Iaido koryu szeminárium – Stubnyafürdő

Hirtelen november lett. Vagy Movember? Így utólag egészen biztos, hogy nem esett a hó, de Robinak bajusza (is) volt. És pödörte…
De térjünk vissza a történetünk elejére! A jövőből érkezett hibrid-tölthető villanyautóval indultunk útnak. Találtam hátul egy távirányítót, amellyel át tudtam tekerni az utazás nagy részét, így nagyon gyorsan érkeztünk meg a péntek délutáni titkos gyakorlás helyszínére. Éppen kezdtünk bemelegedni, amikor vége lett – lehet, hogy beragadt a távirányító gombja?
Utána csendben elgurultunk a patak elágazásnál fekvő kis házhoz.

A menü.. nos, ismét nagyszerű volt a vacsora, Robi és Olivér sokat dolgozott.. az alábbi képekkel és egy perces csenddel állítunk emléket a sütőtökös-répás-gyömbéres levesnek, a káposztás kacsacombnak, és a süteményeknek:

 
 
Ezek után még érkezett egy születésnapi torta is, és volt pár  Fidorka és alkohol is, csak a rend kedvéért.
Az esti beszélgetés részleteit itt nem olvashatjátok.. titkos. Nagyon.

Reggel ismét a terembe indultunk. A hegyek lábánál (is) felhők úsztak: ez a táj továbbra is megunhatatlan és gyönyörű..

És elkezdődött! Üdvözlések után megérkezett Victor Cook sensei és Antony Charles Devine sensei is! Két csoportban a shoden szériát kezdtük gyakorolni. Mivel az egyesületünk tagjainak átlagéletkora egyre magasabb, mindegyikünknek voltak „szervi” problémái – de lelkileg mindig felemelő együtt gyakorolni, így nem erre figyeltünk. A mi csoportunknál nem a technikai részletek voltak fontosak, a feladat most is az ezeken való túllépés volt: érteni a szituációt és kifejezni magunkat ahelyett, hogy „másolatok” lennénk.

A délután 4 óra szokatlanul gyorsan elérkezett (a távirányító), tisztálkodási kör után a törzshelyünkön vacsoráztunk, majd a „kastélyba” mentünk, hogy közösen adjuk át a (cukormentes) tortát és nézzük meg az elmúlt 40 évről készült fényképeket – ez utóbbiak hangulatát Cook sensei kommentárjai, személyes élményei tették nagyszerűvé.

Vasárnap „pihenő” következett: álló okuden katák voltak terítéken – majd délután a pénteken kapott tudást mélyítettük el. Ismét nagyon gyorsan eljött a zárás ideje… így újabb időugrással hazaérkeztünk.

Jég, kenőcsök, gyógyszerek, terem keresés. Titkos gyakorlatok. November.
Köszönet!
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

A 15. születésnap – Budapest

Rendhagyó gyakorlás volt ezen a keddi meleg estén. Kezdésnek bokuto volt a kézben, titkos-páros gyakorlatokkal melegítettünk be – ezalatt hakama helyett még szoknya is előfordult, és voltak „csak nézők” és távolról velünk ünneplők is különös módon…

Ezt követően beszélgettünk a mester és tanítvány („az ember, aki sosem fordult vissza”) kérdéskörről, definiáltuk, bár úgy tűnt, a kimondott szavak nem fontosak annyira, hiszen van köztünk minőségi kapcsolat… Ezekkel a gondolatokkal gyakoroltunk az enbukra, amelyek a létszámunkkal egyenesen arányosan voltak rövidek.

Nincs 15. formagyakorlat sem, de hárman együtt pontosan ennyi katát mutattuk be egyszerre – és volt közötte 山颪, kettő is!

Az ünneplést a Pingvin nevű helyen folyattuk (tavaly macska volt: állatok!). Sós-karamellás és málnás torta volt pizzával, limonádé ajándék koktélokkal –  utóbbiak nagy része egy üvegbe került, mert túl sok volt a sofőr közöttünk.
Érzések, emlékek törtek felszínre, fényképek készültek – boldog születésnapot ShinBuKan!

