Hónap: 2016 május

(…)
Ritkán fordul elő ilyesmi, de erre a szemináriumra nem akartam jelentkezni.

Lelki (és ebből adódó testi) bajok, az élet összevisszasága – semmi nem indokolta, hogy ott legyek.

De csomagoltam.

Miatával terveztük az utat, de az élményautó – mivel nem voltam teljesen jelen egy bizonyos időpillanatban és megcsúsztam vele – javításra vár, így a Lancia Phedra lett a szállítóhajónk.
Hosszas logisztika után Stubnyafürdő felé vettük az irányt.

Az Út? Némó-Réka hányt egy kicsit, és én sem éreztem jól magam. Utána sokáig Pom-Pom meséit néztünk – mindketten…

Tavasszal általában útnak indulunk, hogy elmenjünk ugyanoda, és ugyanazt csináljuk. Akkor ez a bejegyzés is elkészült már, többször is – vagy mégsem?

Életünkben egyetlen állandó dolog van, a változás, ezért most is minden MÁS lett.

Hamarabb indultunk, már csütörtök este megérkeztünk egy új szálláshelyre, Nyitrasárfőre (helyi neve: Blatnica)!

Én a hajnalba csapó bőséges vacsora helyett az alvást választottam, amikor meghallottam az ablak alatt csordogáló patak csobogását…

Másnap a bőséges reggeli után – ugyanis barátaink szeretetük kifejezésérére ismét a halálra etetést választották – tartalmas társasági életet kezdtünk élni.

Nekivágtunk a hegynek, hogy megérezzük az erdőt, hogy megkeressük a medvét (csak fából találtunk :-)) – és hogy jól elázzunk.

Kártyáztunk – közben sültek a palacsinták (köztük a Sensei-Némó félem magyaros-hagymás-kolbászos), beszélgettünk, nevettünk, és fogyott az isteni diós süti is…

Szombaton reggel (nem, nem Stubnyafürdőre…) az álcahálós-halas Mosovcei terembe (Gymnasyium of Agricultural and Fishing academy) autóztunk hegyek és felhők között.

Legnagyobb örömünkre Victor Cook Sensei John Piper Sensei és Tony Devine Sensei társaságában érkezett!

A bevezető szavak „durvák” voltak: Cook Sensei elmondta, hogy csak azokkal szeretne foglalkozni, akik az útmutatásai szerint gyakorolnak, és változni, fejlődni szeretnének. Ezután mindhárman a magasabb fokozattal rendelkezők csoportjába kerültünk, így Cook Sensei foglalkozott velünk! :–)

Szerencsére a gyakorlás volt túlsúlyban a nap folyamán. Örültem a bokuto-val bemutatott katáknak (különösen: Ipponme Mae), Sensei így magyarázta el a helyes technika mellett az időzítés fontosságát.

Szokatlanul gyorsan eltelt a nap, és máris a vízben, majd a Suzanka étteremben találtuk magunkat (van, ami nem változik). Este betértünk a „kastélyba”, ahol családias hangulatú beszélgetés következett.

Vasárnapra az utolsó két forma maradt, majd szabad gyakorlás következett. Koryu-t választottam, és megláttam, mennyi tennivalóm van még…

Záró szavaiban Cook Sensei azt mondta nekünk, hogy az igazi tanár nem könyvből, hanem szívből tanít – az igazi tanítvány pedig a szívébe fogadja be a tanítást.

Ezekkel a gondolatokkal tettem le a kardot és vettem fel a Fallkniven F1 késemet, és indultam neki a hegynek, a vizsga alatt (medvét nem, más állatot találtam).

Hazafelé megismerhettük Réka – egy kisiskolás nagylány – gondolatait a világról, szóba került a buborékfújó vállalkozás, a tehénfejés és a fiúk is. :–)

Ismét messze utaztunk, hogy együtt lehessünk azokkal, akikkel együtt haladunk az Úton, hogy befogadhassuk a tanítást az előttünk járóktól, hogy felismerhessük és javíthassuk a hibáinkat, hogy egy újabb lépést tehessünk önmagunkba.

Amikor hazaértünk, minden a helyére került – a Jupiter is a Hold mellé-, a Mars pedig a Szaturnusz mellé.

Köszönjük a tanítást! Köszönjük a szervezést, vendéglátást a SHIN JUNSUI DO tagjainak: Kulcsár Róbertnek, Kónya Michail-nak, Lengyel Olivérnek és Hajducseková Katarinának! Köszönöm a támogatást, a lehetőségeket a beszélgetéseket!