Biztonság a gyakorlás helyszínén

Dojo-Elsősegély és Dojo-Kockázatkezelési szeminárium

Kassa 2024.02.17-18

„BIZTONSÁG A GYAKORLÁS HELYSZÍNÉN” névvel kétnapos Dojo-Elsősegély és Dojo-Kockázatkezelési szemináriumot tartott Kassán a Shin Junsui Dojo szervezésében Hábermajer Gábor a Shinbukan Egyesülettől, aki egyszemélyben iaido- és elsősegély oktató.

A kétnapos képzés a Tomodachi no Keiko iaido szemináriumaként indult. Az első nap első perceiben azonban a résztvevők számára váratlanul szituációs baleseti bemutató jelent meg. Kata-gyakorlás (formagyakorlatok) közben kard által okozott nagyvérzéssel járó önsebzéses sérülés imitációját láthatták a résztvevők.

Preparált sérülés, liternyi művér és nagyon hiteles sérült megjelenítés (hála Németh Zoltánnak) segítette, hogy egy veszélyes, nagyobb kockázatú helyzeten keresztül, de kontrollált körülmények között kezdjék meg az ismerkedést és tanulást a dojo- belüli elsősegélynyújtás és kockázatkezelés irányába.

Az első nap a nagyvérzéssel járó sérülés ellátás különböző helyzeteinek gyakorlásával telt.

A második nap témája a sérülés ellátások ismétlését követően a prevenció volt. A gyakorlással kapcsolatos területek kockázatainak felmérését, azok értékelését és kezelését gyakorolták a résztvevők.

Mind a sérülés ellátás, mind az iaido és jodo gyakorlás kockázatainak elemzése egy rendkívül elhanyagolt terület. Szerencsére a balesetek száma alacsony, ám a használt eszközök és helyzetek sajátosságaiból adódóan, ha bekövetkeznek, akkor nagyon súlyosak lehetnek.

Bízunk benne, hogy ezzel a képzéssel e témák felé sikerül fordítanunk a figyelmet és egyre többen gondolják majd, hogy ilyen irányú ismereteket és gyakorlatot is kell szerezniük a budo tudásuk mellé.

11. Tomodachi no Iaido Keiko

Alig pár perccel azután, hogy elkezdtünk gyakorolni vészjósló kiáltást hallottunk: Németh Zoltán klubtársunk a karját fogta, kardja a földön volt, körülötte pedig rengeteg vér folyt a padlón. Többen voltunk a teremben olyanok, akik sajnos már láttak hasonló balesetet, mégis, mindenkit sokkolt a látvány. Hábermajer Gábor sensei rohant, és mire észbe kaptunk már rajta volt a kesztyű, a kard biztonságos távolságba került és máris bekötözte a sebet

El kellett telnie pár másodpercnek, hogy eszembe jusson: ez csakis a hétvége témájába vágó rendezett jelenet lehet, így (kicsit) megkönnyebbültem – de a reakcióink világossá tették, hogy lesz mit tanulnunk a hétvégén.


A Mazda a torkát köszörülte, így a a B terv lépett életbe és a NAGY (többször rácsodálkoztam, hogy a csomagtartóba hosszában is beférnek a kardok) Hondával indultunk útnak – a döntést indokolta persze az is, hogy csomagjaink bruttó térfogata ismét elérte a kritikus határt. Az utazás kényelmes volt, és estére (mialatt a Hősök terén hatalmas tüntető tömeg gyűlt össze) meg is érkeztünk a (sosem lesz szebb) hideg városba, hogy éhesen (pedig dehogy) kóstolhassuk meg Robi főztjeit (szóval ismét alig bírtuk) és a sütit (elfogyott – vasárnapig).
Gábor és én egy másik lakásban lettünk elszállásolva (ez milyen magyar szó) Robinak köszönhetően (Ďakujem!), így viszonylag korán ágynak (azaz ágyba) estünk a panel-városrészben.

És szombaton kezdetét vette a tanulás, a „Biztonság a gyakorlás helyszínén – Dojo-elsősegély és dojo-kockázatkezelési szeminárium”.
A (mű)véres, ragasztott sebes (megmondjam, mire hasonlított?), hatásos bevezető után előkerültek a trauma kötszerek (és felkerültek a kabátok), majd megismerhettük a kötözés művészetét (:–)), amit többször is gyakoroltunk hármas- és kettes csoportokban majd egyedül is. A tapasztalatokat megbeszéltünk, felelevenítettük a korábbi hasonló eseteket – rengeteg hasznos információval gazdagodtunk (és végtelen számú fénykép készült)!

A napot gyakorlás zárta.




Este sok japán étel (és fahájas alkohol) elfogyasztása közben beszélgettünk a Shin Junshi Dojoban (ahol a nindzsák még mindig rejtőzködnek).

Vasárnap korábban kezdtük a gyakorlást, szerepet kapott a tegnapi tananyag gyakorlati részének ismétlése és pontosítása, majd új ismeretek is következtek a biztonságról – főleg a kardhasználat tekintetében (elő is került egy törött példány).
Ebéd után már szinte kiéhezve következett a gyakorlás, először 3-, majd 5 kata finomítása volt a feladat, végül enbuk következtek (amelyek rögzítésre kerültek, így azokat is tudjuk elemezni).














