Hónap: 2008 október

Eső után (Visegrád)

– A Shinbu fa újraültetése (Platanus hybrida Brot.)
A tavaszra elpusztult kis tölgy csemete helyébe egy platánt ültettünk. Erre a reggelre még a nap is szétoszlatta a felhőket. Verőfényben próbálkoztunk a földlabdának elegendő gödröt belevésni a gát anyagába. A többi gyökérzet dolga lesz.

„Remélem, egyre többen fogják majd megérteni mi mindent szimbolizál ez a fa.”

– Új tapasztalatok bokutókkal, és új katákkal.
– Póker a tatamin, tésztaleves dömping, teás beszélgetések, …együtt…lenni…
– Zöld-sárga-bordó-barna Pilis; a tűz melege; nagyon csendes ebéd, nagy pislogásokkal; búcsú a fától, tavasszal visszatérünk.

Hábermajer Gábor
Este. Sensei előadással készült! A hirtelen szerzett olvasólámpa fényénél követtük nyomon az Iaido útját, az azóta (átadásban, katák-ban..) történt változásokat. Idézetet halottunk többek között Jagjú Munenori: AZ ÉLETET ADÓ KARD című művéből, és megtekintettük a Harcos útja című filmet.
A később kialakult beszélgetés egyik témájára a még mindig előttünk heverő könyv címe adta a feleletet ( „Nem érted a lényeget, ha azt hiszed, a harcművészet csak levágni egy embert.”) – de ide kapcsolódik a krónikás kedvenc fimjének (Ame Agaru – Eső után, amelynek forgatókönyvét Kurosawa Akira írta) egyik jelente is, amelyben a főszereplő ronin a rá támadó szamurájokat anélkül teszi harcképtelenné, hogy megölné őket.
És másnap (kivételesen reggeli után..) Do-In gyakorlatok következtek, majd közösen, a kavicsos gátba lyukat vésve ismét elültettük (persze nem ugyanazt) a Shinbukan fát!
Délelőtt Bokuto segítségével éreztük meg az ellenfél közelségét, ritmusát.
Ebéd után mindenki új formagyakorlatokat ismerhetett meg – a novemberben Koryu táborba készülők pl. a nehéz, de gyönyörű Ukigumo-t. :–)
Este a „családtagokkal” kibővült család jókedvűen pihent, fáradt, hogy reggel nehezebben tudjon ébredni :–). (Szombaton ez sikerült is, a krónikás ezért az újkori japánhoz köthető „Tokyo Drift” című film zenéjével ösztönözte a társaságot.)
A terep visszarendezése után túrázni indultunk (bár séta névvel is illethetnénk :–). A csípős őszi szellő próbált a ruhánk alá jutni, de mi a napfényben lehullő leveleket figyeltük :–).
Félúton megpihentünk, és Sensei ezúttal a tűzgyújtás rejtelmeibe avatott be minket. :–)
Visszafelé (mivel a csapat jó részénél ivóvíz és élelem sem volt) már sokkal gyorsabban diktálta a sok üres has a tempót, és (volt, aki most sem hagyta ki a cukrászdát ;–)) szépen, kényelmesen megebédeltünk, majd búcsút vettünk a fától, Visegrádtól – és kis időre egymástól.
Folytatása következik!
Szilva Imre

MKSZ Jodo vizsgafelkészítő tábor (Visegrád)

A hazai MKSZ alatti jodo élet most csak ránk korlátozódott, két Szlovák vendéggel. Reméljük ez nem lesz mindig így, mint ahogy azt is, hogy több dojo foglalkozik majd jodo-val.

Hábermajer Gábor

Reggel tájat pára és köd borította. A domboldalt borító erdőt mindig máshol rejtette fehér lepel..a fellegvár pedig most mutatta meg, méltó a nevére.

Patrícia Do-In gyakorlatokkal vezette kezeinket, hogy testünk a természettel együtt ébredjen az új napra.
Ismét együtt voltunk! Együtt az ismerős helyen, a Duna partján!
Reggeli után Jo gyakorlás következett. Végre több idő volt a kérdésekre, az állások és tartások pontosítására – nem beszélve a rengeteg helyről. :–)
A kiáltásokat a csarnokba költözött madár kísérte néha csivitelésével.
Az ebéd a hagyományos ki-mit-hozott: zacskós leves pálcikával, teával és csokigolyó – kiegészítve süteményekkel, amelyeket most is a szemközti cukrászdában „raboltunk” (evés előtt, közben vagy után) a mindig kedves és mosolygós Annától :–).
És délután ismét Bokuto-k és Jo-k hangja jelezte az utat (a krónikás eközben a Zen-út című könyvet olvasta), az idő pedig kitisztult.
Szilva Imre

A 4. születésnap (Budapest)

A jeles eseményt ismét tortával ünnepeltük. :–)

Sensei az első alkalom óta eltelt időt így foglalta össze:

„Csak/már négy év telt el.
Ránézek a névsorra és godan-tól mukyu-ig minden fokozat megtalálható.”
Boldog születésnapot!

