Hónap: 2015 február

Alaptábor 3.0 (Visegrád)

A gondolat nemzedékeken át ível, Cook Sensei is sokszor megosztotta ezt velünk:

„A Budo rólunk, emberekről szól”.
Sok év telt el azóta, hogy először kardot és jo-t fogtunk a kezünkbe. Ezen idő alatt a gyakorlás maradt az állandó ebben a folyamatosan változó egyenletben – mert gyerekek születtek, tanulmányok fejeződtek be és életek váltottak irányt.
A gyakorláson kívül együtt töltött idő így egyre kevesebb lett, elmaradtak a péntek esték, a táborok, ahová több autóval érkeztünk..de az igény mindig is megvolt bennünk a baráti beszélgetésekre, ezért mentünk örömmel ezen hétvégén egy táborba, Visegrádra!

A Duna parti város mindig hazavár, mindig otthonos. A tornaterem ezúttal meleg is volt, hívogató, hamar belaktuk. A közös reggeli után lassan előkerültek a céltáblák, nyílvesszők, hogy kezdődjön az öröm-lövészet!

A csapat nem volt teljes. Volt aki betegség miatt maradt otthon, volt, akit családi ügyek marasztaltak – és biztos volt, akit ezen a napon is az élet forgácsolt ezer felé, ezért nem tudott eljönni..ezért is örültünk egy régi barátnak, aki örömmel fogadta a meghívást – a nap családi jellegét pedig én adtam meg azzal, hogy a lányom is elkísért az útra.

Örültem a friss levegőnek, a víz illatának, a hullámok zajának, az ismerős utcáknak, az erdőnek, a cukrászdának, a barátok mosolyának, a becsapódó nyílvesszők hangjának.

Örültem, hogy a lányom láthatja ezt, hogy a kezével végigsimíthatja a tollakat, hogy megvárja az utolsó vessző kilövését, hogy utána közösen a céltáblákhoz sétáljon velünk..

Azt hiszem, ez a lényeg.
Példát mutatni, elszórni a magokat, megmutatni annak a lehetőségét, hogy ebben a rengetegben is találhatunk olyan ösvényt, amelyen érdemes járni.
(Igen, lehet, hogy egy-egy vessző néha a tábla mellett száll el..de lényeg az irány, és hogy soha ne veszítsük szem elől a célt…)

Szilva Imre

Mindig, amikor közeledek Visegrád felé elkezd valami zizegni bennem, göndörödik, fodrozódik, kanyarbál két pircegés között… A barnák narancssárgára váltanak, a sötétek kivilágosodnak, a piros elmélyül, a zöldek rikkantanak egyet, a kékek meg nagy, szivárványos ívvel szemembe úsznak, és már Ott is vagyok!!!!

Hogy hol is az az Ott?… Hát mindig ott, ahol Mi vagyunk!!!

Vihogunk két tsuki között, mister suigets hörögve földig hajol, kaishi tsukinál megbeszéljük, hogy az eke mennyivel jobban szántott és japán hakamában sztrapacskát eszünk, majd jóllakott szétziláltsággal az esti homályban kitartott részeink rátámadnak a kínai ledekre hun íjjakkal.

Hát ezek vagyunk Mi.

Árkay Lucia

Közgyűlés és Holdújévi ünnep (Budapest)

Az idei, évi rendes közgyűlésünket ezúttal új helyszínen tartottuk!
A szavazások és megbeszélések után véget nem érő maki tekercsek készítése vette kezdetét, miközben már a desszertet fogyasztottuk.
A főétel most is gyorsabban fogyott el, mint amennyi ideig a készítés tartott. :–)
Beszélgettünk, ettünk, Siacu kezelések is folytak a háttérben, és volt vissza- és előretekintés is annak kapcsán, hogy elkezdődött a bárány-kecske éve – amely a jóslat szerint sok pozitívumot fog hozni!

3. Tomoachi no Iaido Keiko (Kassa)

E téli szombati napon Kassán, klubunk vezetőjének, Hábermajer Gábornak az irányítása alatt egy egy napos szemináriumon fejlődhettünk tovább.

A résztvevők: Németh Zoltán, Vass Gergely, Szilva Imre, Kozár Zoltán és Méhesfalvi Edna.

Milyen volt?

Már hónapokkal az esemény előtt tudtuk, hogy Kassán – immár harmadik alkalommal – lesz egy rövid, hétvégi szeminárium a Shin Junsui Do – azaz Kulcsár Robi barátunk szervezésében, az utolsó napokig azonban mégsem volt kialakult kép a résztvevők számáról és az utazás módjáról.

„Kassa (szlovákul: Ko¹ice, németül: Kaschau) Szlovákia második legnagyobb városa, az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla elnevezett kerület és járás központja, katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely.”

A kirakós darabjai végül összeálltak, Sensei, Gergő, Zoli és Edna egy kölcsön Oroszlánnal indultak útnak délután (hogy minél hamarabb élvezhessék Robi és Erika vendégszeretetét), Némó és jómagam pedig már sötétedés után indultunk útnak Bölcs Úrral.

