SHINBUKAN
Shinbukan Taikai - 2011.12.10-11. -
Prága, Szobakonyha, delfinek, toto!

/a laktosörvegetarizmus definíciója/

 

Péntek délután ketten indultunk el Prágába. Egy órás Budapesten való szerencsétlenkedés után, már fent is voltunk az autópályán, majd hat órával később elértük célunkat. Az út zseniális volt, Gábor nagyon sokat mesélt, mindenféle történeteket, volt benne kardkovácsolástól kezdve radiátorig minden. Mikor beértünk Prágába, Jessica egy kicsit megnehezítette a „cél” elérését mivel szerintem a gps-nek fogalma sem volt róla, hogy hova is kell menni. No végül is megtaláltunk, odaértünk, yes! A péntek esti edzés utolsó egy óráját kaptuk el, még egy kicsit tudtuk nyomni az ipart, majd vége, indulás haza.


Gábort a cseh Shinbukan vezetője fogadta be erre a hétvégére, nekem meg mondták, hogy mindjárt jön egy srác, nála fogok aludni. Így hát elindult hazafelé, vagyis ekkor még azt hittem. Összesen négyen voltunk Vlasko a vendéglátóm, egy öregebb iaidoka (röstellem, de a nevét nem tudtam megjegyezni; azaz O2), és egy Linda nevű lány, aki kb. mint hostess szolgált a hétvégére. Amikor feljöttünk a metróból, kiderült, hogy nem hazamegyünk, hanem egy vendéglátóipari egységbe, mivel említettem, hogy még nem voltam Prágában, úgyhogy a városnézést egy sörrel kell indítani. Beültünk, beszélgettünk, nagyon kedvesek voltak. Aztán „haza” mentünk, ami hát hmm egy hűtőüzem portája volt, vagyis az abból átalakított lakás, kb. ötös darab négyzetméter, amiben helyett kapott egy konyhapult és egy emeletes ágy. Nyugovóra tértünk, vagyis tértünk volna, mert az idősebb iaidoka, olyan horkoló koncertet nyomott le egész este, hogy azt hittem megőszülök, letépem a holdat a helyéről, kettévágom, majd betömködöm a fülembe csak, hogy ne halljak semmit. Sajnos ez a tervem rengeteg akadályba ütközött, így nem maradt más, mint a fejemre szorított párna és a néma könnycseppek. Másnap reggel kipihenve ébredtünk, egyesek jobban, mások kevésbé.


Irány versenyezni! Volt egy kis probléma, mert a hat bíróból az egyik megbetegedett, így két pálya helyett, egy pályán ment le az egész verseny, ami így eléggé megnyújtotta az időtartamot. Ráadásul az előttem lévő kategória (2-5 kyu) rengeteg résztvevőt számlált. Azt hiszem hetes darab pool volt, majd ugye az egyenes kiesés is lement utána. Ez a kategória kb. három órát vett igénybe és elég kellemetlen volt, ráadásul nagyon hideg volt a terem, folyamatosan mozogni kellett. A másik problémám az volt, hogy mikor kell elkezdeni bemelegíteni, meg a feelinget megteremteni? Nos hát nagyjából belőttem magam, aztán elkezdtük. Utána már pörgött a verseny, mondjuk már a bírókon is látszott, hogy egyre jobban fáradnak, ami nem is csoda nyolc óra nettó bíráskodás után. Vége. Taps. Érmek. Taps. Meghajlások. Taps, fényképek. Taps. Taps. Taps. NAGYON sokat tapsoltunk. Aztán Gábort elvitték valami harcművészeti bemutatóra, ahol techno zenére, lézerfényekkel tolták a téglatörést öltönyös fazonoknak. Eközben mi elmentünk sayonara partyzni ahol megpróbáltam dekódolni a cseh nyelv rejtelmeit, persze nem sok sikerrel. De valamiért a második kör pivó után elég sokszor elhangzott a „crazy hungarian” kifejezés. Majd hazafelé elvesztettünk egy hátizsákot, remélhetőleg jó embert melegít majd ezután, és immár négyen aludtunk abban a szobában, aminek amúgy olyan kapuja volt, amit eddig csak a Gyűrűk Ura c. filmben láttam, amikor Mordor kapuját mutatták. Aznap este már sikerült aludni, mivel az  idősebb pajtásunk önként vállalt száműzetése miatt a fürdőszobában vetette meg hálózsákját (a horkolást zárt ajtók mögött is lehetett hallani). Vasárnap: edzés, majd vizsga, RENGETEG TAPS, instant fényképezés a tornaterem lépcsőházának lépcsőjén, pár szó felvétele a nemzetközi kifejezések szótárába, mint például a: pohole, szek és toto,  ezután indulás haza. A vissza út is nagyon jó volt, világmegváltó ötletek, delfinek, száj- és gondolatkarate, hatalmas nevetések meg egy kis hallgatás. Aztán fáradtan hazaesni és becsobbanni egy jó nagy kádba, amiben még víz is van, ami ráadásul forró.

Összegzésként nagyon élveztem Prágát, ahol volt kicsi edzés, kicsi verseny, de nem ez volt a lényeges dolog, hanem maga az út, az utazás élménye. A vendéglátóink kedvessége. Az egész összessége. 


*ui.1.: Prágában nem csak az Operaháznak van lépcsője.
ui.2.: Shinbukan Iaido Taikai
1. kyu kategória - Pálinkó Tibor 3. hely
Pálinkó Tibor
 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez! Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!