Elfoglaltuk a termet, alaposan kitakarítottuk (később a ruháinkon lévő nyomokat vizsgálva rá kellett ébrednünk, hogy ez lehetetlen), kialakítottuk a központi helyet, gyertyát, mécsest és füstölőt gyújtottunk és megtisztítottuk a helyet - majd átöltöztünk, és vágtunk.

A korai pihenő kicsit később kezdődött..és nagyon gyorsan hajnal lett.

 

Elkezdődött.

 

120 formagyakorlatot csináltunk egyszerre, utána mindig pihenőt tartottunk. A város aludt, csak a komp zaja szűrődött be - és a harangok.

Észrevétlenül lett reggel, majd délelőtt - az első 500 kata után azonban tudtuk, ez az Út könnyebb része volt.

A pihenők egyre hosszabbak voltak. Az asztalon banán, izotóniás (vagy izotópos..) por a vízben, müzliszeletek - és kuriózumként szlovák sajt és Koffola - segítették az energiafelvételt.

Zoli fázott, de rendületlenül vezette a kis csapatot, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az egyéni szünetek beiktatása nem járható, ezt csak együtt vihetjük véghez..

Közben képek és rajzok készültek, volt egy kávé szünet..fáradtunk. Délután úgy éreztem, ég a talpam..volt egy "kör", amikor csúszás helyett inkább léptem..de segített egy kis ragasztó.

 

És 720..840..már sokkal lassabban mozogtunk. Leülni is fájt, és jött az utolsó kör.

Egyre kevesebb gondolat volt..de átvillant az agyamon, hogy hol van a fizikai teljesítőképességünk határa? És mi történik utána - a szellemünkkel?

A gondolatnélküliséget Zoli egyre erősebb hangja törte meg, a testünk pedig már automatikusan folyt bele a következő formába..közeledett a vég(e)..

És az utolsó pihenő..elmaradt. 14 kör lett a tízből, egyek voltunk, már nem volt semmi, és még 36..24..12..

Megcsináltuk!

Lezártuk a napot...zuhanyozás, vacsora..és mély álom, a láthatatlan Telihold alatt.

Reggel tűzgyújtással búcsúztunk - mert a gyertya végig égett.

(...)

Köszönöm Sensei! Köszönöm Gergő, Szilveszter, Zoli, Robi és Lucia hogy egymást segítve eljutottunk ide is..!

Persze nem tudom hol ez az "itt".. Innentől is csak megyünk tovább, mint eddig - együtt.

(...)

Néhány száraz adattal szeretném kezdeni:

04:48 - az első vágás

05:51 - 100. kata

07:18 - 200. kata

08:38 - 300. kata

10:18 - 400. kata

12:25 - 500. kata

13:38 - 600. kata

15:38 - 700. kata

17:08 - 800. kata

18:58 - 900. kata

20:00 - 1000. kata

Kicsit távolabb a szárazságtól, de még mindig adatok:

12. kör - hatan összhangban együtt a világmindenséggel

14. kör - 6,5 perc, leszámítva az pihenők utáni első köröket a köridők 6-7 perc között mozogtak egész nap

400. kata tsuka ate, mindenkiről készült egy kép

1000. kata csoportkép készült kata közben

Távolabb az adatoktól:

600. kata után újraélesztés és kávé Kovács bácsinál, már csak 400 van hátra, együtt estetek át a holt ponton, nézlek Titeket 601, 602, 603... mintha most kezdtétek volna, néhány pillanattal később 660.

682. kata az összhang

58. kör (684.-696. katák) valami történt, éreztem az energiát, szinte teljesen egyszerre mozogtok, ushiro nukitsuke önkéntelenül rándul egyet a testem, több mint öt méterre vagytok mégis érzem a vágást,  kesagiri, morote tzuki most veszem észre, hogy majdnem a falon vagyok eltoltok, ilyen iaidot még nem láttam.

69. kör a halál (egyszerre zuhantok a mélybe)

70. kör ismét harcoltok

Este 8 óra, a lemenő nap aranysárgás fényei a Makovecz terem galériáját pompás ünnepi ruhába öltöztetik. Jobb oldalatokon a nap halvány arany legyezőt rajzol a falra. Elnémul a komp, a város zajai sem hallhatók, néma csend. Minden erőmet összeszedve mondom ki az ezredik kata nevét, bár tudom és látom is most nincs szükségetek energiára, sugárzik a lelketek.  A század fordulók is szerették a 8-as számot, és mivel péntek estétől a világegyetemmel összhangban dolgoztok teljesen természetes, hogy az 1000. kata este 8 órakor fejeződik be. Mielőtt kimondhatnám a következő kata nevét megszólal a harang, mely a kör végéig szüntelenül lelkesen hirdeti az ezer szót. Az utolsó kata ismét néma csendben, nukiuchi, hátra majd előre, s az utolsó vágás kiaival együtt vág véget a csendnek, a térnek és időnek, az ezernek. Újra nyugalom és csend vesz körül titeket.

Vége. vagy mégsem?

Köszönöm hogy veletek lehettem!

Röviden tudtam ott lenni helyben, de távolról régóta kísértem ezt a formálódást.

Jó volt ez így, elengedésben. És jó volt ebből a távolságból érezni a húzást, az örvényt, amit kavartatok.

Hazajöttem és Körösi Csoma mondata várt a hálón.

Rímel mindenre, amit láttam és élek a mindennapjaimban: hogy nem kell, de nem is volna elég nekem akarnom az útjaimat... És akkor ezt most nem magyarázom tovább.