Országos Iaido és Jodo Bajnokság

A hétvégi eseményen kevesebb – de lelkesebb résztvevőkkel került megrendezésre az idei Országos Iaido és Jodo Bajnokság!

Lepesi György klubtársunk kiválóan forgatta a jo-t, mindenkit maga mögé utasítva állhatott a képzeletbeli dobogó legfelső fokára!
Gratulálunk!

8. Tomodachi no Iaido Keiko – Kassa

Elérkezett az
idő, újabb alkalom,
hogy megtaláljuk.

(rémes haiku a Kassai rémről)

Teljes volt a létszám – tele volt az autó. Az előző évek tapasztalati alapján alaposan felkészültünk a hétvégére: böjtöltünk (;–))! Az időjárás előrejelzés 13 fokkal hívogatott minket Kassára – ahol péntek reggel nekünk, csak nekünk esett egy kis hó.
De hol a „Kassai rém”?
Találtunk erre is választ…

A hagyományos indulás-kép ismét a motorháztetőről készült. És milyen jó ez! Ráadásul közben azt is megtudhattuk volna, hogy a tüzelés veszélyes lehet – de háttal álltunk a táblának.

Átgurultunk az országon, megcsodáltuk Szikszót (x.i.x.o), majd az egyik legkátyúsabb magyar utat. Átkeltünk a nem létező határon, és Robi már várt minket a felüljárók és az egymástól logikátlan helyen lévő városrészek városában.
Nála a paraméterek a régiek voltak: a madarai nem támadtak fel, a hüllők szaporodtak, a kutya ott volt.. mindenhol. És japán pohárjelölőket is találtunk – ez utóbbi művészetre serkentő látvány volt!

A vacsora finom volt. Köszönjük!

Szombaton.. a reggeli is (szóismétlés ugyan, de:) finom volt. Nem bírtunk vele – pedig Tibi is segített (annak ellenére, hogy általában kihagyja ezt az étkezést). A termet sikeresen megtaláltuk, és én már éreztem.. a borzongást. A padlóban és a falakban rejtőző kassai hideget, ami belénk költözött 2 napra. Ez maga volt a rém…

Beszélgetés kezdődött, kaptunk útmutatót is „Ki vagyok én?” címmel.
A téma a vizsga körül forgott, amit én igyekszem messziről kerülni…  Ezt követően volt öt percünk vizsgahelyzetbe hozni magunkat (Hősugárzó nélkül!).
Először reiho nélkül szimuláltunk vizsgahelyzeteket, majd reihoval (és mennyivel jobb így a minőség!), majd emeltük a kata számokat. Kevésszer gyakorolunk ezen a módon, hasznunkra is vált.

Az is kiderült a hétvégén, hogy Robi a pókoktól félt, Nemo pedig az enbuktól – de mindketten leküzdötték ezt a fóbiát.
Kérdések merültek fel: Ki hogyan hozza magát vizsgahelyzetbe? Mit tesz a cél érdekében? Mi a cél?
Ha mindig, minden helyzetben készen állunk egy ilyen szituációra, ha mindig meg tudjuk mutatni a bennük lévő legjobbat, akkor készen vagyunk. A vizsgák pedig.. majd jönnek.

Kicsit átmelegedtünk, majd este ninja-dojo-tatamin néztük az alábbi kisfilmet, és fogyott a sushi is!

A vasárnapi beszélgetést követően páros és „hangos” gyakorlatok voltak annak érdekében, hogy kikerüljünk a komfortzónánkból, és tanuljunk, fejlődjünk!

Köszönjük a tanítást!

Köszönjük a vendéglátást!

Holdújévi találkozó – Budapest

A kínai újév elérkezett, mi pedig újra összegyűltünk, hogy egy körasztalnál megünnepeljük a patkány évét!

A kínai étteremben volt kétszer csípős és csípős étel is – külön kérésre pedig nem csípős is! Beszélgettünk, fogyott a tea, újabb és újabb – és egyre nagyobb – rizs adagok forogtak körbe, az asztal alatt a mochi is elfogyott – miközben kiesett egy tejfog és érkezett egy autószerelő is!