18 European Jodo Championships – Zawiercie

Tavaly nem írtam az EJC-s szereplésről, nem gondoltam, hogy bárkit érdekelne, hogy szerepeltem :–)
Miután idén is a válogatott csapat tagja lehettem, méghozzá csapatmenedzserként, így itt az ideje egy összefoglalónak (Szenszei és Imi is finoman noszogatott 😀 ).
Lassan fél éve készültem a feladatra, hogy a válogatottat segítsem a szereplés során, illetve a shodan vizsgámra, hogy sikeres legyen. Amikor kiderült, hogy csapatmenedzser leszek, kicsit összeszorult a gyomrom, hogy elég leszek-e erre a posztra.
Pénteken 10:00 körül indultunk el, miután a csapat tagjait összeszedtük. 460 km vezetés, nem is sok. A kocsiban a hangulat hamar oldottá vált, így az odaút gyorsan eltelt, problémamentesen értük el Zawierciébe.
Aki már volt nemzetközi táborban, pontosan ismeri azt az örömteli érzést, mikor a rég látott ismerősökkel, barátokkal, külföldi jodokákkal ismét találkozunk. Velünk sem történt másképp, az első vacsora a szobák elfoglalása után többszöri beszélgetéssel tarkítottan, meg-megszakítva zajlott. Az étkezés után elrendezkedtünk, megbeszéltük a másnap reggeli találkozót és kiosztásra kerültek a nemzeti melegítők is.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de engem mindig nagyszerű érzéssel tölt el, ha képviselhetem a hazámat. KÉPVISELHETEM. A. HAZÁMAT. ÉN…. Három évvel ezelőtt nem képzeltem volna ezt, ha bárki szemembe mondta volna, kinevetem. Most pedig immár másodjára húzhatom fel a válogatott „mezét”. Számomra hatalmas büszkeség ez, pedig nem vagyok egy nagy hazafi, vagy lokálpartióta, „magyarkodó” valaki. De akkor is… minden ilyen alkalommal a szívem szorul össze, kicsit meg is hatódok.
Másnap reggel a gyors reggeli után a szállodától közös buszok vittek minket az első helyszínre (A szervezés szerint a megnyitó ceremónia és a szeminárium első fele az egyik, a második fele egy másik sportlétesítményben volt, a másnapi taikai és vizsgák pedig egy harmadik teremben.). A zászló átvétele után felsorakoztak a csapatok és lezajlott a nyitóünnepség. Nem volt túl hosszú lére eresztve, két-három rövid beszéd hangzott el csupán. Meg kell említenem, hogy Vadadi Zsolt, az EKF elnökhelyettesének beszéde kissé meglepett, és nagyon pozitívan érintett. Nem öntömjénezésről, vagy a szokásos frázisok elismétléséről szólt, hanem egy rövid megemlékezés hangzott el tőle, Chris Buxton emlékre.
A délelőtti szeminárium a japán delegáció vezetője, Kunifumi Morimoto szenszei vezetésével zajlott, ő magyarázta el a kamae-ok, kihonok és kata-k fontos pontjait, igen részletesen kitérve minden apró tudnivalóra.
A mondottakat a delegáció két másik tagja, Toshiro Tsuriga szenszei és Toshiyuki Otake szenszei mutatta be. Meg kell mondanom, hogy tiszteletet ébresztett, ahogy végig csinálták az idős szenszei-k a több, mint 2,5 órás bemutatót, olykor negyed óráig állva egy-egy pozícióban.
Mi, hallgatók is kissé megviselten indultunk az ebédcsomagokért… délután én a mudan csoporttal Rene Van Amersfoort szenszei vezetésével gyakoroltuk a seitei katák sarokpontjait. Érdekes volt, hogy nem a szokásos módon (fogj egy katát, mutasd be, csinálják és javítja a szenszei, ahol kell) állt hozzá, hanem a problémás technikai részleteket gyakoroltuk be (Pl hiki, kaishi, stb…), majd egyre bővítve a gyakorlatokat jutottunk el a teljes katák megcsinálásáig. Eközben ugyanitt a shodan-nidan rangúak Otake szenszei-el gyakoroltak a másnapi taikai-ra és vizsgákra.
A nap végén visszamentünk az első helyszínre, ahol a Shinpan gyakorlás folyt, itt a csapatok a bíróknak segítve laza hangulatban a csapatversenyt szimulálták, nem törődve országok, rangok szerinti megoszlással, jó kedvvel, szabadon alkotva tripleteket.
