Iaido ZNKR szeminárium – Budapest

A nyári szemináriumot immár hagyományszerűen Claudio Zanoni sensei vezette!
Szombaton Bemelegítés és kihon gyakorlatok után a kard nyugodt használatát tanultuk különböző technikákkal.  Folytatásként a Mae (前), Ukenagashi (受け流し), Morote-tsuki (諸手突き), Sanpōgiri (三方切り), Soete-tsuki (添え手突き)  formagyakorlatok kritikus pontjait tekintettük át.
Kevesen gondoltuk volna a résztvevők közül, hogy az önmagukkal vívott harc mellett az elemekkel is meg kell küzdenünk
a SÍN tánctermében – de az eső megérkezett, és a hibás tetőszigetelésen keresztül folyt a padlóra is…
Vasárnap a ritmussal és az időzítéssel kezdtük a napot, majd folytattuk a ZNKR sorozatot, majd egy embu-val zártuk a találkozót.
Köszönjük a tanítást!
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

Summer Jodo Seminar with Jef Heuvelmans – Budapest

A hétvégén a Magyar Kendo Iaido és Jodo Szövetség megtartotta a második éves jodo szemináriumát. A szemináriumot az elmúlt évek szokásaihoz híven Jef Heuvelmans sensei (7. dan Renshi jodo) vezette. A már megszokott csoport sok elkötelezett kezdővel és legifjabb titánunkkal bővült, aki alig 11 éves. Elsőként egyéni kihongyakorlás volt a 30 fokos teremben… A második részében a napnak katák gyakorlása volt porondon, folyamatos párcserékkel.

Vasárnap egy gyors bemelegítés (egyéni kihonok) után a páros kihonok gyakorlása következett. Jef sensei itt is kihangsúlyozta a helyesen kivitelezett kihonok fontosságát. A délutáni etapban mindenki a szintjének megfelelő katákat gyakorolta.

Kezdőtől a haladóig nagyon hasznos dolgokat kaptunk, reméljük minden jodoka törekszik a kapott instrukciók és pontosítások helyes begyakorlására!

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

CIK Iaido Spring Seminar – Modena (I)

  1. fejezet

Jajj, megint egy szeminárium!

 

A 6.dan-nos vizsga sikerének reményében indultam ennek az útnak, ám a kettősség jegyében az az érzés is ott lappangott benne: csodálkoznék ha sikerülne.

Remek társaságában utazhattam, könnyen közlekedhető utakon jutottunk Modena városába, ahol egy frissen felújított remek kis lakás lett szálláshelyünk. Jókat beszélgettünk, finom ételeket ettünk, pihentetőeket aludtunk. Tehát minden ideális volt, hogy megmutathassuk saját legjobbunkat a vizsgán.

 

Természetesen egy ilyen vizsgával záródó esemény része a felkészítő szeminárium, és ez most sem volt másként. Sajnos az utóbbi években egyre többször érzem azt szemináriumokon, hogy kitűnő mesterek érkeznek  Japánból, akik hatalmas tudást, tengernyi tapasztalatot hordoznak magukban, majd mikor neki látnak a szeminárium megtartásának egy oktatási és pedagógiai rémálom veszi kezdetét. Vagy az én igényeim és kritikus szemléletem erősödtek fel mióta az oktatás formáit tanulmányozom, vagy azzal kell szembesüljek, hogy a legmagasabb szintű mesterek nem rendelkeznek a nagy számú csoportok oktatási módszereivel, vagy … ? A kérdés természetesen költői marad, de él bennem a vágy hogy megtudjam egyszer a választ. Hogy valós élményt is meséljek, és ne csak filozofáljak, megemlítek néhány, bennem nagy vihart kavaró élményt.

– Az első, teljes nap alatt talán ha 5-10 perc mozgás jutott összesen a 4-6. dan képviselőinek. Órákon át állhattunk és hallhattuk az értekezéseket. Nem mondom, hogy nem hallottunk hasznos és érdemes dolgokat, de … jó lett volna pár kapott instrukciót esetleg lemozogni, megpróbálni párszor.

– Nagyon kellemetlenül tudom érezni magam a bőrömben, mikor a vezető tanár technikai bemutatásait követően nem értem, hogy az elvárt, vagy a helytelennek gondolt mozdulatsorokat prezentálja, magyarázza.  És ezt nem a nyelvi akadályok, a fordítás, vagy a kulturális különbségek okozták, mivel rajtam kívül még többen élték meg ugyan ezt ugyan így.

