Már negyedik évben sereglünk össze. Idén Csehország volt a vendéglátó és szervező, a helyszín az őszi táborokból már ismert Vyckov városka, a maga nyugodt, barátságos hangulatával, a rejtélyes dínó-parkjával, és az annak közelében lévő multicenterekkel.

Majd’ mindenki befutott péntek este, a dínóhotel teraszán és éttermében megszaporodtak az ismerős arcok és a köszöntések. Idén először nem csak a kontinens monjin-jai jöttek, egy öt fős Brit társaság is érkezett sensei-ékkel.

Reggel kíváncsisággal indultunk az új, még ismeretlen terem felé. Nem a szokásos helyre vezettek a házigazdák, hanem egy hatalmas fákkal, ligettel körülvett sporttelep felé vitt utunk. A fák méretéből és korából következtetve 80-100 éve a mozgás és sport szolgálatában állhat a terület. Érdekes volt látni, hogy a régi, leharcolt épületekre és eszközökre úgy költöttek, hogy a működés szempontjából fontos részeket helyezték előtérbe, így tartva fent a használhatóságot. Gyönyörű műfüves labdarugó pálya, régi lelátóval; omladozó vakolatú terem, vadonat új tetővel, padlóburkolattal, és öltözőkkel. Gondolom itt is szűk lehet a pénzkeret, de így okosan beosztva mégis használhatóak a létesítmények.

Szóval itt kezdtük meg gyakorlásunkat. Lendületes bemelegítés követően átvettük a teljes znkr szériát, így másnapra maradt  koryu, itt már szelektálva a kritikusabb formákat. Rengeteget mozogtunk, sok tapasztalatot gyűjtöttünk be, és sok instrukcióhoz jutottunk. Mégis csak más, mikor húsz főre jut figyelem, nem nyolcvan-kilencvenre. Fáradtságunk megkoronázásaként hayanuki no bu-val és egy hiperintenzív szabadgyakorlással zártuk a két napi gyakorlást.

Jövőre ismét találkozunk, újra Magyarországon.