Minden évben kendo delegáció utazik Párizsba ( jelentős személyekkel, de erre most nem térnék ki), 1996 decemberében ez a delegáció átruccant néhány napra Budapestre. Már lehetett tudni, hogy van a tanárok között iaidos, valaki lebetegedett és helyette került a csoportba, ezért pontosan nem tudtuk ki is az.
Az edzések a kendosokkal közösen voltak (akkor még nem kendoztam). Ott állt egy ember, egy 8 danos iaido kyoshi, aki az enbuk alatt addig soha nem látott sebességgel és ritmussal dolgozott. Nagyszerű dolgokat mutatott és mesélt nekünk – ma már tudom, messze az akkor számomra érthető szint felett. A kendo edzés alatt a term negyedében gyakoroltunk. Nagyszerű volt.
Egy otromba udvariatlanság elsimitása végett mindenképpen el kellett mennünk a sayonara partira, ahol Abe mester szakszerű fordítása mellett egész este cseveghettünk az iaido tanárral. Sok kérdést tehettünk fel, és sok nagyon érdekes válasszal lettünk gazdagabbak. Számomra a mai napig meghatározó mondatok hangzottak el akkor, azon az estén, a mester szájából. Búcsúzás előtt még előhozakodtam egy kérdéssel: hogyan tanulhatnánk tőle, hogyan maradhatnánk kapcsolatban vele? A válsz gyors és könnyed volt: semmi gond, minden évben többször is jövök Európába, ide és ide: és itt akkor még elérhetetlen távolságokra levő városok nevei hangzottak el. Kicsit lehangolva álltunk előtte; értette a mester, hogy nem tudunk eljutni azokra a helyekre. Egy-két fejvakarás (ami oly jellegzetes) után előkerült egy notesz, majd egy papírlapra nevek, címek kerültek. Több is, de egynél elhangzott, hogy itt a közelben szokott edzőtáborokat tartani, nekünk vele kellene kapcsolatba lépni. Ishido Shizufumi sensei Vic Cook-ot javasolta.
Hábermajer Gábor