Őszi Iaido Szemnárium (Budapest)

Meleg őszi napok
Az első nap indulásaként a gyakorlás mélységéről, a tiszteletadási formákról, a technikákról, a szellemi felkészülésről, a zanshin-ról és a vizsgaszempontokról esett szó – majd  a formagyakorlatokban történt
változások következtek. A kezdeti (reggeli) hangulatot Yamasaki Sensei humorral tette oldottabbá, azóta tudjuk, hogy a „45 fok” új jelzője: „about”. :–)
Ezt követően csoportokra oszlottunk, és gyakoroltunk. A vizsgára készülők abban a kivételes helyzetben lehettek, hogy Hábermajer Sensei és Mihályi Patrícia vigyázó kezei alatt formálódhattak tovább – ezúton is köszönjük nekik! :–)
És gyakoroltunk.
És gyakoroltunk.
A kocka és a harminc év
A 2. nap Yamasaki Sensei próbált válaszolni a gyakorlók hihetetlen kérdéseire.
Tudasította, hogy ZNKR egy kocka, és ezzel kell most nagyon sokáig foglalkoznunk, bármennyire is életszerűtlennek és rugalmatlannak is tűnik ez számunkra.
Megmutatta, hová vezethet az Út – hogy ezen gyakorlatok elsajátításával képesek lehetünk majd arra, hogy megoldjunk bármilyen szituációt – majd az általunk ismert Shiho giri Katába helyezte mutatta meg válaszának lényegét (azóta sem értem, hogy lehet valaki ennyire gyors 71 évesen. :–)).
Egy másik kérdésre nekem a következő Zen történet jutott eszembe:
„A kard mestere
Egyszer egy Matadzsúró nevezetű ifjú kereste fel a kardforgatás híres mesterét, Banzót.
– Szeretném, ha tanítanál, ha beavatnál a kardforgatás művészetébe. Mondd, ha keményen dolgozom, mennyi idő alatt lehetek mester? Mennyit kell tanulnom, hogy annyit tudjak, mint te?
– Életed végéig – hangzott a válasz.
– Annyi időm nincs erre – mondta Matadzsúró. – Bármire képes vagyok, bármilyen megpróbáltatást elszenvedek. Ha minden parancsodat végrehajtom, habozás nélkül, mennyi ideig tart a dolog?
– Talán tíz évig.
– Az apám már nagyon öreg, hamarosan gondját kell viselnem. Mennyi ideig fog tartani a tanításom, ha még keményebben dolgozom, ha tényleg minden erőmet beleadom a feladatok végrehajtásába?
– Talán harminc évig – felelte Banzó.
– Ez meg hogy lehet? – hökkent meg az ifjú. – Az előbb az mondtad, tíz évig tart majd, most meg azt mondod, harminc évig? Én tényleg bármit megteszek azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül a kard mestere legyek!
– Ebben az esetben legalább hetven évig kell velem maradnod. Aki ennyire siet, mint te, ritkán tanul gyorsan.”

(az idézet a Gyémánt és lótusz című könyvből származik)
A hagyományos edzőtábori muffin ismét más és finom volt, az ebédet pedig többen a tető felett, napfényben fogyasztottuk el. :–)
Egy pillanat

Vasárnap délután (klubunk születésnapján!) a vizsgák zárták a szemináriumot. Yamasaki Sensei előtte és utána is elmondta, hogy szerinte mindenki megfelelt (:–), majd hozzátette, hogy több kiemelkedő Iaidokát látott, akik magas szinten teljesítettek.

Ezen a délutánon Kecskés László és Szilva Imre a 2 Dan, Kozár Zoltán az 1 Kyu fokozatot szerezte meg.
Este a Telihold fénye zárta az eseményt.

Szilva Imre

Őszi Szeminárium Klubvezetőknek Yamasaki sensei-el (Budapest)

Láthattuk, ahogy egy színházterem néhány órára dojo-vá alakul.

 

Érezhettük, milyen, amikor egy Hanshi figyelme alig húsz emberre koncentrálódik.

Szinte hihetetlen. És még arra is jutott idő, figyelem, hogy az egyéni eltérésekről, korrigálni valókról szóljon. Erre nem is tudok mit mondani.

 

Rengeteget kaptunk, sok magot ültettek belénk, a többi rajtunk áll.

Hábermajer Gábor