A szeminárium előtti hetekben a Shoden szekció formagyakorlatait ismételtük újra és újra.

Vártuk az indulás napját.

Mivel egy évvel ezelőtt Teplicén beköszöntött a tél (+ a tapasztalat azt mutatja, hogy a hajnali ébredés és utazás dekoncentráltságot okoz) a pénteki indulás mellett döntöttünk.

Miközben a klub nagyobb része Vass Gergely vezetésével éppen bemelegített, mi magunkhoz vettük a hagyományos muffin adagunkat (Mihályi "angyal" Patrícia klubtársunk ajándéka volt ez, köszi Pat! :--)), majd négyen (Hábermajer "Sensei" Gábor , Vass "rak'en'roll" Gábor, Ambrus "vuki - zenefelelős  - pilóta" Tamás és Szilva "krónikás - Fidorka" Imre) begyömöszöltük a "B" jelű autóba a csomagokat és Kardokat a hatalmas szerszámosláda mellé, majd elindultunk (eközben az "A" jelű jármű Németh Zoltán és Ámon Sándor közreműködésével már messze előttünk járt).

Közös Úton járunk. Ha valaki kérdezte volna, melyik ez a nagy út, a régi Zen történettel összhangban így válaszolhattunk volna: ez, amelyik Teplicére vezet. ;--)

A csökkentett árú benzin (és az ehhez járó James Bond autó) beszerzése után átvágtunk a fővároson. Sensei ezúttal a sofőr harmadik szemeként, ébrentartóként és navigátorként is közreműködött. A gitár és dobszólók jelezte rock-zúzás és a Csillagok háborúja filmzene színezte beszélgetéseinket.

Hóval először a hegyekben találkoztunk, de a célállomásnál még ősz volt az uralkodó évszak.

Ámon Sándor szlovák pirospöttyös rudival ébresztett minket (szerintem finomabb mint az eredeti, de ez hazafiatlanság :--)), majd az épületet megkerülve a tornaterem felé vettük az irányt.

...................ÉS KORYU!

A szó is mosolyt fakaszt. :--) Vártuk, mi vár ránk aznap.

Cook Sensei álló OKUDENkatákat tartogatott számunkra! (Klubtagjaink többsége egy éve itt ismerkedett először e gyakorlatokkal.) Figyeltük a mozdulatokat. Sensei magyarázatai  

és a bokutoval (néha shinken-nel) "eljátszott" helyzetek pedig most is kiválóan segítették a megértést. 

Sinobu. :--)

Délben már hatalmas hóban lépdeltünk a kötelező Fidorka, kínai-mexikó leves, ásványvíz és sör (kinek mi, pártállás szerint) beszerző körútra. A környező hegyek eltűntek a hóesésben, mi pedig megállapítottuk, hogy nem is fázunk a hakamában. :--)

Este (a befagyaott ajtók miatt kissé körülményes beszállás után) a nem mosolygó pincérlány és a vacsora körül forgott a sayonara-parti, mi pedig japán fametszeteket ábrázoló kártyalapokat nézegettünk, miközben tovább mélyült a (z angol - ) szlovák - magyar ( - cseh) barátság. :--)

Patak-csobogás.

Jég ölelte levelek

havas híd alatt.

Délelőtt Cook Sensei az utolsó katákat mutatta be nekünk, majd jókedvűen és készségesen válaszolt a kérdésekre. :--)

 

Délután..délután pedig Okuden ülő katák! :--))))))))))))

Többségünknek ez volt az első élménye -  ami a tapasztalatot illeti.

Volt, aki a fonalat kereste. Volt, aki (pl. a krónikás) dobogó szívvel gondolkodás nélkül vágott a Karddal. :--)

Az életszerűségről megoszlottak a vélemények, nyilvánvalóan ma már nem bújkálunk hagyományos japán házak padlói alatt (ahogyan nincs tökéletes sötétség sem), mégis ez az Út vezet minket arra a távoli helyre, ahol Cook Sensei is jár - mivel ő szemmel láthatóan minden helyzetből (szó szerint) kivágja magát.

Ámon Sándor Marlenkával járult hozzá a naphoz, majd az "A" jelű jármű hazaindult.

A többiek délután közös fényképezés, újabb Fidorka, sör, keksz és joghurt vásárlás után ásták ki az autót, majd gurultak ki a dojo épület mellől.

Hazafelé a zeneválaszték maradt...körbejártunk összeesküvés elméletet,  gyermeknevelést, láttunk árokba csúszott autót, kamiont, egy kisebb (bocs, Tamás) ütközés után töltöttünk betétlapot, néztünk csillagokat, láttunk elütött párja mellett álló kutyát..

A kapott tudás és élmények feldolgozása folyamatban.

IaiDo!