Péntek éjszaka volt. Kellemesen sűrű, tejfölszerű ködben indultunk. A köd végig kitartott, majdnem Kassáig követett minket.  A szokásos pénteki edzést követően vágtunk neki az útnak Robbie barátunkhoz, aki idén tartotta meg második Tomodachi no Iaido Keiko táborát. A ködnek köszönhetően lassabban haladtunk, mint ahogyan azt terveztük, de megérkeztünk.

Szombaton reggel a lakoma jellegű reggeli után legszívesebben aludtam volna még úgy nyolc órácskát, de indulni kellett. Eri és Robbie az egyik autóban (ide még csatlakoztak Robbie tanítványai), Zsó, Szilveszter és én, ekkor már csak az egy tükörrel rendelkező Twiniben. Kassán a rendőrlámpák, csak tájékoztató jellegű információt közölnek, tudtuk meg útközben.

A tábor helyszíne a már tavalyról is ismert tenisz klub volt. Edzés közben megismerkedhettünk a sötétsugárzók előnyeivel és hátrányaival, és élvezhettük főként hátrányukat. Bemelegítés segítségével Robbie biztosította, hogy azok se fázzanak, akik nem a sugárzók alatt dolgoznak. Az edzésen végigmentünk a seitei katákon. A mókás és munkás tábor végig jó hangulatban telt. Ebédszünetben az étterem felé haladva megtudtuk, hogy a KUK&FUK feliratot véletlenül sem szabad angolosan kiejteni (pedig úgy jobban hangzik). A délután is jó hangulatban telt.

Az edzést követően ismét Eri és Robbie vendégszeretetét élvezhettük, volt minden mi szem szájnak ingere, agynak zsibbasztója. Ettünk, ittunk, lakomáztunk, kígyókat etettünk (Szilveszter és én csak nézni mertük), shock okozására alkalmas videókat néztünk, Zsó és Szilveszter megismerkedhetett az Xboxos Narutoval, sokat beszélgettünk. Vasárnap kicsit késve indultunk vissza. Az úton visszafelé a köd ismét megtalált minket, de ezúttal kegyes volt hozzánk és csak foltokban nehezítette az utazást.

Köszönjük Eri és Robbie a vendéglátást és a tábort!

Képek!