Első nekifutásra nem sikerült időpontot találni az évi-nyári kerti partihoz, de nem Yoda mestert (“ne próbáld”) hanem a ZENt követve (“próbáld, próbáld!”) sikerült az egyesület lelkes magját (Budapesttől Budaörsön át Veszprémig) egy fedél – azaz inkább égbolt – alá ültetni.
Az asztalra terítő került, az asztalra házi finomságok, a vendégek körbe- és körülülték (az egyébként téglalap alakú) asztalt és beszélgettek, és ettek, Andi pedig a házigazda (cím)szerepében tündökölt.
A mesék, történetek, filmek, kulturális kitekintések és képregények kavalkádját hivatalos esemény emelte a csúcsra: Guld Andrea klubtársunk 10 (taps!) éve gyakorol velünk: itt érzékenyült el a “miért jodozom” esszéjének felolvasáskor, és vehette át azt a bizonyos (titkos!) tekercset.
Közben este is lett, és sötét is, élményekkel (és nem üres kézzel) távoztunk!
“Egy bivaly barátságot kötött egyszer egy szarvasmarhával. Együtt jártak legelni a rétre. Egy napon azonban olyan nagy meleg volt, hogy enni sem volt kedvük. A bivaly megszólalt: -Barátom, vessük le a bőrünket, és menjünk el fürödni! Tüstént levették a bőrüket, és bementek a vízbe. Közben megeredt az eső. Megijedtek, hogy a bőrük megázik, amit a parton hagytak. Azonnal kimentek a vízből, hogy felöltözzenek. De annyira siettek, hogy a bivaly a szarvasmarha bőrét vette fel véletlenül, a szarvasmarha meg a bivaly bőrét. A szarvasmarhának bő volt a bivaly bőre, lötyögött rajta, a bivalyon meg feszült a szarvasmarha bőre, alig tudott mozogni, de többé nem vehették már le. Ezért van, hogy bármilyen kövér is a szarvasmarha, a bőre mindig lötyög rajta, míg a legsoványabb bivalyon is mindig megfeszül a bőr.”
Ismét ránk köszöntött a (fém) Bivaly éve, amelyet egy Európára kiterjedő videóhívással ünnepeltünk meg!
Ennivaló helyett élményeket és érzéseket osztottunk meg – és természetesen nem maradhatott el Erika beszámolója sem arról, mit is hoz számunka az idei év!
Elérkezett az idő, újabb alkalom, hogy megtaláljuk.
(rémes haiku a Kassai rémről)
Teljes volt a létszám – tele volt az autó. Az előző évek tapasztalati alapján alaposan felkészültünk a hétvégére: böjtöltünk (;–))! Az időjárás előrejelzés 13 fokkal hívogatott minket Kassára – ahol péntek reggel nekünk, csak nekünk esett egy kis hó.
De hol a “Kassai rém”?
Találtunk erre is választ…
A hagyományos indulás-kép ismét a motorháztetőről készült. És milyen jó ez! Ráadásul közben azt is megtudhattuk volna, hogy a tüzelés veszélyes lehet – de háttal álltunk a táblának.
Átgurultunk az országon, megcsodáltuk Szikszót (x.i.x.o), majd az egyik legkátyúsabb magyar utat. Átkeltünk a nem létező határon, és Robi már várt minket a felüljárók és az egymástól logikátlan helyen lévő városrészek városában.
Nála a paraméterek a régiek voltak: a madarai nem támadtak fel, a hüllők szaporodtak, a kutya ott volt.. mindenhol. És japán pohárjelölőket is találtunk – ez utóbbi művészetre serkentő látvány volt!
A vacsora finom volt. Köszönjük!
