SHINBUKAN
Őszi Iaido Szeminárium -
2016.09.28-1.02 -
Budapest
Eltelt egy év.
Furcsa hírek érkeztek az őszi táborról, miszerint az idén nem Kusama Junichi Sensei jön hozzánk - majd kiderült, hogy (valószínűleg mindenféle vezetők közötti-titkos-japán -számunkra felfoghatatlan folyamat után) mégis!
Délután fokozatonként enbu-t mutattunk be, Kusama sensei pedig írt - majd a végén összegezte a látottakat, és búcsúzóul felhívta pár hibánkra a figyelmet.
A szerdai kezdés után talán mi sem gondoltuk volna, de a végére dicséretet kapunk - van még remény!
Köszönjük a tanítást! Jó érzés, hogy évek óta barátok vagyunk! :--)
Furcsa hírek érkeztek az őszi táborról, miszerint az idén nem Kusama Junichi Sensei jön hozzánk - majd kiderült, hogy (valószínűleg mindenféle vezetők közötti-titkos-japán -számunkra felfoghatatlan folyamat után) mégis!
A prágai taikia-ra sajnos nem tudtam elmenni, így vártam a következő alkalmat a közös tanulásra.
És elérkezett!
És elérkezett!
Szerda este Sensei azonnal megállapította, hogy az eltelt idő alatt nem sokat sajátítottunk el abból, amit átadott nekünk - így az alapoktól kezdtük újra.
A helyes kéztartás annyira hangsúlyos téma volt, hogy nem is sokat mozogtunk (és mivel sok minden veszett el a fordításban, főleg vizuális tanulás volt)...Gergő és én azon szerencsések közé tartoztunk, akik kint állhattak, és egy 8 danos mester saját kezűleg csiszolgatta őket! :--)
A helyes kéztartás annyira hangsúlyos téma volt, hogy nem is sokat mozogtunk (és mivel sok minden veszett el a fordításban, főleg vizuális tanulás volt)...Gergő és én azon szerencsések közé tartoztunk, akik kint állhattak, és egy 8 danos mester saját kezűleg csiszolgatta őket! :--)
Csütörtökön is folytatódott az alapozás. Az omori-chiburui gyakorlása közben azonban egy nem várt esemény szakította félbe a napot: vér került a padlóra...
Mindenki mozdulatlanná vált, Kusama Sensei és Hábermajer Sensei pedig azonnal segített.. Előkerült a kötszer, a mentők is úton voltak.
Mindenki mozdulatlanná vált, Kusama Sensei és Hábermajer Sensei pedig azonnal segített.. Előkerült a kötszer, a mentők is úton voltak.
Mindannyian tudjuk, hogy az Iaido - a Kardrántás művészete - veszélyes. A legkisebb figyelem elkalandozás is sérüléssel járhat.
A múlt, a jelen és a jövő problémáit is magunk mögött kell hagynunk, összpontosítanunk, koncentrálnunk kell, és minél kisebb tudatos-időpillanatokra kell bontanunk a formagyakorlatokat (ezért tartom meditációnak ezt az Utazást).
A múlt, a jelen és a jövő problémáit is magunk mögött kell hagynunk, összpontosítanunk, koncentrálnunk kell, és minél kisebb tudatos-időpillanatokra kell bontanunk a formagyakorlatokat (ezért tartom meditációnak ezt az Utazást).
Valami történt, az új mozdulat gyakorlása okozhatta a bajt, talán a fáradtság is közrejátszott - a sérült biztosan ezerszer átgondolja ezt ezekben az órákban, a kórházban.
A valós kockázat eltűnésével a gyakorlatok lettek veszélyesek. Gyakorlunk, ezerszer, tízezerszer, hogy hatékony, Budo felfogás szerinti, esztétikus mozdulatok szülessenek - de ügyelünk kell a biztonságra, tisztában kell lennünk azzal, hogy egy fegyver van a kezünkben...
De ez nem veszélyesebb, mint maga az élet.
Az Iaido tanít meg arra, hogy minden más területen is tudatosan, pontosan, figyelemmel éljük a mindennapjainkat.
Az Iaido tanít meg arra, hogy minden más területen is tudatosan, pontosan, figyelemmel éljük a mindennapjainkat.
Kusama Sensei kis szünet után - kard nélkül - a terem közepére hívott minket, kört alkottunk, majd közösen végeztünk egy kis légzőgyakorlatot, majd sokáig csak kézzel imitálva gyakoroltuk ugyanazt a mozdulatot, ami olyan veszélyesnek bizonyult.
Délután folytattuk a formagyakorlatok pontosítását. Nem új információk voltak ezek, de nehéz felülírni a test-memóriába tárolt adatokat...
Sajnos pénteken és szombaton nem lettem jelen (témába vágó ügyben voltam távol, sportoktatói tanfolyam volt...), de vasárnap pihenten indultam a terembe, az utolsó napra. A fordítás...nos nem volt. A testbeszéd, és a japán szavak közé ékelt magyar szavak elegendőnek bizonyultak! :--)
Minden kata gyakorlása után egy szerencsés "önkéntes" kiállhatott, hogy Sensei addig ne engedje vissza, amíg legalább egyszer nem az elvárt módon csinálja meg a formát - izzadtunk! Szerencsére én is kiválasztott voltam, a Ganmen Ate égett a memóriámba annak köszönhetően, hogy Kusama Sensei a kezemet-kardomat-sayámat-ruhámat fogva igazított a helyes útra (büszke voltam, hogy viszonylag rövid ideig voltam kint, és "JÓ JÓ" szavak hangzottak el többször is magyarul - de tisztában vagyok vele, hogy mennyi javítanivaló van előttem, így ezt elteszem jó helyre, és folytatom a gyakorlást).
Sajnos pénteken és szombaton nem lettem jelen (témába vágó ügyben voltam távol, sportoktatói tanfolyam volt...), de vasárnap pihenten indultam a terembe, az utolsó napra. A fordítás...nos nem volt. A testbeszéd, és a japán szavak közé ékelt magyar szavak elegendőnek bizonyultak! :--)
Minden kata gyakorlása után egy szerencsés "önkéntes" kiállhatott, hogy Sensei addig ne engedje vissza, amíg legalább egyszer nem az elvárt módon csinálja meg a formát - izzadtunk! Szerencsére én is kiválasztott voltam, a Ganmen Ate égett a memóriámba annak köszönhetően, hogy Kusama Sensei a kezemet-kardomat-sayámat-ruhámat fogva igazított a helyes útra (büszke voltam, hogy viszonylag rövid ideig voltam kint, és "JÓ JÓ" szavak hangzottak el többször is magyarul - de tisztában vagyok vele, hogy mennyi javítanivaló van előttem, így ezt elteszem jó helyre, és folytatom a gyakorlást).
Délután fokozatonként enbu-t mutattunk be, Kusama sensei pedig írt - majd a végén összegezte a látottakat, és búcsúzóul felhívta pár hibánkra a figyelmet.
A szerdai kezdés után talán mi sem gondoltuk volna, de a végére dicséretet kapunk - van még remény!
Köszönjük a tanítást! Jó érzés, hogy évek óta barátok vagyunk! :--)
![Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!](javascript:kepablak("fenykepalbum/keptar_1501_big_2016.09.28-10.02_oszi_szeminarium_kusama_sensei_csoportkep.jpg",1720,641);)