Este Bota Norbival ketten egy csapat menedzseri megbeszélésre voltunk hivatalosak, ahol a másnapi taikai-jal kapcsolatos információkat kaptuk meg. Melyik kategóriában mely katák lesznek, hogyan oszlanak meg az egyes shiaijo-k között a bírók, illetve a szervezők által biztosított androidos alkalmazáshoz kaptuk meg a szükséges hozzáféréseket. Itt először éreztem egy kis feszültséget a csapatok képviselőitől, a kérdések élesen követték egymást. A szervezés azonban rendkívül flott volt, a jelen levő lengyel kollégák és az EKF képviselői pontosan, hezitálás nélkül tudtak mindenre megfelelni.
Már a megbeszélés során folyamatosan fotóztuk be az információs papírokat és küldtük el a csapat chat-be, így mire vége lett a megbeszélésnek, mindannyian megkaptunk minden szükséges infót. Azért egy negyed órára összegyűltünk, és átbeszéltük a másnapi teendőket, a követendő stratégiát, illetve a feladatokat.
Nyugalmas éjszaka után a másnapi reggelinél találkoztunk, a célpontba már átöltözve mentünk át.
Izgalmakkal telten kezdődött a csapatverseny, ahol sajnos hamar kiestünk, a későbbi aranyérmes szlovák és a francia csapat kezei által.
Ezután az egyéni versenyek kezdődtek el.
Itt tudtam igazán hatékonyan segíteni a csapatot, folyamatosan figyeltem, ki, mikor, melyik páston következik, kivel kerül éppen össze, ha tovább jut, akkor kik a lehetséges ellenfelek, kinek, mennyi ideje van, ki, kinek fog kardoldalon segíteni. Nem volt egyszerű feladat, de úgy gondolom, sikerrel helyt álltam, a későbbi visszajelzések a csapattól nagyon jól esően pozitívak voltak.
Izgulhattunk a pool körökből kijutott társainkért, az egyre tovább jutókért és nagyszerű összecsapásoknak lehettünk tanúi. A közönség az idő haladtával egyre felfokozottabb hangulatban figyelte kedvencei sikerét, vagy bukását.
A verseny nagyon elhúzódott, így az eredményhirdetés és a záróceremónia már a kinti sötétség miatt fényesen megvilágított teremben jött el.
A díjak átadása és a záróbeszédek után hamarosan kezdetüket vették a vizsgák, ahol én is izgatottan vártam a színre lépést. Partnereim hibáit szerencsére higgadtan sikerült kompenzálnom, a gyakorlatokat tőlem telhetően szépen hajtottam végre. Azért amikor a jo oldalon azt láttam, hogy a sanbonme hissage kata kezdetét a karddal dolgozó német leány az ötös kata elejével indítja… nem mondom, nem kicsit szökött fel a vérnyomásom 🙂
Mindezekkel együtt a vizsga sikeres volt, így a többiekkel együtt örülve – és kissé szomorkodva is, hiszen sajnos nem mindannyiunknak sikerült a megmérettetés – indultunk vissza a hotelba, ahol egy gyors értékelés és zuhanyzás, átöltözés után a sayonara party vette kezdetét.
Itt aztán már a feszültség alól felszabadulva a társaság java elengedte magát és hajnalig mulatott. Én, mivel másnap a hazavezetés is rám várt, hamar elpályáztam, hamar álomba merültem.
Másnap reggel az indulás előtt még szerencsére volt időm egy üdítő szaunára és gyors úszásra, majd miután Jocit és Anikót elfuvaroztam az állomásra – ők vonattal és repülővel egyenesen Belgiumba mentek – bepakoltunk a kocsiba, és a búcsúzás után hazaindultunk.
Ismét egy nagyon jó emlékkel lehettem gazdagabb a 2019-es Jodo EB kapcsán. Hatalmas hasznát vettem Háber Szenszei tanításainak, Andi lelki támogatásának, próbáltam Nemo különleges mentalitásából amit csak lehet, megvalósítani, hogy ne hozzak szégyent a klubomra.
A csapat egy bronz érmet szerzett shodan kategóriában (Farkas Bálint által), szereztünk egy Kantosho-t (Karádi Adél érdemelte ki) és szép vizsgaeredményeket hoztunk úgy, hogy egy percnyi feszülés, idegesség vagy rossz hangulat sem fűszerezte az eseményt.
Örülök, hogy részese lehettem ennek az egésznek. Jövőre pedig meglátjuk, hogy ki tud, ki mehet az Egyesült Királyságba a hazai Jodo válogatott tagjaként.
Gambatte!
Lepesi Görgy