A porcukor a zárás után következett: néhányan jó hangulatú páros gyakorlatokkal erősítettük egymást!

Köszönjük a tanítást, a szervezést, az együtt töltött időt és az utat!

Téli szeminárium

A Kiryoku Budapest meghívására ismét Budapestre látogatott Claudio Zanoni (Kyoshi 7 dan) sensei, hogy elmélyítse az iaidoban szerzett ismereteinket.

A péntek délutáni „bemelegítésen” Musho Shinden Ryu okuden és chuden katákat gyakoroltunk – köztük a többünk által kedvelt Yama oroshit. Zanoni sensei által megismerhettük Ishido sensei friss elképzeléseit a katákról: ki is emelte, hogy ő ezeket pontosan úgy adja át nekünk a tudást, ahogy ő kapta. 🙂

A szombati napot a ZNKR katáknak szenteltük. Kihon gyakorlatokkal és elmélettel kezdtünk (pl. megtudhattuk az út európaitól eltérő japán definícióját), majd  Zanoni sensei fáradhatatlanul mutatta be a gyakorlatokat és adott nekünk személyes tanítást.

Az utolsó napon a shoden széria volt terítéken, délutánig áttekintettük a teljes sorozatot.

Köszönjük!

Jodo Szeminárium

Hétvégén hét országból érkező résztvevőkkel gyakorolhattunk Andy Watson sensei (7. dan kyoshi), Hábermájer Gábor sensei (6. dan renshi) és Lukasz Machura sensei (6. dan renshi) vezetésével.

Köszönjük!

Fotózás!

Karácsony után jó hangulatú, öltözködős családias fotózást szerveztünk magunknak, ennek egyik eredménye egy régi fotó újragondolása, amelyen buzgón tanulmányozunk… valamit.

És íme, ilyenek voltunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kitartóknak pedig pár könnyedebb kép:

Koyru szeminárium

2019-ben volt utoljára Stubnyafürdőn koryu szeminárium, és most visszatértünk! A hegyek nem sokat változtak (némi porcukor borította a csúcsokat), brownie is várt minket (porcukor nélkül), a hibridautó gurult velünk (és a tetőn a nindzsákkal) most is, hogy ismét Victor Charles Cook és Antony Charles Devine sensei vezessen be minket az okuden világba.

Kivételesen péntek reggeli indulást terveztünk, hogy maradjon pihenni és kirándulni időnk az esti gyakorlás előtt – ez majdnem sikerült is. Az út eseménytelen volt, energiatakarékos-zöld-bolygómentő sebességgel (vagyis nagylelkűen megengedtük még a kamionoknak is, hogy megelőzzenek minket) haladtunk az ebéd felé, miközben szólt az út dala (Kovács: My Love).
Robi új tagokkal bővült csapata már várt minket – ezúton is köszönetet küldünk nekik a munkájukért!

Az esőfelhő engedett a téridő görbületnek, ezért inkább bent beszélgettünk, majd birtokba vettük a termet, és nem csak a megszokott partnerekkel gyakoroltuk a tachi-uchi katákat (a nindzsák eközben a mennyezeten függeszkedtek).

Ez számomra fantasztikus élmény volt, egyre több élményt és új ízt ad a „nem egyedül” gyakorlás.

Az esti energiapótlás a megszokott étteremben történt – a medvénél (és persze mögötte – vagy benne? – egy nindzsával).

A szálláson különlegességek kerültek elő – némelyiket elég nehezen tudtuk értelmezni – ezek (és a házi kolbász!) elfogyasztása közben dolgoztuk fel a mesterséges intelligencia, nem létező (vagy látható?) nindzsák témákat a napi események, család, budo/iaido mellett (utólagos döbbenet: nem ettünk Fidorkát!).

Este a patak csobogásába vegyült az eső hangjával aludtunk el.

Másnap bemelegítés nélkül ugrottunk a láberősítő Suwari-wazák közé, amelyek ennyi év elteltével már igényeltek némi pontosítást:

Kasumi
Sunegakoi
Shihōgiri
Tozume
Towaki
Tanashita
Ryōzume
Torabashiri

Annyira elfáradtunk, hogy keveset táncoltunk a sayonara partin – igaz, nem volt zene, és sosem szoktunk.

Vasárnap készült el a Fatra lábánál a csoportkép – de a hegy egyik részét mi takartuk el, a  másikat pedig a felhők, ezért nem látszik:

Aznap a Tachi-wazákat vettük sorra – elég gyorsnak éreztem a haladást és kevésnek a mozgást – de sokat tanultunk!

Yukizure
Tsure-dachi
Sōmakuri
Sodome
Shinobu (nindzsák! itt is!)
Yukichigai
Sodesuri-gaeshi
Mon-iri
Kabezoi
Uke-nagashi
Itomagoi
Itomagoi
Itomagoi

Köszönet a tanításért, a barátságokért az együtt töltött időért!