Hónap: 2015 május

Iaido szeminárium (Modena)

Porszemek egy bennem járt  vihar után

 

Nehéz ezt a beszámolót elkezdenem, több okból is, de leginkább mert nem tudom mikor kezdődött ez az esemény. Ténylegesen szombaton 10.00-kor, útra kelés szerint pénteken reggel, a készülődés már szerdán, koncentrálás és útkijelölés már márciusban, … valójában valamikor március elején döntöttem, célba veszem ezt az eseményt és itt vizsgázom újból.

 

Soha még ennyi befektetést nem tettem felkészülés végső szakaszába. Átrendeztem a lakásomat, hogy otthon is gyakorolhassak, a napirendemet átírtam, más kardot kellett választanom az olasz törvények miatt. Még a gondolataimat is rövidebb gyeplőre fogtam…  A Vight szigeti látogatásom óta egy-egy napot kivéve mindennap gyakoroltam,  és mindent a gyakorlás szolgálatába állítottam. (Utólag kérdezem magamtól: tényleg mindent?) Ennek köszönhetően érdekes kapcsolat alakult ki a kard és köztem. (Ennek így kellene lennie mindig.) Bevetettem a technikai segítségét is, enbu-k és katá-k tucatjait rögzítettem és néztem vissza. Az elsők egyike adta a legnagyobb rúgás énemnek. Szörnyű volt látni. Újra és újra átgondoltan  próbáltam a mozdulatokat csiszolni.  A legnagyobb kihívás persze nem ez volt. Most is az attitűd,  a lelkem gyúrása volt a legnehezebb. Sok-sok mélypont és igen nehéz pillanat vezetett a vizsgát megelőző táborig. Itt még jöttek további benyomások, amiket vagy sikerült felvennem, vagy már nem. Minden esetre az utolsó percig kaptam emészteni valót. Aztán eljött a perc, mit már annyira vártam, és megmutathattam mi van bennem. A bizottságban ülő mesterek szerint ez még kevés volt rokudan fokozat eléréséhez.

 

Voltak akiknek sikerült, és mivel köztük van köztük régi ismerős és barát is, örülök.  Nanadan-ok is születtek, ami vagy a rosta szigorúságának enyhülését jelenti, vagy a színvonal emelkedését, vagy az olasz japán barátság elmélyülését. Tehát nem igaz, hogy nem lehet átmenni ezeken a vizsgákon.

 

Elnéztem Yamazaki sensei mozdulatait, ki a delegációt és a godan feletti csoportot vezette. Mindig rabul ejt mikor egy hanshi mozdulatait látom,  olyan mintha a kard nem különülne el a használójától. Ez a természetesség fantasztikus.  Rengeteg frissen papírtáblára vetett kanji-val és hozzájuk tartozó elmélettel halmozott el bennünket a sensei. Gyakorlat elmélet váltakozott végig a három edzésalkalom alatt. Mindvégig ott kopogott a fejemben a feltehetetlen kérdés: Hanshi-k, ti, az iaido fejlődését meghatározók, vajon miért tanítjátok ezt a hipersteril iaido-t nekünk? S ebből milyen jövő bontakozik ki majd? Azt hiszem nincs is más választásom, mint a bennük rejlő múltra és bölcsességükre hagyatkozva bíznom bennük.

 

Sok a tanulság és sok a feldolgozni való. A gyakorlásához, lett ismét bőven feldolgozni való nyersanyag. Ezek forrása nem csak e két modenai nap, hanem az elmúlt három hónap minden pillanata.

ui.: A többi porszemről szóló mese a szokott helyeken kel életre nektek.

Iaido szeminárium (T. Teplice)

(képtörténések a krónikás szemszögéből)
Előzmények
Még csak három hét telt el a Nyílt Iaido Taikai óta, és máris elérkezett egy újabb alkalom, hogy kardjainkkal a hegyekbe utazzunk, és tanulhassunk Cook Senseitől (Iaido 7. dan kyoshi)!
Számomra minden ilyen alkalom fontos – különösen most, mivel – fokozatellenességem ellenére – megérett bennem a gondolat, hogy elkezdjem a felkészülést a következő (4. dan!) vizsgámra.
A ló, a lovasa..és az utasok
Az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy pénteken is lesz egy kis gyakorlás magasabb fokozatúak számára, így korai indulást terveztünk.
Én véradásért járó pihenővel tettem magam szabaddá, így az autó lemosása után útnak is indultam, hogy a Mazdával felvegyem a tábor másik két résztvevőjét: Hábermajer Gábor Sensei-t és Vass Gergelyt.

