(...)
Ritkán fordul elő ilyesmi, de erre a szemináriumra nem akartam jelentkezni.
Lelki (és ebből adódó testi) bajok, az élet összevisszasága - semmi nem indokolta, hogy ott legyek.
De csomagoltam.
Miatával terveztük az utat, de az élményautó - mivel nem voltam teljesen jelen egy bizonyos időpillanatban és megcsúsztam vele - javításra vár, így a Lancia Phedra lett a szállítóhajónk.
Hosszas logisztika után Stubnyafürdő felé vettük az irányt.
Az Út? Némó-Réka hányt egy kicsit, és én sem éreztem jól magam. Utána sokáig
Pom-Pom meséit néztünk - mindketten...
"Terhét felveszi, hiszen vár rá a hegy"
Ákos
Tavasszal
általában útnak indulunk, hogy elmenjünk
ugyanoda, és
ugyanazt csináljuk. Akkor ez a bejegyzés is elkészült már, többször is - vagy mégsem?
Életünkben egyetlen állandó dolog van, a változás, ezért most is minden MÁS lett.
Hamarabb indultunk, már csütörtök este megérkeztünk egy új szálláshelyre,
Nyitrasárfőre (helyi neve:
Blatnica)!
Én a hajnalba csapó bőséges vacsora helyett az alvást választottam, amikor meghallottam az ablak alatt csordogáló
patak csobogását...
"- Hol vagyok?
- Nem fogod elhinni: fent vagy a hegyekben."
Másnap a bőséges reggeli után - ugyanis barátaink szeretetük kifejezésérére ismét a halálra etetést választották - tartalmas társasági életet kezdtünk élni.
Nekivágtunk a hegynek, hogy megérezzük az erdőt, hogy megkeressük a medvét (csak fából találtunk :-)) - és hogy jól elázzunk.
Kártyáztunk - közben sültek a
palacsinták (köztük a Sensei-Némó félem magyaros-hagymás-kolbászos), beszélgettünk, nevettünk, és fogyott az
isteni diós süti is...
Szombaton reggel (nem, nem Stubnyafürdőre...) az álcahálós-halas
Mosovcei terembe (Gymnasyium of Agricultural and Fishing academy) autóztunk hegyek és felhők között.
Legnagyobb örömünkre Victor Cook Sensei John Piper Sensei és Tony Devine Sensei társaságában érkezett!
A bevezető szavak "durvák" voltak: Cook Sensei elmondta, hogy csak azokkal szeretne foglalkozni, akik az útmutatásai szerint gyakorolnak, és változni, fejlődni szeretnének. Ezután mindhárman a magasabb fokozattal rendelkezők csoportjába kerültünk, így Cook Sensei foglalkozott velünk! :--)
Szerencsére a gyakorlás volt túlsúlyban a nap folyamán. Örültem a bokuto-val bemutatott katáknak (különösen: Ipponme Mae), Sensei így magyarázta el a helyes technika mellett az időzítés fontosságát.
Szokatlanul gyorsan eltelt a nap, és máris a vízben, majd a Suzanka étteremben találtuk magunkat (van, ami nem változik). Este betértünk a "kastélyba", ahol családias hangulatú beszélgetés következett.
Vasárnapra az utolsó két forma maradt, majd szabad gyakorlás következett. Koryu-t választottam, és megláttam, mennyi tennivalóm van még...
Záró szavaiban Cook Sensei azt mondta nekünk, hogy az igazi tanár nem könyvből, hanem szívből tanít - az igazi tanítvány pedig a szívébe fogadja be a tanítást.
Ezekkel a gondolatokkal tettem le a kardot és vettem fel a
Fallkniven F1 késemet, és indultam neki a
hegynek, a vizsga alatt (medvét nem,
más állatot találtam).
Hazafelé megismerhettük Réka - egy kisiskolás nagylány - gondolatait a világról, szóba került a buborékfújó vállalkozás, a tehénfejés és a fiúk is. :--)
Ismét messze utaztunk, hogy együtt lehessünk azokkal, akikkel együtt haladunk az Úton, hogy befogadhassuk a tanítást az előttünk járóktól, hogy felismerhessük és javíthassuk a hibáinkat, hogy egy újabb lépést tehessünk önmagunkba.
Amikor hazaértünk, minden a helyére került - a Jupiter is a Hold mellé-, a Mars pedig a Szaturnusz mellé.
Köszönjük a tanítást! Köszönjük a szervezést, vendéglátást a
SHIN JUNSUI DO tagjainak: Kulcsár Róbertnek, Kónya Michail-nak, Lengyel Olivérnek és Hajducseková Katarinának! Köszönöm a támogatást, a lehetőségeket a beszélgetéseket!