Kategória: Krónika

Tomodachi no Iaido Keiko

Időutazás

Az indulás napján feltettem a kérdést az egyre népszerűbb mesterséges inteligenciának, a ChatGPT-nek:
– Létezik időutazás?
A válasz lényege ez volt:
„…jelenleg nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az időutazás lehetséges lenne a gyakorlatban.”
Ekkor felvetettem neki, hogy nagy sebességnél illetve a fekete lyuk eseményhorizontjának közelében az idő másképpen telik, és ez szerintem egyfajta időutazás – de tudományosnak tűnő válaszában sem értett egyet:
„Az időskálák eltérő mérése a gravitációs potenciál különböző értékeihez kapcsolódik, azaz a gravitációs idődilatációhoz. Az idő időbeli torzulásának ez a jelensége az idő időbeli dilatációja, amelyet az általános relativitáselmélet ír le.

Az idődilatáció miatt azonban nem lehet tudatosan vagy szándékosan visszautazni az időben, hanem csak az idő elteltének eltérő percepciója tapasztalható meg a két hely között. Az időbeli torzulásnak ez a jelensége alapja lehet néhány időutazással kapcsolatos sci-fi témának, de az időbeli dilatáció nem jelenti a tudatos időutazás lehetőségét.”

Nem mondtam el neki, hogy én már hosszabb ideje utazom az időben: az utóbbi hónapban 1953 és 1961 között voltam olyan módon, hogy elkezdtem megnézni Audry Hepburn filmjeit időrendi sorrendben (ezzel párhuzamosan pedig könyveket olvastam az életéről) és lassan 18 éve gyakorlok több száz éves mozdulatokat, mint egykor a bushik…

Utazás

Kedves klubtársunk, Gyuri – egy gyenge pillanatában 🙂 – felajánlotta nekünk fehér-francia-családi-gyermekszállító minibuszát, így ebbe a járműbe ült a Shinbukan Egyesület minden aktív iaidokája, és célba vettük Kassát, a leghidegebb várost, hogy immár 10 alkalommal részt vegyünk a Tomodachi no Iaido Keiko eseményen!

Induláskor Hegyi Dóri énekelt nekünk, de felcsendült a Moon river is – és autóztunk (és próbáltam kiismerni a különös módon kommunikáló járművet). Sikerült elkészíteni a szokásos induló-csoportképet képet is a naplementében.

Az autó remekült teljesített az úton – Gyuri, ezt ne olvasd: a villamossínen is -, csendben haladtunk a vacsora felé. Birtokba vettük a szállásainkat, majd Kassa belvárosában sétáltunk és élveztük a helyi ízeket!


Gyakorlás

A helyszín és a hőmérséklet is a szokásos volt – ennyi tabit és (színes) zoknit én még nem láttam!

A hétvége témája a szúrás volt! Életnagyságú rajzon láthattuk, hogy hová is kellene majd (vágnunk és) szúrnunk, ezt követően megismertük a módszertant, és ennek alapján kell kellett feldolgoznunk a katákat – kis csoportokban. Minden ZNKR gyakorlathoz tartozott egy hozzá hasonló koryu pár is – illetve sok-sok papír, amelyek nagy tapasztalathoz juttattak bennünket (nem teljesen véletlenül megszólalt a fejemben a Funny Face…)!

A kisebb fokozattal rendelkezőknek extra élmény jutott, mivel ők először kóstoltak bele a Muso Shinden Ryu világába..! 🙂
Szombaton a Tsuka ate-Towaki, Morote-tsuki Ryōzume, Ganmen-ate-Mon-iri párosokat dolgoztuk fel.

Délután a zene átváltott Kill Bill-re és Az utolsó szamurájra. Este a Shin Junshui Do otthonában vacsoráztunk, főszerepet kapott pár sushi, maki, kék torta – és..

..NAGY (a lovak lábát nem vágták le, ugye?) fegyverek!

Vasárnap folytattuk a Soete-tsui-Iwanami majd a Siho-giri-Gyakutō-Takiotoshi formagyakorlatokkal, majd a napot szabadgyakorlás zárta.