Szombaton.. a reggeli is (szóismétlés ugyan, de:) finom volt. Nem bírtunk vele – pedig Tibi is segített (annak ellenére, hogy általában kihagyja ezt az étkezést). A termet sikeresen megtaláltuk, és én már éreztem.. a borzongást. A padlóban és a falakban rejtőző kassai hideget, ami belénk költözött 2 napra. Ez maga volt a rém…
Beszélgetés kezdődött, kaptunk útmutatót is “Ki vagyok én?” címmel.
A téma a vizsga körül forgott, amit én igyekszem messziről kerülni… Ezt követően volt öt percünk vizsgahelyzetbe hozni magunkat (Hősugárzó nélkül!).
Először reiho nélkül szimuláltunk vizsgahelyzeteket, majd reihoval (és mennyivel jobb így a minőség!), majd emeltük a kata számokat. Kevésszer gyakorolunk ezen a módon, hasznunkra is vált.
Az is kiderült a hétvégén, hogy Robi a pókoktól félt, Nemo pedig az enbuktól – de mindketten leküzdötték ezt a fóbiát.
Kérdések merültek fel: Ki hogyan hozza magát vizsgahelyzetbe? Mit tesz a cél érdekében? Mi a cél?
Ha mindig, minden helyzetben készen állunk egy ilyen szituációra, ha mindig meg tudjuk mutatni a bennük lévő legjobbat, akkor készen vagyunk. A vizsgák pedig.. majd jönnek.
Kicsit átmelegedtünk, majd este ninja-dojo-tatamin néztük az alábbi kisfilmet, és fogyott a sushi is!
A vasárnapi beszélgetést követően páros és “hangos” gyakorlatok voltak annak érdekében, hogy kikerüljünk a komfortzónánkból, és tanuljunk, fejlődjünk!
Hétvégén klubtársaink is részt vettek a budapesti jodo szemináriumon, amelyen Jef Heuvelmans (7 dan renshi) sensei és Kosuharov Ognjan (4 dan) sensei adta át tapasztalatait.
A hangsúly a helyes kihonon és a részvevők közelgő vizsgáin volt, de tanultunk a harci szellemről, a technikák és katák mellett.
A kínai újév elérkezett, mi pedig újra összegyűltünk, hogy egy körasztalnál megünnepeljük a patkány évét!
A kínai étteremben volt kétszer csípős és csípős étel is – külön kérésre pedig nem csípős is! Beszélgettünk, fogyott a tea, újabb és újabb – és egyre nagyobb – rizs adagok forogtak körbe, az asztal alatt a mochi is elfogyott – miközben kiesett egy tejfog és érkezett egy autószerelő is!
“Az előtted fekvő út rózsás és csupa romantika.” – ezt olvashattuk az egyik szerencse sütiben, biztosan lesz rá magyarázat…
“Az ősi jóskönyv, a Ji King szerint az év jele a Csie -KORLÁTOZÁS
Képe: A bambusznádat tagoló merev „gyűrűk”. ízületek.
Modern értelmezés szerint a képjel azt üzeni, hogy a vékony bambusz erejét és magasságát a szálat elválasztó, „korlátozó” gyűrűknek köszönheti. Arra figyelmeztet, hogy elúszhatsz valamiben, valami mértéktelent kell mértékre szabni. Ez a bölcs középút gondolata: a beosztás jó, a fösvénység káros, az önfegyelem jó, az önkínzás káros, pontosan megfogalmazni a bajaimat jó, fecsegni róla káros; dolgozni jó, robotolni káros. A jósjel a megvalósítás kulcsát adja: légy reális! Csak az a terved valósul meg, amelyet helyes mértékkel, sok lemondással, önfegyelemmel, odaadó munkálkodással valósítasz meg. Ami nem így készül, irreális álom marad csupán. Az álmodozás határtalan, a képzelet pontos és behatárolt, ezért az álmodozásból nem lesz semmi, de a képzeletnek megvalósító hatalma van. Félelmeink határtalanak, de ha megfogalmazzuk, szavakkal kifejezzük, mitől is félünk valójában, a félelem elveszíti hatalmát.”
