Athén 2018.

Végre eljött a várva várt indulás, reggel még az utolsó simítások a szerelésen, a kard a tokban, táskában minden benne van, ami csak kellhet. Megcsörren a telefon, Gergő az "már úton feléd".

Beszállok az autóba, elindulunk a reptér felé, kicsit még álmosan, de tele izgalommal, a parkolás könnyedén ment a körülményekhez képest. Ott csatlakozott hozzánk Bajsz Peti is, és immáron hármasban caplattunk a bejelentkező pulthoz.

A beszállásra várva konstatáltuk, hogy ez bizony a Ryanair, és nem a legutazóorientáltabb cég a világon, de mi mosolyogva és rendkívül nagy belenyugvással vártuk, hogy végre elfoglalhassuk a helyünket a gépen. Egy két szelfi... majd felszállás: ez a legjobb  rész az egész repülésben.  Eseménytelen repülés, folyamatos marketing a gépen - be nem állt a szája a speakernek  - , normál leszállás, majd jött a csomag. Vagyis csak jött volna, mert a kedves görög kollégák valamit félreérthettek és nem találták a kardjainkat. Némi egyeztetés és sok-sok bizonygatás, hogy: márpedig a mi kardjaink nem sporteszközök, hanem dísztárgyak és különben is levágom a fejed pont azzal a kanállal, amivel a kávédat kevergeted, ha nem adod vissza azonnal. Aztán valamilyen csoda folytán megértették és láss csodát, megjelentek a kardjaink épségben. Közben megérkezett Anita is így lett teljes a csapat.  Megérkezett a házigazdánk, Konstantina. Ölelkezés, autóba bepakolás és irány a Dojo!  Végigautóztuk a fél várost mire megérkeztünk a Dojoba ott gyors kipakolás átöltözés és újra autó, irány a csarnok ahol a nap első eseménye zajlott. Beálltunk a sorba, üdvözlés és szokásos menet: Bemutatkozás, programismertetés, csoport szétválasztás, kezdjük.

Mi a mudanosok, Spiro Sensei keze alá kerültünk, hihetetlen összefüggéseket tárt fel nekünk a seitei katák között, folyamatos magyarázatokkal és szemléltető bemutatókkal egybekötött oktatást kaptunk. Akkor ott szinte fel sem fogtam mindazt, amit hallottam, szerencsére Gergő is velünk volt, mint fordító és szemléltető "ember".  A legfontosabb a katákban a vágás - nukitzuke, kirioroshi, kesagiri -, minden mozdulatod arra irányul, egészen attól a pillanattól ahol észleled a támadási szándékot, hogy megelőzve vagy éppen viszont válaszként visszavágj…. Magyarázata szerint, mikor már húzod ki a kardot a saya-ból és irányt adsz a vágásnak szinte mindegyik vágás az utolsó 2/3-on szel a monouchi résszel.  A leggyorsabb úton és ütemben kivágódik a kissaki és a monouchi végzi el a "piszkos munkát".   Részletekre bontva gyakoroltunk egy-egy mozdulatot , először csak nagyon lassan majd egyre gyorsabban és végül összefüggéségében a teljes katákat. Természetesen sokszor halljuk ugyanazokat az intelmeket, és részletező utasításokat hogy hogyan is kell kinéznie annak a mozdulatsornak amit seitei -katáknak hívnak.
Lassan vége az első napi programnak pedig még alig kezdtük el és épphogy bemelegedtünk. Zsong a fejem a sok angol nyelvű kifejezéstől, próbálom magamban rögzíteni a hallottakat. De Gergő türelemre int: hagyd, úgysem tudod, mind megjegyezni. Ő nagyon tapasztalt és segítő sporttárs, hallgatnom kéne rá, de annyira nagy a tudásszomj, hogy néha elfelejtem, hogy a kevesebb néha több.

Átöltözés után irány a dojo ahol már várnak minket, a tulajdonos dojo vezetője nagyon kedvesen fogad minket és körbevezetve megmutogat mindent, amire csak szükségünk lehet. Zuhanyzás, tiszta ruha után menjünk kicsit sétálni! A dojoból kilépve 4 darab gyönyörű narancsfa állja az utunkat: gyere és egyél meg! Én engedtem a csábításnak,  nem kellett volna nagyon jó illata volt - de ehetetlen volt. Pár üdítő után úgy gondoltuk, hogy holnap is lesz nap és visszabattyogva el tettük magunkat másnapra.

Második nap. Ismét szortíroznak minket, mindenki szorgosan gyakorol, végig megyünk újra és újra az összes seitei katán. Majd vizsga a dojoban - nagyon szurkoltunk Bajsz Petinek, Gergő még utoljára ellátta néhány jó tanáccsal. Végigvártuk a teljes vizsgát, sokan voltak, és sokan át is mentek, de sajnos Petink kissé leszegett fejjel közölte : majd legközelebb jobb leszek. Helyi segítségünk Konstantína Perleppe egy igazán tüneményes és nagyon kedves segítőkész kis csajszi. Mindig mindenütt ott van és segít mindenben, állandóan jön értünk visz mindenhová és szervezi az ottlétünk, hihetetlen erő van abban a kis törékeny testben és mindannyiszor mikor rád mosolyog azt érzed, hogy telis-tele van szeretettel. Edzés végén fáradtan ugyan, de annál nagyobb lendülettel indultunk a szokásos közös vacsorára. Nagyon fincsi ételekkel megrakott asztalok vártak minket. Beszélgetések és sztorik, mindenki nagyon jól érzi magát, Patrik sensei is megosztott velünk néhány nagyon tanulságos történetet az életéből. Sokszor csak hallgattam és azon gondolkoztam, hogy honnan ez a rettentő nagy erő és intenzitás? S lassan ennek a napnak is vége.

Harmadik nap. Egy rövid ismétlés még mindenkinek majd csapatverseny. Az első két csörte jól ment, majd a poolban nem cseréltünk, maradt az eredeti felállás - ez többnyire bejön. Az első összecsapás megvan, majd egy váratlan csere megbolygatta az erőviszonyokat, kiestünk. Megköszöntük az ellenfeleinknek, hogy meg mérkőzhettünk velük.
Én még mindig az első napon tanultakon csámcsogtam. Végignéztük a teljes csapatversenyt, majd utána még az egyénit is. Nagyon élvezetes volt így látni kívülről mindent.  Sok-sok nagyon tehetséges iaidokát láthattunk, néha ki kielemeztünk egy-egy szép mozdulatot, elismerően méregettük Őket. S ez a nap is elment.
Konsztantina kedvesen invitált minket még egy utolsó teázgatásra búcsúzóul megegyeztünk abban, hogy már sokkal előbb részt kellett volna venni  a minden évben megrendezendő Athéni taikai-on hiszen nem kell ennél több egy Iaidókának: taikai, tenger, napsütés, jó kaják és kedves vendégszerető emberek!

Levezetésképpen elmentünk Athén nevezetességeit megnézni… Gyönyörű ez a hely és az itteniek rendkívüli emberek, és nagyon jók az Iaidóban is…
Öröm volt itt lenni. Köszönjük!