Hosszú évekig természetesnek vettük, hogy évente 2-3 alkalommal utazunk, hogy tanulhassunk. Természetesnek tűnt az is, hogy sokan vagyunk, és hogy Cook Sensei mindig ugyanannyi kifogyhatatlan energiával érkezik a szemináriumokba.
Az utolsó Stubnyafürdői tábor 2019-ben került megrendezése, és csak ketten képviselték az egyesületünket. A járvány évekig tartó szünetet hozott, tagjaink száma a minimum közelében stagnált, és abban sem voltunk biztosak, hogy Cook sensei továbbra is vállalni fog utazással járó tanítást..
Ezen a hétvégén két autóval indultunk útnak (jó, értem: “utasszámilag” másfél), hogy tele csomagtartókkal (és egyéb lelki terhekkel…) újra együtt legyünk Cook sensei közelgő 80. születésnapja előtt pár nappal.
80! (..akkor mi mennyi idősek vagyunk?)
A Miata (Miata Is Always The Answer) és a Duster repült a szlovák szerpentineken, amikor éppen nem esett az eső még tetőnélküli állapot is fellépett!
Péntek délután vettük birtokba a szokásos tornatermet, hogy a hivatalos kezdés (és az ilyenkor szokásos Robi gondoskodása általi start-Fidorka adag beadása) előtt felelevenítsük a páros formagyakorlatainkat.
Kiváló kezdés volt – este pedig közös vacsoránál beszélgettünk úgy, mintha csak tegnap hagytuk volna abba.
markolaton szívének
döntésére vár.
Szombaton sok ismerős arcot láttunk viszont! A kihon-kezdés erős volt, vágtunk, vágtunk és vágtunk… és vágtunk. Fájt a karom, de megvolt az azonnali életközeli élmény! Victor Cook sensei átadta a szót Tony Devine senseinek, aki megvilágította a lényeget: a formagyakorlatok kihonokból állnak, így akár követhetjük is a japán mester példáját, aki főleg ezekre helyezte a hangsúlyt a gyakorlásában, és csak a vizsga előtt gyakorolt katákat!
Délelőtt az első és harmadik formát gyakoroltuk (sokat mozogtunk!), majd a délutánt gyakorlatilag kitöltötte a Kesa giri és a Sampo giri.
A szűkre szabott sayonara parti miatt én birtokba vettem a sok emlékkel bíró zöld tükörfürdőt, utána pedig vacsoráztunk, majd a patak-parkban szereztem élményeket.
A patak hangja nyugtat –
– magammal viszem.
Vasárnap több csoportban gyakoroltunk. Nagyon kevés alacsony fokozatú iaidokát (és vizsgázót) láttam, talán ezért is (váratlanul, a változás jegyében..) koryu élményeket szerezhettünk!
Már kezdtünk belemelegedni, amikor jött a jelzés, és véget ér a szeminárium – de örültem az ezt követő kiemelkedő vizsga embuknak.
…vége az aranykornak, a nagy táboroknak? Mit hoz a nyúl éve..? Milyen ego nélküli új vezetőkre van szüksége a budo világunknak? – sok kérdés merült fel a hazáig szakadó esőben..
Köszönet mindenkinek, aki mozgásban tartja a kereket..!
Miközben ők a macskaköveket koptatták elinduld a Macuda is, és 2 hot-dog, pár csoki és 500 km megtétele után a vacsoránál csatlakoztak a többiekhez (új helyszínen, 
