandoknál, de ezúttal nem Mierloban, hanem Utrechtben, s nem EB-n, hanem koryu jodo táborban.

A város hangulata annyira magával ragadott, hogy a nyomorgással s szenvedéssel teli 20 órás utazás ellenére is péntek este az ódon hangulatú kis utcákban sétálgattunk, esőben, hidegben. S városnézést rég nem élveztem ennyire, egyszerűen nagyszerű volt.

Másnap nehezen is ment az edzésre hangolódás, az elején még szívem szerint a városban mászkáltam volna inkább. De aztán nekiláttunk az Omote katáknak, s beindult az agytekervényeink leégetése az információk tömegével. Szombat estére végigértünk az Omote szérián (12 kata), valamint 7 kenjutsu katán. Hazaérve még gyorsan átbeszéltük a tanultakat, aztán megindultunk a Sayonara partyra. Kellemesen hosszú séta után megérkeztünk az olasz étterembe, ahol jót ettünk, ittunk, boroztunk (kár, hogy nem volt nekik jóféle holland apátsági sörük...). Természetesen a magyar csapat távozott utoljára a vendéglátóipari egységből. A

hideg ellenére most sem siettünk haza, inkább kiélveztük a város nyújtotta látványt, hangulatot.

Vasárnap lenyomták a torkunkon a maradék kenjutsu katákat, aztán végigrohantunk a Jodo Chudan szérián. Az agyunk már dél körül elfüstölt teljesen, de igyekeztünk huszárosan helytállni. A kegyelemdöfést végül délután a Tanjo adta meg. Este kiadós vacsora mosolygós pincérlányokkal körülvéve, jó kis söröket kortyolgatva.

Hétfőn fájó szívvel pakoltunk össze, s indultunk meg délelőtt vásárolgatni s ebédelni.

Még mindig nem bírtunk betelni Utrecht szépségével, hangulatával. A buszra már előre rettegve szálltunk fel, hiszen aggódtunk a ránk váró utazás hosszától, no meg attól, hogy a bőröndbe rakott sörök, valamint a sörfesztiválos poharam egy darabban hazaérjen (jelentem épségben vannak).

Kedden délben beértünk a Népligetbe s fogadott minket ismét a magyar valóság. Bár az utazástól megfáradtunk, mégis este edzésen alig bírtuk abbahagyni a gyakorlást. S most itt lesz az ideje, hogy megpróbáljuk a kint tanultakat továbbadni...