SHINBUKAN
Jodo tábor és vizsga - 2012.03.10-11. -
Visegrádi jodo tábor 

4-5 évvel ezelőtt éjfél környékén egy hasonló tavaszi jodo táborban, néhányan még beszélgettünk az előtérben, a többség már aludt, vagy éppen készülődött a lefekvéshez, amikor H. Gábor Sensei belépett az ajtón. Cook Sensei lepihent a szállásán, így Gábor gondolta visszanéz a dojoba. Szóval az előtérben beszélgettünk -már csak itt égtek a lámpák-, amikor Gábor megérkezett szövetnadrágban és ingben. Talán pulóver vagy zakó is volt rajta, de a történet szempontjából ez nem is lényeges, ellentétben a bőr övvel amit viselt. Rövid beszélgetést követően észrevette Michael barátját, aki épp lefeküdni készült. A dojoban régi barátokhoz méltóan üdvözölték egymást, majd mintha előre megbeszélték volna, jo-t és bokuto-t ragadtak. Michael jo-val felvette az első kata kame-ját és megindult a teljes seitei kör. A 10. katánál Gábor teljes természetességgel szúrta bokuto-ját az övébe. Shi - Uchi cserélt és ismét végigfutott a kör. Mindeközben a 3. - 4. kiait követően néhányan a sötét sarkokból morcos tekintettel indultak neki a "kimászok a hálózsákból és leütöm azt aki ilyenkor üvöltözik" mozdulatsornak. A morcosok indulatai és mozdulatai közül is kiemelkedett Nagy Zsolt a maga ~2,1 méteres magasságával, aki, mint medve indult volna meg, de mint a többiek ő is csak addig jutott a mozdulatok sorában amíg fel nem ismerte a két senseit a dojo és az éjszaka kellős közepén. Mindenki aki a dojoban tartózkodott szemlélte a két sensei játékát. Játék volt ez semmi kétség, az egész termet belepte a két emberből sugárzó szenvedély. Élvezték magát a jo-t és hogy újra együtt gyakorolhatnak.
 
Azóta minden visegrádi tábor szombat éjszakáján a hálózsákok és tatamik felett furcsa árnyjáték jelenik meg s néha néha a csendet egy egy kiáltás töri meg. Nem volt ez másképp ebben a táborban sem, tréningruhás, rövidszoknyás, farmeres és hasonló furcsa árnyak jelentek meg az éjszaka közepén.
Kozár Zoltán


Pont…Pont…Pont...

Azt mondják, az ősök segítségével minden út könnyebben járható… Ez valószínűleg igaz, ha még mindig van, aki mondja…
Azt is mondják, hogy járd a saját utad.
Nos, azt hiszem, az idei jodo táborban a két állítás eseményterének furcsa metszete uralkodott, legalább is a szervezés és kivitelezés terén, hiszen voltak építő tanácsok, de azok néha nem a legpontosabb segítséget adták… Ez pont olyan volt, mintha egy kiskatonának (pl. Kozár Zoli :D) a kezébe adnának egy leírást, melyben az áll: hogy ne robbants fel egy termonukleáris turbodezintegrátort (/atombombát), s csak azt hagynák ki belőle: ne ütögesd az atombombát egy légkalapáccsal, mert árthat, az egészségednek! Jövőre figyelmesebbnek kellene lennünk a jó tanácsok adogatásaival… :P


A terem kialakítása zűrösnek bizonyult egy kicsit, ennek több oka volt:
1. például, hogy egy rakás bútorlap volt az előtérben, így konyha kilőve…
2. a megszokott asztalrengeteghez képest, most össz-vissz egy darab használható asztalt lehetett fellelni az egész csarnokban, ami kicsit átformálta a vizsgáztatás menetéről előzetesen megalkotott képet…
3. a teremrendező otthon hagyta a shinzé-t, aminek az oka valami furcsa kapcsolatban áll az idővel a Lorentz transzformációval, és talán még a karmával is… (ehhez még annyit, hogy miután Shinze ? Gábor megtudta, milyen hibát követett el, felkérte kaishakunin-nak egy társát, akiben nagyon megbízik, de a seppuku-ra nem került sor…)