 

Nem akarok negatív kritikát kinyilvánítani, csak azt szerettem volna kifejezni, egy olyan szemináriumon, ahol minden egyes résztvevő vizsga előtt áll, talán hasznosabb lenne, egy támogató, megerősítő, egyértelműsítő tematika alkalmazása.

 

Mindezek ellenére azt gondolom, mindannyian készen álltunk egy sikeres vizsgára. Sajnálom, hogy egyikünknek sem sikerült, az autóban elfért volna haza felé pár díszes kartonlap.

 

  1. Fejezet

Szemlélet fejlesztés útján.

 

Számtalan vizsgahelyzet és az azokhoz kapcsolódó utazások kapcsán az utóbbi időkben hajlamos vagyok lemondóan, szkeptikusan állást foglalni. Sok fárasztó utazás, magas költségek, fölösleges taikai nézések (vagy csak egyszerűen így: european ego championship végignézése). Kevés tanulság és hozadék mellett sok erőfeszítés. Amennyiben életem egyetlen fő csapásvonala volna az iaido, akkor talán mondhatnám, mégis megéri. Utazás, élmény, stb … valami ilyesmi indokokkal alátámasztva. De nincs így. És ezen álláspontomat ingatta meg és gondolkodtatott el Jenő bá’ hazatértünk után leírt nézőpontja, ami igazi szemlélet formáló tananyagként hatott rám.

 

“A sokszor felvetődött EU Iaido taikai gondolata már létezik. Már van, évente kettő is, az EB és egy másik alkalom, az EKF magas dan-os vizsga, idén ez most Modenában volt. Ezen két alkalommal akik Európában iaido-znak megmutathatják a többieknek és az európai iaido vezető tanárainak, valamint a megjelent Japán delegáció tagjainak, hogy mit tudnak. A bemutatónak részvételi díja van, és ezért elvárjuk, hogy a megjelentek 6 percig ránk figyeljenek. A Kyoto-taikai sem ingyenes, az utazás oda még drágább is.”

 

És valóban. A vizsgák alatt a megszokott síri csend uralja a hatalmas teret, a kézzel szinte kitapintható koncentráció hangulata lebeg pár órán át a csarnokban, és mindenki teljes figyelemmel adózik a 6. és 7. dan vizsgázóinak. Még az a motoszkálás és nyüzsgés sincs, mint a Kyoto-taikai-on. 🙂

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

SKF Tavaszi Iaido Szeminárium – Stubnyafürdő (SK)

Ezek az idők is eljöttek, hogy csak ketten utazzunk egy ilyen jelentős és közeli eseményre. Megfogyatkoztunk, akik meg maradtak, azoknál átíródtak a prioritási listák…  vagy ahogy mostanában tömörített formában megfogalmazzuk, dinoszauruszok lettünk. Kihalás előtt álló, már értelmezhetetlen értékrendet követő őslényekké váltunk néhányan, kik még valami értéket látunk az ÚT gyakorlásának ebben a formájában. A kor elszáguldott mellettünk, mi pedig lomha, régi értékekkel elnehezült testünket vonszolva kullogunk a magunk útján. Változni nem tudunk, vagy nem akarunk már. Sorsunk megpecsételődött.

A termet azért benépesítettük páran szlovák, cseh és magyar barátainkkal. Cook sensei pedig igyekezett ismételten a tőle telhető legtöbbet kihozni a megjelentekből. Jutott idő a teljes ZNKR Iaido kata sor áttekintésére és egyéni gyakorlásra is. Záró momentumként a fokozatonkénti enbu-k következtek, melyet a yondan – godan csoportban bekövetkezett váratlan baleset tett drámaivá.  A vizsgákig sikerült némileg megnyugodni a kedélyeknek, amin honfitársaink nem vettek részt, ők a pár nap múlva esedékes hazai vizsgán mutathatják majd meg tudásukat.

A remény még él, reméljük lesz tábor jövőre, reméljük lesz még ki eljöjjön rá.

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

2019. évi rendes közgyűlés – Budapest

Május elsején – felvonulás helyett – megtartottuk a közgyűlésünket!

