Akkor indulj, amikor készen állsz a harcra!

A vegyes érzelmeket keltő 56-os emlékmű lett a kiindulási pontunk. Nem tervezetten, az indulás körüli bonyodalmak hozták úgy, hogy az izzó beton, majd egy éttermi terasz lett várakozásunk helye, majd a rozsdás vasakból kialakított kompozíció lett az „űrjárművünk” startállványa. Gergő és egy tíz kilós dinnye segítségével hajtottuk végre a tér- időugrást, mely Kassa városában végződött. Érkezéskor kételyeink voltak, jó koordinátákat adtunk-e meg a dupla navigációs rendszernek? Egy Kassára emlékeztető, de atomcsapás utáni városban találtuk magunkat. Rémületünket a ott lakó barátaink oszlatták el: csak az új villamos pálya épül. Vagyis hogy nem épül, de ennek magyarázata túl messze mutatna.

Szombat reggel óriási örömmel nyugtáztuk Demuynk sensei jó egészségben készen áll, hogy végigvigyen minket a znkr katá-k sorozatán. A bemelegítések és kihon-ok után hatalmas lendülettel vetettük magunkat az ipponme katá-ba. Majd a nanahonmé-ba, majd a … és így tovább. A kata magyarázatokra minimális időket használva a gyakorlásra és az egyéni pontosításokra építette sensei a tábort. Nagyon intenzív nap volt, testileg és mentálisan is alaposan átdolgozott mindannyiunkat. Hazafelé azon elmélkedtünk másnap vajon miként emeljük fel kardunkat, és ugyan hogy tápászkodunk fel seizá-ból? A válaszok reggelre sem értek meg, sőt egy egykori klubtársunk bölcsessége vált szinte minden mondatunk záró részévé: ittfogunkmegdögleníííí! Más megoldást nem látván, kezdtünk sorsunkba beletörődni. Sensei valami csodálatos képesség révén életet lehelt mozgásképtelen testünkbe, majd számunkra érthetetlen módon ismét teljes intenzitással nyomultunk tovább. Szünetekben ismét a reggeli értetlenséggel, vagy annak fokozott módozatával szemléltük magunkat: hogy lehet hogy katá-kat csinálunk megállás nélkül, mikor az imént még azt is elképzelhetetlennek véltük, hogy arrébb lépjünk? Aztán valahogy elérkezett a záróceremónia, ahol mély hálát éreztem Patrick sensei tanácsaiért, tanításáért, és hogy végig vitt engem és társaimat is ezen a nehéz terepen.

Így utólag csak úgy összegezném: intenzív két nap volt, mely átgyúrt minket. Nagyon. Nagyon intenzív!