Amikor elhatároztam, hogy részt veszek egy Sportoktatói tanfolyamon, még nem tudtam, hogy ez mivel jár..
A Prágai taikai, az őszi tábor egy napja is áldozatul esett egy-egy modulzáró vizsgának (fel is merült bennem már azóta többször, hogy hasznosabb lett volna, ha a  magyar válogatottal készülök a vizsgámra...), de úgy döntöttem, hogy a Koryu táborba elmegyek - az indok teljesen ésszerű volt, a vizsgán legalább egy koryu kata várható, és szükségem volt egy utolsó nagy lökésre.

Úgy alakult, hogy a Miata marad, és a legutóbb bejáratott szállítóhajóval indulunk útnak, így autó, csomag és gyerek logisztika után elindultunk!

Másnap sajnos eltértünk a tervtől (Chuden...), mivel Cook Sensei kímélte szerette volna a térdeinket..így Okuden álló katákkal töltöttük a napot:
"Együtt menni", "Kísérők", "Teljes felszámolás", "Többszörös megállítás", "Észrevétlennek maradni", "Elkerülni", "Félresöprés ruhaujjal", "Kapun belépni", "Fal közelébe", "Megállítani és elvezetni", "Elköszönni".

Záró szavaiban Sensei ismét kiemelte, hogy Koryu-ban egy "csontvázat" kapunk, ezt pontosan meg kell tanulnunk, de mindig nyitottnak kell lennünk arra, hogy idővel saját személyiségünkkel ruházzuk fel a gyakorlatokat.

Ez a nap még rövidebb volt...szívesen gyakoroltam volna még..de indulni kellett.
Elbúcsúztunk a barátoktól, a hegyektől, az útlezárástól...beszélgettünk, hazaértünk.

Itt, a hegyek és  barátok között a Kardrántás művészetének minden íze, fűszere, az élet minden érzése belesűrűsödött a Somakuri katába: ez itt a teljesség, életem hátralévő részében ezeket szeretném gyakorolni! :--)