„Az Peugeot cég története Jean-Pierre Peugeot-val kezdődött, aki textilipari tevékenységbe kezdett.” 

„A Mazda elnevezés az ősi perzsa fényistenre, Ahura Mazda-ra utal. Ahura Mazda a bölcsesség, az intelligencia és a harmónia istene, és egyúttal a szimbóluma minden keleti és nyugati kultúra születésének. Az elnevezésben persze szerepet játszott az is, hogy az akkori elnök, Matsuda nevét japánul hasonlóan ejtik ki, mint a Mazda szót.”
A tiszta ég alatt robogtunk, és örültünk, hogy jól látszik – mindkettőnk kedvence – az Orion csillagkép is.
Beszélgettünk – és hallgattunk is.
A görög mitológiában Órión Poszeidón fia, óriás termetű vadász, aki Atlasz hét leányát addig üldözte szerelmével, amíg azok csillagokká nem változtak: ők lettek a Plejádok hét csillaga. Később Artemisz, a vadászat szűz istennője iránt lobbant szerelemre, aki azonban íjával lelőtte őt. 
A jósolt időpontban értünk a hideg városba, ahol a Waze (kódnév: Jessica) navigációs program fagyott jéggel borított mellékutcákba kalauzolt minket.. A kilátás a városra kiváló volt, de egy 45 fokos emelkedő túl csúszósnak bizonyult, ezért kis kerülővel értünk csak célt.
„A technikában a meredekséget szintén százalékban adják meg. A százalékban megadott érték a szintkülönbség és a vízszintes szakasz hányadosa. A 10%-os meredekség azt jelenti, hogy 100 méteren 10 méter az emelkedés (10m/100m=0,1=10%). Ügyelni kell a mértékegységekre; ha 100 méteren 6 centiméter (=0,06 méter) a szintkülönbség, akkor az emelkedés 0,06%-os lesz (0,06m/100m=0,0006=0,06%). Az így megadott meredekség tulajdonképpen az emelkedési szög tangense; például, ha az emelkedési szög 45 fok, akkor a meredekség 100%, a tangens pedig 1.
Az utakon a jelzőtáblákra nem az útszakasz átlagos meredekségét, hanem a legnagyobb meredekségét írják fel.”
Vendéglátóink (kutyával, papagájokkal, kígyókkal) vacsorával és vetett ággyal vártak minket.
Másnap 9-kor kezdtünk volna, de elég lassan tértünk magunkhoz (vagy csak a megszokott, 10 órai kezdésre volt még beállítva a biológiai óránk..). Reggeli után – az elsőre és második látásra is áttekinthetetlen utakon – elgurultunk a teremig, és kis bemelegítés után kezdődött ..valami más és szokatlan.
A fő program a vizsgára való felkészülés volt. Nem hallgattuk végig az összes kata leírását valamint a ZNKR bírói és vizsga szempontokat a  kézikönyvből, de ízelőt kaptunk belőle az Ippon-me Mae kapcsán – és hogy értsük a pontokat, és az azokat összekötő (legrövidebb – Budo logikus) vonal lényegét, előkerült egy megszámozott pontokkal telerajzolt papír, amelyet közösen tettünk képpé.
„A kard elrakása során a bal kéz középső ujjával tartjuk a koi‐guchit, a hüvelyk és mutatóujjak fogását
pedig meglazítjuk. Jobb kézzel a mune (Ld. a kardszerelékek ábráját – a ford.) tsubához közel eső 
részét a bal kéz hüvelykujjának és behajtott mutató ujjának árkához emeljük, majd a jobb könyököt
haránt előrefelé kinyújtva a kard hegyét a bal csípő közelébe hozzuk. Ezalatt a bal kéz által tartott
koi‐guchit is az obi bal oldalához húzva a kard hegyét behelyezzük a saya nyílásába. A sayát bal
kézzel kissé előre húzva fogadjuk a hüvelybe tolt kardot. Miután két kézzel, finoman eltettük a
kardot, a bal kéz hüvelykujja a tsubán, a tsuba a köldök előtt, a kard pedig megközelítőleg
vízszintesen helyezkedik el.”
(Zen Nihon Kendō Renmei Iaidō  
kézikönyv, magyar kiadás)
Más élmény a megszokott környezetben, a megszokott társakkal gyakorolni – ebből a zónából sikerült azonnal kizökkenni ezen a hétvégén. Társat kellett választanunk, majd őket is sűrűn cserélgettük, így segítettünk egymásnak: tükröt tartottunk a másiknak!
A délelőtti gyakorlásba még belefért a 12 kata – de ezek sem a megszokott módon, hiszen egy csomagban melegedhettünk bele..!
Az irányvonal a nap hátralévő részében is folytatódott, enbu-taikia-vizsga szimulációk után szabad gyakorlás és záró gondolatok búcsúztatták az eseményt: „Akkor gyakoroljatok, ha élvezitek azt, amit csináltok!„
A közös terem-visszaállítás után hárman elbúcsúztunk a többektől, hogy ismét hazakísérjen minket az Orion, és a Hold…
Szilva Imre