Gratulálunk  klubtársunknak az 1 dan fokozat megszerzéséhez!

>> Verseny eredmények – Európai Kendó Szövetség

>> Az eseményről készült képek – Polski Związek Kendo

>> Hivatalos hír – Magyar Kendo Iaido és Jodo Szövetség

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

Shinbukan Iaido Taikai – Prága

A levélben egyértelmű „kérés” állt, jelenjek meg adott időpontban adott helyen. A téma: kihallgatás tanúként.
Gondoltam – mivel adnak igazolást is :–) – eleget teszek a kérésnek.
 

Az épületbe gyorsan beengedtek, bár nyilvánvalóan ez az a hely, ahonnan kijönni általában nehezebb. A szobába egy nálam fiatalabb, ismeretlen beosztású férfi kísért fel (ezzel a típussal csak a baj van, amint majd az történetünk végén ki is fog derülni). A szobában egy idősebb, őrnagynak szólított, szigorú tekintetű úr ült, a sarokban az általam Gizikének elkeresztelt nő, aki a jegyzőkönyvet rögzítette (szegény).

Köszöntünk egymásnak, majd fejest ugrottunk a játékba. Az őrnagy megemelte a hangját és a szemöldökét, majd kérdezett egyet:
– Meddig akarja még ezt csinálni, mi?
– Mire gondol? – kérdeztem vissza nyugodt hangon, megtartva a hasi légzést és a normál pulzusomat.
– Kezdjük az elején! Hol volt és mit csinált 2019 szeptember 13 és 15 között!
Gizike gépelt, a fiatal tiszt magabiztosan tartotta az alacsonyabb beosztású játékos alárendelt szerepét (csendben) én pedig tudtam, hogy ebédig nem szabadulok.
– Pénteken munka után..
– Van rá tanú, hogy dolgozott?
– Van, elég sok kamera van az épületben, és belépőkártyával közlekedem, el tudja kérni az adatokat a..
– Tovább! Mi történt munka után?
– Kettő órakor metróval és villamossal a Villányi útra utaztam az autómhoz.
– Egyedül?
– Nem, a villamoson csatlakozott hozzám Tibi is, aki gitározik.
– Mik maguk? Zenekar? Gizike (tényleg így hívják…ááááá…!), a jegyzőkönyv végén rögzítsünk a kérdéses illető személyes adatait! Mi történt azután?
– Nem vagyunk zenekar. A Fehérvári úton tankoltunk, majd indultunk Sensei lakása felé.

– Maradjunk a hivatalos megnevezéseknél!

– Jó, akkor Gábor.
– Gizike, a jegyzőkönyv végén rögzítsünk a kérdéses illető személyes adatait! Mi történt azután?
– Kivettük a gyerekülést, szétszedtem, lehajtottam egy ülést hogy beférjen minden csomag és a kardok is!
– Szóval beismeri! A közbiztonságra különösen veszélyes eszközöket szállítottak!
– Az 1. szakasz 3 bekezdésének b pontjában foglaltak szerint ezeket a rendeltetésszerűen használt sport eszközöket becsomagolva rejtve, biztonságos módon szállítottuk.
– Szóval jogász?
– Nem, csak a szövetségünk kért egy hivatalos állásfoglalást  a Rendészeti és fegyverengedélyügyi osztályuktól…
– Mi történt azután?

– Elindultunk, de miután kiértünk a városból azonnal megálltunk, enni, majd elindultunk Prága felé. Útközben nem hallgattuk az út zenéjét, naplementében szálló léghajókat láttunk, megálltunk fényképezni, majd Szlovákia területén a bajuszos bácsinál ketten is elvesztettük a szüzességünket.