„Az előtted fekvő út rózsás és csupa romantika.” – ezt olvashattuk az egyik szerencse sütiben, biztosan lesz rá magyarázat…

„Az ősi jóskönyv, a Ji King szerint az év jele a Csie -KORLÁTOZÁS
Képe: A bambusznádat tagoló merev „gyűrűk”. ízületek.
Modern értelmezés szerint a képjel azt üzeni, hogy a vékony bambusz erejét és magasságát a szálat elválasztó, „korlátozó” gyűrűknek köszönheti. Arra figyelmeztet, hogy elúszhatsz valamiben, valami mértéktelent kell mértékre szabni. Ez a bölcs középút gondolata: a beosztás jó, a fösvénység káros, az önfegyelem jó, az önkínzás káros, pontosan megfogalmazni a bajaimat jó, fecsegni róla káros; dolgozni jó, robotolni káros. A jósjel a megvalósítás kulcsát adja: légy reális! Csak az a terved valósul meg, amelyet helyes mértékkel, sok lemondással, önfegyelemmel, odaadó munkálkodással valósítasz meg. Ami nem így készül, irreális álom marad csupán. Az álmodozás határtalan, a képzelet pontos és behatárolt, ezért az álmodozásból nem lesz semmi, de a képzeletnek megvalósító hatalma van. Félelmeink határtalanak, de ha megfogalmazzuk, szavakkal kifejezzük, mitől is félünk valójában, a félelem elveszíti hatalmát.”

Ishido Cup 2020

Ishido Cup – Vianen

Dojo vándor-klubtársaink eredményes napokat töltöttek az eseményen!

Lovik Anikó jodo yondan, Bereczki József pedig iaido sandan fokozatot szerzett, valamint a jodo taikai-on egy ezüst éremmel is gazdagabb lett!

Gratulálunk!

Gratulálunk nekik!

 

Bonen Kai – Budapest

Valahol távolban felcsendült a Diótörő dallama, kis balerinák már a karácsonyra készültek…
Összegyűltünk, hogy egy vacsora mellett idézzük fel a mögöttünk álló esztendő pillanatait, az Úton együtt töltött időt.

A közös kép jelkép is lehetne, ablakon át tekintünk bizakodva a még nem létező jövőbe…

Boldog, pihentető és nyugodt ünnepet kívánunk mindenkinek!

 

Iaido koryu szeminárium – Stubnyafürdő

Hirtelen november lett. Vagy Movember? Így utólag egészen biztos, hogy nem esett a hó, de Robinak bajusza (is) volt. És pödörte…
De térjünk vissza a történetünk elejére! A jövőből érkezett hibrid-tölthető villanyautóval indultunk útnak. Találtam hátul egy távirányítót, amellyel át tudtam tekerni az utazás nagy részét, így nagyon gyorsan érkeztünk meg a péntek délutáni titkos gyakorlás helyszínére. Éppen kezdtünk bemelegedni, amikor vége lett – lehet, hogy beragadt a távirányító gombja?
Utána csendben elgurultunk a patak elágazásnál fekvő kis házhoz.

A menü.. nos, ismét nagyszerű volt a vacsora, Robi és Olivér sokat dolgozott.. az alábbi képekkel és egy perces csenddel állítunk emléket a sütőtökös-répás-gyömbéres levesnek, a káposztás kacsacombnak, és a süteményeknek:

 
 
Ezek után még érkezett egy születésnapi torta is, és volt pár  Fidorka és alkohol is, csak a rend kedvéért.
Az esti beszélgetés részleteit itt nem olvashatjátok.. titkos. Nagyon.

Reggel ismét a terembe indultunk. A hegyek lábánál (is) felhők úsztak: ez a táj továbbra is megunhatatlan és gyönyörű..

És elkezdődött! Üdvözlések után megérkezett Victor Cook sensei és Antony Charles Devine sensei is! Két csoportban a shoden szériát kezdtük gyakorolni. Mivel az egyesületünk tagjainak átlagéletkora egyre magasabb, mindegyikünknek voltak „szervi” problémái – de lelkileg mindig felemelő együtt gyakorolni, így nem erre figyeltünk. A mi csoportunknál nem a technikai részletek voltak fontosak, a feladat most is az ezeken való túllépés volt: érteni a szituációt és kifejezni magunkat ahelyett, hogy „másolatok” lennénk.

A délután 4 óra szokatlanul gyorsan elérkezett (a távirányító), tisztálkodási kör után a törzshelyünkön vacsoráztunk, majd a „kastélyba” mentünk, hogy közösen adjuk át a (cukormentes) tortát és nézzük meg az elmúlt 40 évről készült fényképeket – ez utóbbiak hangulatát Cook sensei kommentárjai, személyes élményei tették nagyszerűvé.

Vasárnap „pihenő” következett: álló okuden katák voltak terítéken – majd délután a pénteken kapott tudást mélyítettük el. Ismét nagyon gyorsan eljött a zárás ideje… így újabb időugrással hazaérkeztünk.

Jég, kenőcsök, gyógyszerek, terem keresés. Titkos gyakorlatok. November.
Köszönet!
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!