Szombat reggel, miután a fent említett események empirikusan igazoltakká váltak (tehát észrevettük, hogy: nincs szék) az edzőtábor szinte rögvest elkezdődött. Nagyon sok érdekeset és hasznosat hallhattunk, s a kihonok először egyedüli, majd társas gyakorlása is kimondottan tanulságosnak bizonyult. Aztán jöttek a katák, egyesével górcső alá vettük őket, s alkalmunk is volt azokat az előzőleg kapott tanácsok fejbentartása mellett gyakorolni. A hangulat kimondottan emelkedett volt, de egyben nagyon ügyeltünk a formák pontos kivitelezésére.
A délutáni edzésre megérkezett a shinze is, Lőrincz Ádám jóvoltából.
A Sayonara party rendhagyó volt, hiszen az eddigiekkel ellentétben most egy szálloda éttermében gyűltünk össze. Miután mindenki evett és ivott (muszáj megjegyeznem, hogy 2dl facsart narancslé 750Ft-ba!!! került…) visszamentünk a terembe és ott folytattuk a beszélgetést, iszogatással és falatozgatással egybekötve.
Miután Cook Sensei visszament a szállására, és a legtöbb ember elment aludni, mi a budapesti Shinbukan dojo egy-néhány tagja elhatároztuk, hogy egy kis esti „jo-zással” teszünk pontot az esemény végére. Szerencsére senki nem sérült meg, ellenben nagyon jól szórakoztunk…
A vasárnap jól indult, bár az időjárás több ízben is tett arról, hogy ne tudjuk tevékenységünket megfelelően végezni. Először is a délelőtti edzést, ami már felkészülés volt vizsgára (illetve azok, akik nem vizsgáztak, tovább mentek a katák vizsgálatával), a szomorú vasárnap hangulat fogta át. Nekem legalábbis ezt a hangulatot kölcsönözte a gyászos szürke égbolt, s a szomorkásan fújdogáló szél, ami a fák közt átsuhanva az élet fájdalmát búgta… Olyannyira átadtam magamat ennek a gondolatnak, hogy a vizsgára készülő csoportban, ameddig még nem történt semmi, az ott lévő shinbus lányokat megkértem, hogy segítsenek a dal (Seress Rezső: Szomorú Vasárnap) szövegét feleleveníteni. Mit ne mondjak, nem jutottunk lényegi eredményre, de közben konstatáltam, nekem inkább a jodo-val kellene foglalkoznom, mint négy lány társaságában egy ilyen dal felelevenítésén… (bőven elég a Shinze ? jelző, nem szeretnék egyebet a repertoáromba…)
A vizsgára készülős edzésen bőven elég anyagot találtam a „technikámban”, amin változtatnom/ csiszolgatnom kell, mert így egy igazi párbajból – még ha igazán jó szándékú is a kardos – valószínűleg nem kerülnék ki élve… De szerencsére ott volt a szabad gyakorlás ideje, amikor nyugodtan fejleszthettünk volna a katák minőségén, de helyette inkább ettem…
Mikor aztán eljött a vizsga ideje… nem történt semmi. Tudtuk, hogy ha átmegyünk, átmegyünk, ha nem, akkor van egy évünk fejlődni. Na és itt jön az időjárás második ajándéka, ugyan is elvonultak a felhők…, de mielőtt bárki az kiáltaná: Hurrá!!! (érdekes volna, ha valaki tényleg így tenne…), el kell mondanom valamit: az Éltető Nap természetesen pont olyan dőlési szögben állt, hogy vizsga alatt a tachi oldal pont nem látott semmit, mert a jótékony fény pont a retináját égette ki…
Végül mindenki átment, és nagy volt az öröm és boldogság (,vagy valami hasonló).
A tábor zárása után vissza kellett állítani az eredeti rendet a teremben, és egy foci kaput is helyre kellett állítani, ami nem kis megpróbáltatás volt számomra. Vagy negyed órán át szórakoztam négy darab teljesen hétköznapi csavarral és egy 13-as csavarkulccsal… 
Mindenek után még lehetőség volt egyet beszélgetni Cook Sensei-jel, de sajnos én ezen már nem tudtam maradni… 
Zárásként elmondhatom, szubjektív megítélésem szerint a tábor remekül sikerült és minden zökkenő ellenére is flottul és precízen mentek a dolgok, azonban, mivel a legtöbb konklúzió végén ott van egy DE, így ez most sem maradhat el. Minden flottul ment és nem voltak nagyon nagy bakik, de a jövőben jobban kéne figyelni arra, hogy pontos segítséget nyújtsunk a felnövekvő generációnak, ily módon elkerülhető lehetne, hogy rajtam kívül más is olyan nevet kapjon: :) :) :) :) :)

(Shinze ? Focikapus Lassú) Óvári Gábor


Gratulálunk a sikeresen vizsgázóknak:

Kiss Andrea (2. kyu), Vörös Erika (2. kyu), Guld Andrea (2. kyu), Lőrincz Ádám (1. kyu), Árkay Lucia (1. kyu), Óvári Gábor (1. kyu), Lovik Anikó (1. kyu )!
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!