– Tessék??? Fejtse ki bővebben!
– Egy benzinkútnál álltunk meg, ahol egy bajuszos fej által védjegyzett étteremben vacsoráztunk, de ketten is most először életünkben. Így történt.
– Nem találtam viccesnek! Mi történt még az úton?
– Rekordszámú útfelújítás, átlagsebesség mérő kamerákkal, alagutak, majd késő esti érkezés Prágába. Fizettünk, elfoglaltuk a szobát majd aludni próbáltunk de nem sikerült, mivel Tibi allergiája miatt horkolt és..
– Térjünk át a szombatra!
– Reggeliztünk, és jó volt. Majd Juliska felé vettük az irányt..
– Gizike, a jegyzőkönyv végén rögzítsünk a kérdéses illető személyes adatait!
– Nem szükséges, ez egy sportcsarnok…
– Akkor törölje az utolsó megjegyzést!
– Aznap katák voltak.
– Kik? Újabb nők! Tudtam! Gizike…
– Nem szükséges rögzíteni a személyes adatait, a formagyakorlatokat hívjuk katáknak..
– Törölje! Mi történt még aznap?
– Cook sensei azt mondta, nem a hibáinkat szeretné feltárni, hanem azt szeretné megmutatni, hogyan tudjuk jobban csinálni.
– Magyarul beszéljen!
– Rendben. Szakács..
– Tudtam. Újabb tettestárs: a szakács!
– De mi volt a tett?
– Itt én kérdezek!
– Kérdezzen.
– Van tanú minderre?
– Igen, több mint 60.. a szervező Cseh Kendó Szövetség hivatalos megkeresésre át tudják adni a személyes adataikat…
– És volt szünet? Arra van tanú?
– Ketten voltunk Tibivel óriási nagyon hosszú és vastag…
– Mi?
– ..dürümöt enni.
– És este?

– Jól esett a zuhany, majd beszélgettünk és Tibivel vacsoráztunk és Kisvakondos boltban vásároltunk az óvárosban.

– Őt ismerem!
– A Kisvakondot? Majd a végén megadom a személyes adatait…
– Ne humorizáljon! Folytassa!
– Éjszaka ismét aludni próbáltunk. Sensei bejött a sötétben és átköltözött egy másik szobába, én bátor voltam és maradtam, de hajnal kettő körül már nem használt sem a párna sem a füldugó így leköltöztem a földre aludni.
– Térjünk át a vasárnapra!
– Gyalog mentünk, mivel munkagépek miatt nem fértünk hozzá az autóhoz.
– Milyen munkagép?
– Egy felújítás alatt álló utcában laktunk és parkoltunk, ahová egyébként tilos volt behajtani.
– Szóval elismeri a szabálysértést!
– Azt hiszem ez a cseh kollégáira tartozik.. Szóval aznap taikai volt. Egyéni és csapat..
– Ne használjon idegen kifejezéseket!
– Ez japán.. verseny. Legyen verseny.
– Mi történt ott?
– Sokat álltunk vártunk, keveset mozogtunk, és megmérkőztünk a többiekkel.
– Karddal csapkodják egymást? Őrültek maguk?
– Csak azt tudom mondani, amit a sportorvosnak is: ez formagyakorlat.. De igen, bizonyos értelemben őrültek vagyunk.
– Papírjuk van róla?
– Még nincs…
– Mi történt még?
– Ebéd, sütött a nap, majd délután csapatverseny. Cook sensei arra biztatott minket, hogy csak magunkért csináljuk, és adjuk a legjobbat…
Sensei – azaz Gábor – sajnos bíráskodott, így egy angol versenyzővel egészültünk ki. A T-Rexünk durván menetelt csak a végén bukott orra, mert egy szemtelenül fiatal csapat volt jobb nálunk.
– Hüllők is voltak?
– Csak Robinál, Kassán, de a miénk már kihalt. A csapatunk neve volt ez. Második helyezést értünk el.
(Ekkor Gizike felnézett, és gratulált – majd észrevette felettese tekintetét és gépelt tovább.)
– Vegyük majd fel a személyes adatait!
– Születési név: Tyrannosaurus rex. Hosszú vastag farok..
– Elég!
– Végeztünk?
– Vasárnap éjfélig mindent tudni akarok!
– Díjátadó volt. Kaptunk oklevelet, wasabis mogyorót és mochit… a záró gondolatok után visszaszereztük az autót, öltöztünk, kielégítettük a Gésák és Fidorkák iránti olthatatlan vágyunkat..
– ..ki..?
– Csak csokik. Fényképezkedtünk egy Tesla szobornál, majd hazaindultunk. Kétszer álltunk meg, telihold volt, sok szó esett a fém szívószál különböző használati módjairól, zenékről, majd fáradtan mindenki hazaért.
– Bevallja?
– Mit?
– Maga javíthatatlan! Be fogok mindenkit idézni!
– Talán kezdje a T-Rexszel vagy a Kisvakonddal… Éhes lettem. Végeztük. Nem ezt a droidot keresi. Továbbengedhetik.
– Nem ezt a doridot keressük. Tovább..
A jegyzőkönyv mellékleteként szerepelt az alábbi beszélgetés,
amely hármunk között zajlott le hazafelé:
– Írhatnék egy haikut a fém szívószálról..
– De a haiku ehhez túl rövid.
– Igen, de a fém szívószál hosszú..!

