Kategória: Krónika

Koyru szeminárium

2019-ben volt utoljára Stubnyafürdőn koryu szeminárium, és most visszatértünk! A hegyek nem sokat változtak (némi porcukor borította a csúcsokat), brownie is várt minket (porcukor nélkül), a hibridautó gurult velünk (és a tetőn a nindzsákkal) most is, hogy ismét Victor Charles Cook és Antony Charles Devine sensei vezessen be minket az okuden világba.

Kivételesen péntek reggeli indulást terveztünk, hogy maradjon pihenni és kirándulni időnk az esti gyakorlás előtt – ez majdnem sikerült is. Az út eseménytelen volt, energiatakarékos-zöld-bolygómentő sebességgel (vagyis nagylelkűen megengedtük még a kamionoknak is, hogy megelőzzenek minket) haladtunk az ebéd felé, miközben szólt az út dala (Kovács: My Love).
Robi új tagokkal bővült csapata már várt minket – ezúton is köszönetet küldünk nekik a munkájukért!

Az esőfelhő engedett a téridő görbületnek, ezért inkább bent beszélgettünk, majd birtokba vettük a termet, és nem csak a megszokott partnerekkel gyakoroltuk a tachi-uchi katákat (a nindzsák eközben a mennyezeten függeszkedtek).

Ez számomra fantasztikus élmény volt, egyre több élményt és új ízt ad a „nem egyedül” gyakorlás.

Az esti energiapótlás a megszokott étteremben történt – a medvénél (és persze mögötte – vagy benne? – egy nindzsával).

A szálláson különlegességek kerültek elő – némelyiket elég nehezen tudtuk értelmezni – ezek (és a házi kolbász!) elfogyasztása közben dolgoztuk fel a mesterséges intelligencia, nem létező (vagy látható?) nindzsák témákat a napi események, család, budo/iaido mellett (utólagos döbbenet: nem ettünk Fidorkát!).

Este a patak csobogásába vegyült az eső hangjával aludtunk el.

Másnap bemelegítés nélkül ugrottunk a láberősítő Suwari-wazák közé, amelyek ennyi év elteltével már igényeltek némi pontosítást:

Kasumi
Sunegakoi
Shihōgiri
Tozume
Towaki
Tanashita
Ryōzume
Torabashiri

Annyira elfáradtunk, hogy keveset táncoltunk a sayonara partin – igaz, nem volt zene, és sosem szoktunk.

Vasárnap készült el a Fatra lábánál a csoportkép – de a hegy egyik részét mi takartuk el, a  másikat pedig a felhők, ezért nem látszik:

Aznap a Tachi-wazákat vettük sorra – elég gyorsnak éreztem a haladást és kevésnek a mozgást – de sokat tanultunk!

Yukizure
Tsure-dachi
Sōmakuri
Sodome
Shinobu (nindzsák! itt is!)
Yukichigai
Sodesuri-gaeshi
Mon-iri
Kabezoi
Uke-nagashi
Itomagoi
Itomagoi
Itomagoi

Köszönet a tanításért, a barátságokért az együtt töltött időért!

19. születésnap

..már megint!

Úgy tűnik nem csak mi öregszünk (azaz érünk, fejlődünk, tapasztalatokra teszünk szert), hanem az egyesületünk is, hiszen 2004-ben alapították meg az oszlopok: Hábermajer Gábor, Németh Zoltán és Mihályi Patrícia  – ezúton is köszönet nekik a befektetett munkáért és a sok tanításért!

Amikor – ha nem is teljes létszámban – összegyűltünk ünnepelni az idei, 19. születésnapunkat először enbukat mutattunk be – ami nem bírt kötelező jelleggel, volt választási lehetőségünk: Gábor kérdésére el is hangzott a (Halálos iram című sorozat „gáz vagy halál” mondatára asszociáló) tréfás válasz: harakiri vagy enbu!
Az események közben érzések kerítettek hatalmukba, és újra eszembe jutottak az unalomig elcsépelt, mézes családdicsőítő – ám Cook sensei „A Budo rólunk, emberekről szól” gondolatára kiválóan rímelő – szavak szintén a fent nevezett filmből:
„A legfontosabb dolgok az életben az emberek, akik velünk vannak. Pont itt. Pont most.” 

Pont így.

A kacsát hagymával és uborkával tálalt cukor és laktózmentes puncstorta követte, ami majdnem el is fogyott.

Boldog születésnapot nekünk!

 

Shinbukan Iaido Taikai Prága

Sokadszorra indultunk neki ennek a hagyományos eseménynek. Az út ismét a valós utazás előtt elkezdődött, mint mindig. Imi, a krónikás (aki a legendák szerint a krónikát már indulás elött megírja és az események a kvantumok játékának köszönhetően pont úgy válnak valóra.) az esőnedves aszfalt és a robogó gumiköpeny közötti tapadási együttható vizsgálatait végezte előző héten. A nagyrészt empirikus és tapasztalati módszertan testének több pontján erőteljes behatásokat produkált. A tudományos eredményekért cserébe zúzódásokkal, bőrhiányokkal, törésekkel fizetett. Ezért legnagyobb sajnálatunkra nélküle indultunk el hárman, Dimi, Gábor és jómagam.

Kényelmes, gyors és szépségesen kék Honda suhant velünk Prágába. Ha óra együttlét pedig kiváló alkalom, hogy mindent megvitassunk közös világunkról.

A pénteki történéseket a testvér-dojo-nkkal közös vacsora zárta.

Szombaton ZNKR Iaido szemináriumot tartott Vic Cook sensei, Tony Devine sensei és jómagam asszisztenciájával. Legnagyobb örömünkre Cook sensei még vállalta idén az utazást és szeminárium megtartását, a taikai felügyeletét. Nagyszerű volt látni, mennyire tiszta iai-t mutatott be és hogy még mindig milyen energiával tudja a tábort vezetni.

A gyors tempóban átvett kata sorozat után délután kyu és dan vizsgák következtek.
Vasárnap zajlottak enbu-taikai-ok és csapat taikai-ok.

Többekkel beszélgettem arról, mennyit változott az általános színvonala, minősége az itt látott iaido-nak. Még akár csak 4-5 évvel ezelőtt is nagyon vegyes összképet mutatott a mezőny, most minden fokozatban nagyon jó színvonalú mozgást és küzdőszellemet láthattunk.

Gábor és a Junsuido dojo eredményeire büszkék vagyunk!

Jövőre ugyanekkor ugyanitt! 🙂

 

Hábermajer Gábor