Porszemek egy bennem járt  vihar után

Nehéz ezt a beszámolót elkezdenem, több okból is, de leginkább mert nem tudom mikor kezdődött ez az esemény. Ténylegesen szombaton 10.00-kor, útra kelés szerint pénteken reggel, a készülődés már szerdán, koncentrálás és útkijelölés már márciusban, … valójában valamikor március elején döntöttem, célba veszem ezt az eseményt és itt vizsgázom újból.

Soha még ennyi befektetést nem tettem felkészülés végső szakaszába. Átrendeztem a lakásomat, hogy otthon is gyakorolhassak, a napirendemet átírtam, más kardot kellett választanom az olasz törvények miatt. Még a gondolataimat is rövidebb gyeplőre fogtam…  A Vight szigeti látogatásom óta egy-egy napot kivéve mindennap gyakoroltam,  és mindent a gyakorlás szolgálatába állítottam. (Utólag kérdezem magamtól: tényleg mindent?) Ennek köszönhetően érdekes kapcsolat alakult ki a kard és köztem. (Ennek így kellene lennie mindig.) Bevetettem a technikai segítségét is, enbu-k és katá-k tucatjait rögzítettem és néztem vissza. Az elsők egyike adta a legnagyobb rúgás énemnek. Szörnyű volt látni. Újra és újra átgondoltan  próbáltam a mozdulatokat csiszolni.  A legnagyobb kihívás persze nem ez volt. Most is az attitűd,  a lelkem gyúrása volt a legnehezebb. Sok-sok mélypont és igen nehéz pillanat vezetett a vizsgát megelőző táborig. Itt még jöttek további benyomások, amiket vagy sikerült felvennem, vagy már nem. Minden esetre az utolsó percig kaptam emészteni valót. Aztán eljött a perc, mit már annyira vártam, és megmutathattam mi van bennem. A bizottságban ülő mesterek szerint ez még kevés volt rokudan fokozat eléréséhez.

Voltak akiknek sikerült, és mivel köztük van köztük régi ismerős és barát is, örülök.  Nanadan-ok is születtek, ami vagy a rosta szigorúságának enyhülését jelenti, vagy a színvonal emelkedését, vagy az olasz japán barátság elmélyülését. Tehát nem igaz, hogy nem lehet átmenni ezeken a vizsgákon.

Elnéztem Yamazaki sensei mozdulatait, ki a delegációt és a godan feletti csoportot vezette. Mindig rabul ejt mikor egy hanshi mozdulatait látom,  olyan mintha a kard nem különülne el a használójától. Ez a természetesség fantasztikus.  Rengeteg frissen papírtáblára vetett kanji-val és hozzájuk tartozó elmélettel halmozott el bennünket a sensei. Gyakorlat elmélet váltakozott végig a három edzésalkalom alatt. Mindvégig ott kopogott a fejemben a feltehetetlen kérdés: Hanshi-k, ti, az iaido fejlődését meghatározók, vajon miért tanítjátok ezt a hipersteril iaido-t nekünk? S ebből milyen jövő bontakozik ki majd? Azt hiszem nincs is más választásom, mint a bennük rejlő múltra és bölcsességükre hagyatkozva bíznom bennük.

Sok a tanulság és sok a feldolgozni való. A gyakorlásához, lett ismét bőven feldolgozni való nyersanyag. Ezek forrása nem csak e két modenai nap, hanem az elmúlt három hónap minden pillanata.

ui.: A többi porszemről szóló mese a szokott helyeken kel életre nektek.