Köszönjük a tanítást, a türelmet, a felkészítést, a jó társaságot és a környezetbarát a fém szívószálat!
 
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

Ishido Sensei 40. évfordulós iaido és jodo szeminárium – Eindhoven

Ishido Sensei 40. évfordulós iaido és jodo szeminárium – Eindhoven

A nagy találkozón dojo vándoraink is részt vettek, Lepesi György klubtársunk pedig csapatban hozott érmet!
 
Gratulálunk!

A tenugui, amelyet Ishido Sensei írt, és Sensei Morita és Oshita Sensei készített:
40 éves transzfer
Ji-Ri-Itchi (elmélet és gyakorlat egy)
Ishido Shizufumi
Iaido Hanshi
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

Iaido ZNKR szeminárium – Budapest

A nyári szemináriumot immár hagyományszerűen Claudio Zanoni sensei vezette!
Szombaton Bemelegítés és kihon gyakorlatok után a kard nyugodt használatát tanultuk különböző technikákkal.  Folytatásként a Mae (前), Ukenagashi (受け流し), Morote-tsuki (諸手突き), Sanpōgiri (三方切り), Soete-tsuki (添え手突き)  formagyakorlatok kritikus pontjait tekintettük át.
Kevesen gondoltuk volna a résztvevők közül, hogy az önmagukkal vívott harc mellett az elemekkel is meg kell küzdenünk
a SÍN tánctermében – de az eső megérkezett, és a hibás tetőszigetelésen keresztül folyt a padlóra is…
Vasárnap a ritmussal és az időzítéssel kezdtük a napot, majd folytattuk a ZNKR sorozatot, majd egy embu-val zártuk a találkozót.
Köszönjük a tanítást!
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

SKF Tavaszi Iaido Szeminárium – Stubnyafürdő (SK)

Ezek az idők is eljöttek, hogy csak ketten utazzunk egy ilyen jelentős és közeli eseményre. Megfogyatkoztunk, akik meg maradtak, azoknál átíródtak a prioritási listák…  vagy ahogy mostanában tömörített formában megfogalmazzuk, dinoszauruszok lettünk. Kihalás előtt álló, már értelmezhetetlen értékrendet követő őslényekké váltunk néhányan, kik még valami értéket látunk az ÚT gyakorlásának ebben a formájában. A kor elszáguldott mellettünk, mi pedig lomha, régi értékekkel elnehezült testünket vonszolva kullogunk a magunk útján. Változni nem tudunk, vagy nem akarunk már. Sorsunk megpecsételődött.

A termet azért benépesítettük páran szlovák, cseh és magyar barátainkkal. Cook sensei pedig igyekezett ismételten a tőle telhető legtöbbet kihozni a megjelentekből. Jutott idő a teljes ZNKR Iaido kata sor áttekintésére és egyéni gyakorlásra is. Záró momentumként a fokozatonkénti enbu-k következtek, melyet a yondan – godan csoportban bekövetkezett váratlan baleset tett drámaivá.  A vizsgákig sikerült némileg megnyugodni a kedélyeknek, amin honfitársaink nem vettek részt, ők a pár nap múlva esedékes hazai vizsgán mutathatják majd meg tudásukat.

A remény még él, reméljük lesz tábor jövőre, reméljük lesz még ki eljöjjön rá.

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

2019. évi rendes közgyűlés – Budapest

Május elsején – felvonulás helyett – megtartottuk a közgyűlésünket!

Áttekintettük a pénzügyi helyzetünket, terveztünk, megoldásokat kerestünk arra, hogy hosszú távon is tudjunk működni változatlan keretek között – ez mindig kreatív, közös gondolkodást igénylő feladat…
Mivel bevételünk származik a személyi jövedelemadók egy százalékából, így erre jövőre is számítunk, kérjük a velünk szimpatizáló olvasót, (támogató) tagot, hogy segítsen!
Az eseménynek Andi lakása adott teret, amelyet birtokba vettünk! Természetesen elfogyott a pizza, a pogácsa, a süti is, volt novella ősbemutató és beszélgettünk is – szükségünk volt már ezekre az őszinte, személyes történetekre..!
Köszönjük!