Az első napok sportoktatóknak, 2. Dan feletti Iaidokáknak és a válogatott tagjainak szóltak – ők már a hétvégi tábor előtt alaposan elfáradtak – viszont sok új ismeretre is szert tettek, amit a hét utolsó napjain át is kellett adniuk a nekünk.
Szombaton ismét a
Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneiskola – Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tornaterme (most az egyszer kimerítő hivatalossággal) alakult dojo-vá. A délelőtti közös bemelegítés után Yamazaki Sensei elsősorban a formagyakorlatok változásaira hívta fel a figyelmet -ezeket délután kisebb csoportokban gyakorolhattuk.
Vasárnap a változásokat gyakoroltuk, és természetesen európai módra kíváncsian tettük fel (elsősorban a hatékonyságra vonatkozó) „miért?” kérdéseinket, amire a válasz ez volt „ez Zen Ken”… A sokadik hasonló párbeszéd után Yamasaki Sensei-hez fordultunk, és a fogalmazta meg számunkra a lényeget, miszerint nem kell foglalkoznunk a pontos körülményekkel, ezek csak gyakorlatok, ismételni kell őket ugyanúgy, együtt, és ennek végül lesz az eredménye, hogy kialakul bennünk a készség / képesség, ami által már bármilyen helyzetre tudni fogunk reagálni. Végül hozzátette még, hogy már nem a középkorban élünk, sosem fog ilyen helyzet adódni, ez Iai célja önmagunk formálása.
Délután érte el a tábor a tetőpontját, amikor Yamasaki Sensei
japán baseball ütőjátékosok labdasebesség növelésének példáján illusztrálta nekünk (nem készült fénykép, de ezt nem fogjuk elfelejteni
…) a KI fontosságát a formagyakorlatokban. A különös bemutató páros gyakorlattal folytatódott ahol először Sensei Hábermajer Gáborral, majd Sensei Mihalik Hunorral (majd ők ketten együtt) láthattuk a Mae kata és a KI használatának különbségeit. Külön öröm volt számunkra, hogy mindenki előtt kiemelte klubvezetőnket, akit arra biztatott, hogy vizsgázzon 6. Danra!
„Különösen az alkóvban lógó festmény ragadta meg a figyelmét.”Gesztenye” volt a címe és a Szung mester, Liang-k’ai készítette. Kicsi volt, úgy hatvan centi magas és hetven centi széles, és olyan régi, hogy lehetetlen volt megállapítani, milyen papírra rajzolták.
Órákig üldögélt előtte és nézte. Végül egy nap megjegyezte Kóecunak:
– Biztos vagyok benne,egyetlen amatőr sem tudna olyan képet festeni, amilyet ön. De valami olyan egyszerűre, mint ez a munka, még én is képes lennék.
– Pont fordítva van-magyarázta Kóecu. Bárki megtanulhat olyan jól festeni mint én, de Liang-k’ai festményében olyan mélység és szellemi emelkedettség van,amire nem lehet szert tenni pusztán a művészet tanulmányozásával.”
(Eiji Josikawa: Muszasi – A kard útja)
A vizsgán Hanák Péter és Daczi Imre megszerezte az 1. Kyu fokozatot. Gratulálunk!