Ismét (idő)utaztunk, hogy teljesebben tudjuk megélni a jelent: Köszönjük..!

Shinbukan iaido szeminárium és taikai

Igen, A HÍR IGAZ: BESZORULTUNK A LIFTBE, EZÉRT A SZEMINÁRIUMON ÉS A TAIKAI-on majdnem

NEM TUDTUNK RÉSZT VENNI!

Ez az állítás mindenképpen magyarázatra és a történet kifejtésére szorul, de haladjunk (tér)időrendi sorrendben!

Az első csapatszállító péntek reggel indult útnak, hogy felderítse Prága városának szépségeit és sörkészleteit.

Miközben ők a macskaköveket koptatták elinduld a Macuda is, és 2 hot-dog, pár csoki és 500 km megtétele után a vacsoránál csatlakoztak a többiekhez (új helyszínen, Hotel Chodov, Praha 11) – ahol kiderült, hogy Robi (ahoj Shin Junsui Dojo!) által is értékelhető Cézár saláta is van az étlapon (illetve tányéron)!

A szabad levegő gyorsan lehűlt, ezért a társaság átverekedte magát a cseh zenekaron és a táncparketten, majd a lift felé indult. Lift: azaz személyfelvonó – és mi személynek éreztük magunkat, mind a heten, de sajnos a szerkezet  valamelyikünket (ki volt az..?) túlsúlynak érzékelte, ezért – bár felvitt minket a harmadik emeletre – nem nyitotta ki az ajtót. A hely szűk volt, a levegő kevés, a kabát sok, a világítás meleg – Robi telefonált (a társaságunkban lévő – és ekkor az ajtó másik oldalán álló – hölgyek ekkor adtak hálát a sorsnak, amiért hamarabb távoztak..), és sok izzasztó perc után kiszabadultunk!
A szabadságot likőrrel, brownie-val és anyósviccekkel oldottuk.
Másnap közös reggeli után az új sportcsarnokhoz gurultunk, ami kívül elég nagy volt!

És belül még nagyobb..!

A formagyakorlatokat – 25 éve Prágában! – 3 „adagban” mutatta be nekünk Tony Devine Sensei, Victor Cook Sensei és Hábermajer Gábor Sensei, majd 3 csoportba szerveződve gyakoroltunk. Személyes élményt tudok átadni: 17 éves gyakorlásom legjobb szemináriumán vettem részt! Úgy éreztem, a „helyemen vagyok”: most először a 4-5 danosok között, Cook Sensei irányítása mellett gyakorolhattam!
Délután mások vizsgáiból tanulhattunk.

Este szétszéledt a társaság, de másnap nagyon gyorsan sikerült összekovácsolódnunk, hiszen a nap egyéni enbu taikia-al indult, majd délután csapatok mérkőzésével folytatódott.

Köszönhetően Hábermajer Sensei belénk fektetett munkájának, a gyakorlásunknak – és annak, hogy kiszabadultunk a liftből! – az alábbi eredmények születtek:

* Németh Zoltán: egyéni yondan kategória: első helyezés
* Sz. Imre: egyéni yondan kategória: második helyezés!
* K. Gábor: egyéni mudan kategória: második helyezés!
* Shinbukan ichi: csapatverseny: harmadik helyezés!

* Shinbukan Ni: csapatverseny: harmadik helyezés!


Köszönjük a tanítást, a jó társaságot – folytatjuk..!

18. születésnap

Nagykorúak lettünk!

Az enbuk különleges formát öltöttek az ünnepi estre. A torta ezúttal szögletes volt (és kettő), a sütemény zöld teás, a beszélgetés pedig baráti!


Boldog születésnapot nekünk!

Shinbukan Egyesület & Shin Junsui Dojo – Királykunyhó elvonulás

A közös elvonulásunk színhelye ezúttal a Királykunyhó volt!