Az autó.. 8 év hűséges szolgálat után cserélődött a Shinbukan szállítójármű. Utódja hasonló színű fia lett, szintén hiroshimai származással. Még csak rövid időt sikerült együtt töltenünk, „még nem váltunk egyé” – mondtam a visegrádi táborban – ezért is vártam ez az utat, kiváló teszt lehetőség a hegyekben..
„Egyedivé válása” során a karosszéria kapott egy kanjikból álló feliratot is: „Jinba Ittai” – ami leginkább a „Ló és lovasa egységének” fordítható.
A gyártó Miata kódnevű modelljénél adott új értelmet ennek a kifejezésnek, céljuk egyértelmű volt: az autó a sofőr testének meghosszabbítása legyen, hogy vezetés közben megvalósulhasson az eggyé válás élménye..amire éppen én is törekszem! Amikor már én vagyok az autó, az út, teljes az összpontosítás, csak a pillanat fontos – akkor minden tökéletes!
Számomra az élet más területein is ez a cél, eggyé válni a karddal (jo-val, a kilőtt nyílvesszővel..), tudatosan enni, aludni, beszélgetni – élni!
A kijelölt helytől és időtől kissé eltértünk ugyan, de elindultunk! A navigálást 2 különböző telefon és navigációs rendszer nehezítette, ezek általában egyszerre beszéltek.
Szokásunktól eltérően ezúttal vettünk autópálya matricát – és Sensei-nek köszönhetően itt jutottunk hozzá első Fidorka adagunkhoz is! Katonai szállítójárművel gyűrűjében készült a hétvége első („kevés a hajunk”, „két Fidorka, egy proteinszelet”, „hű, de zöld a fű”) csoportképe:

Csak 10 percet késtünk, de szerencsénkre nem kezdődött el a szeminárium (egyébként is, nálunk volt a Cook Sensei által használt kard..), így bementünk a női öltözőbe, és felvettük egyen ruháinkat.

Sebesség, egészség

Bevezető szavai után Cook Sensei az erő használatáról beszélt. A hétvége folyamán többször utalt rá, hogy ez nem „erő-verseny”, a kard – különösen ha éles – kisebb erőkifejtés esetén is vág, nincs szükség olyan mozdulatokra, amelyek tönkreteszik az ízületeinket, és pihenésre küldenek minket (eszembe is jutott a tavalyi sérülésem, ami után kezelések, gyógyszerek, hűtőkamra és pihenő is volt..)
Beszélt saját sérüléseiről is, szóba került saját régi, 2.75 shaku hosszúságú kardja – aminek kapcsán többször javasolta nekünk is a könnyű eszköz használatát (éppen időben, hiszen most szeretnék új kardot :–))
„Az iaido a formákról, a kard használatáról szó” – emelte ki.
Gyakorlás
Másnap is hasonló gondolatok útján indult a nap. Megmutatta a kard helyes fogását, sokat foglalkoztunk a helyes vágással, és a chiburui-val is.
Lehettem „áldozat”, akin keresztül meg lehetett mutatni a helyes technikát – ezek mindig maradandó és félelmetes élmények
A gyakorlási rendszer a megszokottól eltérő volt, először gyakoroltunk, majd Sensei a hibánkat összegezve mutatta a helyes utat.

A vihar pedig..készült, majd elmaradt.

Áztatás, etetés

A zöld tükörfürdő várt ismét minket – jégkrémmel, forró vízzel!
Erika és Robi is velünk tartott, és ismét készültek alig vállalható csoportképek..

A csapat ezután a Zsuzsikába ment. A magyar gulyás finom volt (bár a neve téves, mert ez knédli és hús).

A falat egy számunkra még mindig ismeretlen szlovák mese díszítette – csak találgattuk, mi történhetett..

Este kis mértékben részt vettünk az új helyen szervezett sayonara partin, amely egyben a csapat nagy részének szálláshelyéül is szolgált, majd a szobában kezdtük el módszeresen elpusztítani Robiék ajándékait, a Fidorkákat és a különböző ízű Kofolákat..

Koryu!
Vasárnap a vizsgafelkészítés volt soron – de csak azoknak, akik délután vizsgáztak. Én szerencsére Robival (köszönöm a fordítást!) shoden koryu katákkal (megfűszerezve olyan dolgokkal, amelyekről nem írhatok :–)) ismerkedhettem tovább!
Sensei tanácsolta, hogy legyen 2-3 kedvenc ülő formánk, mert vizsgán tudnunk kell ezekből okosan választani (mintha ez is nekem szólt volna…). Kaptunk kis történeti áttekintőt, hogy értsük a Musō Shinden-ryū kialakulását, és javasolta, hogy gyakorlásunk felét ezekkel a katákkal töltsük (ezt nagy örömmel..)!

Haza
A rövid vizsgák után csomagoltunk, köszöntünk, vettünk még némi Fidorka utánpótlást és indultunk.

– A táj szép volt hazafelé..
– Magyarországon egy rendőr konvoj tört nekünk utat.
– A Mazda átment a vizsgán (akkor is, ha az ülés kényelmessége utasaim szerint vitatható volt)! :–)
– ősszel Prágában folytatjuk…!