A hazai MKSZ alatti jodo élet most csak ránk korlátozódott, két Szlovák vendéggel. Reméljük ez nem lesz mindig így, mint ahogy azt is, hogy több dojo foglalkozik majd jodo-val.
Hábermajer Gábor
Reggel tájat pára és köd borította. A domboldalt borító erdőt mindig máshol rejtette fehér lepel..a fellegvár pedig most mutatta meg, méltó a nevére.
Patrícia Do-In gyakorlatokkal vezette kezeinket, hogy testünk a természettel együtt ébredjen az új napra.
Ismét együtt voltunk! Együtt az ismerős helyen, a Duna partján!
Reggeli után Jo gyakorlás következett. Végre több idő volt a kérdésekre, az állások és tartások pontosítására - nem beszélve a rengeteg helyről. :--)
A kiáltásokat a csarnokba költözött madár kísérte néha csivitelésével.
Az ebéd a hagyományos ki-mit-hozott: zacskós leves pálcikával, teával és csokigolyó - kiegészítve süteményekkel, amelyeket most is a szemközti cukrászdában "raboltunk" (evés előtt, közben vagy után) a mindig kedves és mosolygós Annától :--).
És délután ismét Bokuto-k és Jo-k hangja jelezte az utat (a krónikás eközben a Zen-út című könyvet olvasta), az idő pedig kitisztult.
Sz. Imre