Vittünk ételt (igen, Fidorkák is érkeztek), hálózsákokat, függőágyakat, kardokat, gyékényeket, vicceket – és traumákat is.
A pihenésnek és a gyakorlásnak is helye volt a tó melletti házban és a réten, ahol állatok vettek körül minket (többségük éjszaka, szinte láthatatlanul, de egy róka egészen közel merészkedett).










erős kőszikla:
csak egy öreg repedés
rombolhatja le




A lehulló gyékény darabok mellé kidobandó lelki terhek is kerültek, a tűz pedig bennünk is égett.

Köszönet!

EKF Iaido tábor & vizsga

A Magyar Kendo, Iaido és Jodo Szövetség csütörtököt mondott. Lehet-e ellenállni annak a lehetőségnek, hogy két 8 danos japán Sensei vezetése alatt gyakorolhassunk 2 órát ezen a napon? Nem, nem nem! Ráadásul ez kiváló bemelegítőnek ígérkezett a hétvégi esemény előtt.

Kusama Junichi Sensei (Iaido hanshi 8 dan) régi ismerősként üdvözölt bennünket! Rövid bemelegítés után megmutattuk, hol is tartunk éppen a végtelen úton, ő pedig örömmel állapította meg, hogy fejlődtünk utolsó (pár év eltelt, volt egy járvány, Japán a közelmúltig lezárta a határait..) találkozásunk óta.
Sok szó esett a vágásról, kiemelte a jobb kéz használatának fontosságát, foglalkoztunk a fordulásokkal is – itt a kissaki útja kapott szerepet – majd pontosítottuk a ZNKR katákat.

Szombaton – figyelem, a krónikás saját megélése következik! – egy pihentető éjszaka után végre nem kellett korán ébrednem. Egy szeretetteli, közös reggeli után ültem a kedvenc autómba, hogy a Folyondár Vasas Sportcenterben találkozzak 149 másik iaidokával (Chilétől Belgiumig..), akiknek a többsége évek óta várt egy hasonló, magas danos vizsgákra is lehetőséget adó eseményre.

Maszkban voltunk, és már reggel is meleg volt. A sorakozó utáni beszédekben háromszor mondták el a távolság és a védekezés fontosságát (én már ekkor úgy éreztem, hogy tiszta szén-dioxidot lélegzek be, és a pulzusom is szokatlanul magas…).
Kusama sensei beszéde ezek után felüdülés volt, hiszen a Bushidó egymást kölcsönösen támogató elveiről beszélt.

„Az első az Őszinteség: Ez a morális viselkedés, szégyenkezni
a gyáva és igazságtalan tettek miatt, tisztán harcolni.

A második a Bátorság: Bátorság legyőzni a félelmet,
normálisnak lenni, az igazságért tenni.

A harmadik Jóindulat: kötődés, kitartás, együttérzés másokkal,
mint gyengékkel vagy vesztesekkel.

A negyedik Udvariasság/Hála:
cselekvés vagy udvariasság ami számításba veszi mások érzéseit.

Az ötödik az Igazságosság: Tartsd meg amit mondasz!

A hatodik a Becsület: a legfontosabb fogalom a szamurájnak.

A hetedik a Hűség: Szolgálni a feljebbvalót önmagunk odaadásával.

Az utolsó elem a Bölcsesség: nem csak tudásnak,
jó érzéknek és jó ítélőképességnek a birtokában lenni.

Ezek nem egymástól független elemek, hanem kölcsönösen egymást segítik.
A szamuráj méltósága 3 oszlopon nyugszik:
a bölcsességen, jóindulaton, bátorságon.
Ezek alátámasztják a Őszinteséget.
Az Őszinteség és az Udvariasság támogatja a Hűséget.„

 

Elmondta, hogy fontos hinni önmagunkban és a társainkban is, és hogy a fenti elvek megtartása mellett a test és a lélek fejlesztése célja az utunknak – és ezzel hozzájárulunk az emberiség békéjéhez.

Ezt követően a magas fokozattal rendelkezők enbu-ját láthattuk, majd kettéválasztottak a részvevőket: mi Yamazaki Akimasa sensei (Iaido kyoshi 8. dan) irányítása alá kerültünk a 4 danosok és az az alattiak csoportjába.