Áttekintettük a pénzügyi helyzetünket, terveztünk, megoldásokat kerestünk arra, hogy hosszú távon is tudjunk működni változatlan keretek között – ez mindig kreatív, közös gondolkodást igénylő feladat…
Mivel bevételünk származik a személyi jövedelemadók egy százalékából, így erre jövőre is számítunk, kérjük a velünk szimpatizáló olvasót, (támogató) tagot, hogy segítsen!
Az eseménynek Andi lakása adott teret, amelyet birtokba vettünk! Természetesen elfogyott a pizza, a pogácsa, a süti is, volt novella ősbemutató és beszélgettünk is – szükségünk volt már ezekre az őszinte, személyes történetekre..!
Köszönjük!

International Jodo Seminar – Teplice

És ismét ott voltunk a dombtetőn.
És ismét volt egy nagyszerű táborunk. Nem, egy elképesztően fantasztikusan nagyszerű, és nagyon intenzív, és nagyon sok élményt és tudást adó táborunk volt.Sok új dolgot tudunk:
Például, hogy mesélnek a tenogui-k,
hogy kapcsolódnak a jodo-s szívek,
mennyire “furcsák” a jodo nagy sensei-ek.

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

7. Tomodachi no Iaido Keiko – Kassa

Kassa!

Agyunk kiválóan működik, ugyanis az események között eltelt egy év pontosan elegendő idő arra, hogy csak a kapott tudásra és a barátainkkal együtt töltött időre és pozitív élményekre emlékezzünk, és arra ne, hogy az összes elmúlt évben a halálra etetés kassai rémjével kellett szembenéznünk, és pontosan ez fog várni ránk, ha lesz bátorságunk visszatérni.

Alaposan nem átgondolva az elmúlt éveket ezért jelentkeztünk a 7. szemináriumra (és nem, nem diétáztunk előtte pár napig).

A jelentkezők száma 3+1 főre redukálódott – gazdaságtalanul két autó között szétosztva.

És elindultunk!

A csütörtökön lemosott autóra pénteken eső esett, mi pedig robogtunk a hideg város felé (Eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet: -30,5 °C – 1940. február 16.). Az út beszélgetéssel telt, az utolsó utáni pillanatban a naplemente fényénél elkészült az elmaradhatatlan közös kép is!

Robbie-t nem sikerült félreinformálni, így várt minket. Kislánya letépte a babaruhát, tornyokat döntött, volt kígyónézés, a kutya látszólag be volt nyugtatózva, a madarak elpusztultak – a vacsora pizzát pedig nem bírtuk megenni (“apa, kezdődik!”).
Estére befutott a HiRaBu csapat is, Gergő és Péter képviseletében.
Kivételesen sikerült korán nyugovóra térni, sokat aludtunk.
Reggel.. terített asztal vár minket. Mi próbálkoztunk vendéglátónk meg nem sértésével, bár ez Szilveszternek jobban sikerült, mint nekem…
Induláskor 2 doboz süteményt is kaptunk “tízóraira” – ezeket a vacsora maradék mellé tettük, ebédre.
A már ismerős terem fogadott minket – szokásosnál kisebb létszámmal -, ahol hamar kiderült, hogy bizony, koryu katák is lesznek a hétvégén!
A köszöntő szavak után izgalmas-játékos reiho gyakorlás következett, párokba álltunk és a többiek elemezték a mozdulatainkat – amelyeket előre kapott instrukciók alapján hajtottunk végre. Ezt követően ZNKR áttekintés volt: felváltva időket mértünk egymásnak.
Ebéd (süti) után a Shoden szériában merültünk el: az egymással hasonlóságot mutató katákat gyakoroltuk:

  • Shohattō 初発刀, Satō (hidari-tō) 左刀, Utō (Migi-tō) 右刀, Ataritō 当刀, Inyōshintai 陰様進退
  • Seichūtō 勢中刀, Korantō 虚乱刀, Inyōshintai kaewaza 陰様進退替技.
  • A közös vacsorát egy óvárosi sörözőben fogyasztottuk el, elmeséltünk egymásnak szállás és egyéb élményeinket (én még este is azon gondolkodtam, hogyan került a külvárosi termünk mellé egy vadonatúj Mazda 3?)…Reggeli (!) után Nemo is csatlakozott hozzánk, majd következett a kimaradt 4 formagyakorlat: Ryūtō 流刀, Juntō 順刀, Gyakutō 逆刀, Nukiuchi 抜打!
    Juntō különös figyelmet és történelmi kitekintés is kapott ezen a napon.

  • Hazafelé ismeretlen okból észak felé vettük az irányt, pedig ott csak a havas hegyek vártak volna ránk.. de végül hazaértünk!

Köszönjük a tanítást, a jó szervezést (volt tábla, segédanyag…!), és a vendéglátást!

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!