Hónap: 2010 február

A harcművészet, mint szellemi út – kötetlen beszélgetés az előadásokról (Budapest)

A krónikás hivatalos bejegyzése

Sok gondolatot indított bennünk a múlt heti esemény (Buddhizmus és harcművészetek), ezért ma a Darshan udvarban gyakorlásunk után erről beszélgettünk.

„Kassai volt a kő, ami a tóba csobbant. 
Nekünk, akik ott voltunk, közel volt, hullámmá váltunk.
Tovább adjuk. Egészen a nádasig, és a mozgásba lendülő szálak megmozdítják a levegőt, madár száll fel, susogás hallatszik, és távolabb ezt…”

Hábermajer Gábor

A krónikás hívatlan (.) gondolatai

Hazaértem. Emlékszem, hogy a legtávolabbi liftből szálltam ki, azaz tudatában voltam a történés minden pillanatának.
Ez jó jel – kár, hogy nem állandó az érzés.

Előtte esőcseppek hulltak az arcomra, arra intve, hogy világunkban egy dolog állandó: az állandótlanság.
Ezt megelőzően az autóban voltam, egy voltam vele, vágtattunk az éjszakában, zene szólt a tiszta fejben.
Mert idő nem létezik. Az egymás utáni percek szét is eshetnek.
Az esti városban jólesett a séta, tiszta gondolatok után a felfrissült utcán jártam.
És előtte?
Pedig már megírtam, miről volt szó, tegnap – holnap.
Harcművészet? Művészet? Harc a sakk? Lehet-e gondolatilag ennyire közel hozzánk valaki, aki magyar (Magyar)? A Zen útján jár, pedig nem is hívja annak. Elvonult, gyakorol, az Útját járja.

És Mi?
Az Utunkat járjuk.
Japán-magyar út? Japánszerű magyar, vagy Japánkodó magyar? Magyar, japán keretben?
Mi vagyunk.
Meddig érünk?
Meddig mehetünk el?
Abba tudjuk-e hagyni a gyakorlást? Abba tudunk-e hagyni mindent? Mi a Mátrix?
Bölcsek szeretnénk lenni, vagy gyerekek?
Keresünk valamit, tartunk valami felé, van cél – kell?
Itt
a
pillanat.
Csak a miénk. Karddal, Magunkkal.
Szabályokkal.
Tisztelettel, hierarchiával.
Valami, ami összeköt.
Amiről nem is lehet beszélni.
Lefekszem, és elfelejtem a ma esti szavakat.

A Fény világít.
Sosem volt színesebb.

A harcművészet, mint szellemi út – Buddhizmus és harcművészetek ()

E meleg téli napon a Tan Kapuja Buddhista Egyház és Főiskola dharma-csarnoka adott otthont a mai konferenciának, mely a fenti címet viselte.

Először a tai-csi -t gyakorló Havasi András kalauzolt el bennünket kínába, majd az alapfogalmak meghatározása után a test szerepének fontosságáról beszélt a szellem művelésében.
őt követte Szabó Balázs (aikidó), aki történelmi pillanatokat felelevenítve közelített a témájához: a buddhizmus hatására a japán harcművészetekre.
A mi érdeklődésünkhöz közel álló bemutatókat is megtekinthettünk, Somogyvári Szabolcs Katori Sintó rjú – Száraz Róbert, Karácsony Zoltán és Horányi Péter pedig Musó Dzsikiden Eisin rjú Iaido bemutatót tartott.

A konferencia második felében Nagy Tamás (taek-won-do) pszichológus tanulmányaiból indulva kereste a választ arra, mi is a harcművészet, és hogyan lehet a lélektani önfejlesztés eszköze, majd Kassai Lajos (lovas íjászat) egyéni előadásmódja és gondolatai keltették fel az érdeklődők figyelmét.

Meglepő módon az utolsó előadásnak volt a legnagyobb sikere. A percek múltával egyre több hasonló vonást láttunk az újra felfedezett (vagy egy isteni szikrából pattant, vagy az őseink által sugalt?) íjászat és a mi japán harcművészetünk szellemi háttere között. A szemünk előtt kikerekedett, Kassai Lajos saját tapasztalatából és élményeiből felépített külső és belső Út története példát mutatott, és sok tanulsággal szolgált.

Az estét a csillagos ég zárta.

Közgyűlés és holdújévi ünnepség (Budapest)

Ismét eltelt egy év. 

A közgyűlést (szavaztunk is) a maki tekercsek készítése előzte meg – ismét sikerült elegendő mennyiségű japán stílusban készült ételt felhalmoznunk a házilag készült sütemények közé.

A bőséges uzsonna után alaposan – érintve szépirodalmi műveket, képeket, plüssállatokat és Szandokánt -kielemeztük a tigrist, aki a vízibivaly helyébe lépett.

Boldog új évet Shinbukan család!

Shinbukan Juunanshin közös jodo edzés (Budapest)

Szombaton reggel találkozott a Shinbukan csapata egy fagyos parkolóban, de koránt sem nem fagyos hangulatban. Az érkezést követően mindjárt neki is láttunk átvenni a terem farsangira díszített hangulatát. Ez nem sikerült, úgyhogy maradt az eredeti cél: a JODO.
Az edzés, kihon gyakorlást követően párokban és csoportokban folytatódott. A többszöri cseréknek köszönhetően szinte mindenki mindenkivel tudott gyakorolni, ami nagy mértékben segítette a fejlődésünket és az ismerkedést a két klub között.
Az edzésen kialakult jó hangulat tovább folytatódott a szocializálódást elősegítő vendéglátóipari egységben, ahol néhányan már egy kicsit fáradtnak tűntünk. Erről most nem az elfogyasztott italok, hanem az intenzív gyakorlás tett.
Reméljük nemsokára ismét együtt tudunk edzeni.