Az étlapon azon a napon sem volt más, mint mindig: délutánig két külön csoportban, egyesével végigvettük a katákat, és pontosítottuk őket. Yamazaki  Sensei fáradhatatlanul, erős szívvel és lélekkel mutatta be a mozdulatokat, szavait pedig kiválóan tolmácsolta Yuki Kanto (külön köszönet érte!).

Mivel én a saját komfortzónámon belül szeretek gyakorolni,
egyre nőtt bennem az ellenállás és a zavar.
Egyedül voltam a héten, és túl sok információ ért
(járvány, háború, diktatúrák a világban…),
ez már rossz alap volt.
Tudom, „ezek a dolgok nem léteznek”,
de a padló piszkos volt, a hőmérséklet magas, sokan voltunk,
a ruhát pedig ismét nem sikerült a megfelelő helyre kötnöm,
páran a tanítás közben is zavaróan beszélgettek és úgy tűnt,
az első sorban állók nem segítik a többieket azzal, hogy leülnek,
miközben Sensei mutat valamit – szóval nem akartam jelen lenni,
a gerincem pedig egy szétpattani akaró húrrá változott.
Nem szeretek vizsgázni, versenyezni, megmutatni,
hiába vagyok tisztában a fontosságával…

Mindennél jobban esett az aznapi nyitott autózás és a zuhany!

Vasárnap délelőtt gyakoroltunk, majd vizsgák következtek. Emlékszem, arra, amikor először nem sikerült.  Emlékszem a másodikra is.. de emlékszem az elmúlt hónapokra, amikor – előzetes szándékaim ellenére – jelentkeztem a vizsgára, és nagyon sokat gyakoroltunk, fejlődtünk együtt.
Az ellenállás bennem még ezen a napon is megvolt. Délelőtt egyetlen katáról gondoltam azt, hogy ez úgy sikerült, ahogy szerettem volna (persze vehetjük ezt pozitív előjelnek is).

Ebéd közben megérkeztek támogató klubtársaink, én újra, erősebben felkötöttem az obit és a hakamát, majd következett a várakozás. Minél magasabb fokozattal rendelkezik valaki, annál többet kell vizsgán várnia, eközben a talpak a padlóhoz tapadnak, az izmok mozdulatlanok, a kéz izzad.
Dimitri első körben szép gyakorlatot mutatott be. Vártam. Örültem a nekem tetsző kata-sorozatnak (koryu, 4, 6, 8, 10), próbáltam nyugodt de erős maradni (a ruhám alatt pedig ott volt Hábermajer Sensei utolsó kis üzenete :–)).

És eljött a perc. A vizsgabizottságban ott ült Kusama és Yamasaki Sensei is.. de amikor kihúztam a kardot, eltűnt mindenki. Tőlem szokatlanul lassan mozogtam, forduláskor pedig sikeresen megmutattam (erről tanúskodik a videó is), hogy mit is tanultam erről az elmúlt napokban. Tudtam, hogy sokkal jobb vagyok ennél, de akkor ez volt bennem.
És újra vártam.

élet és halál
határát egy kardpenge
jelöli csendben

A hátfájás elmúlt – fejfájás jött helyette. Maszk nélkül, a melegben, kintről néztem végig Nemo és Hábermajer Sensei vizsgáját, majd vártuk az eredményt, a feloldozást.


Láttam Dimitri számát (siker!), csak utána kerestem a sajátomat. Ott volt! Nemoét  sajnos nem láttam, Sensei eredményére pedig várni kellett… és amikor megláttam a 613-at, utána mentem oda hozzá gratulálni – és megköszönni.

És ez innentől már történelem.

 

Köszönet a tanításért, a támogatásért, a szervezésért, a fényképekért!

 

Hábermajer Gábor: Iaido 6.dan
Sz. Imre: Iaido 4. dan
Dimitri Nachkebia: Iaido 1.dan