SHINBUKAN
Találkozó a cikk írójával - 2007.03.10. -
Péntek, 21.20. Csiga
Sikerült fondorlatos módon lecsábítani Juditot, a kedves újságíró-lányt egy kis szocializálódásra. Remélem, hogy váratlan „lerohanásunkkal" nem ijesztettük el egy életre, mentségünkre szóljon, hogy tényleg, mintha már jó ideje ismernénk, ezért szerintem sokkal nyíltabb volt mindenki, mint egyébként ez várható lett volna. (Vagy mindig ilyenek vagyunk???)
Megpróbálom – amennyire lehet – a lényeget kiemelni:
-a szimpátia kölcsönös, :)
-manapság az emberek nem szentelnek annyi figyelmet egymásra mint kéne,
-ritkaság, hogy visszaválaszonak (egy váratlan kezdeményezésre, megszólításra), nem tudom miért,
-azt gondolom, hogy az emberek egy része borzaszóan fáradt, vagy inkább fásult,
-sokakban igen kevés emiatt az empatikus készség, csak azt intézik el, ami nagyon szükséges és amiből hasznuk lehet,
-néha találkozom egy-egy kedves emberrel, akikből csak úgy árad a szeretet, és akkor feltöltődöm jó hosszú időre,
-fekete, fehér. És bézs,
-a nagymamák csodálatos lények,
-a közgyűlés az egyik legunalmasabb dolog a világon.
De ezen kívül még sok-sok megbeszélnivaló maradt, feltéve, ha legközelebb őt is hagyjuk szóhoz jutni…:)
Ugye lesz legközelebb?

Igazán jól éreztem magam Veletek, talán pont azért, mert Ti is
mélyérzésű emberek vagytok, és ahogy a latin mondás tartja "hasonló
hasonlónak örül"...

Szóval én is remélem, hogy találkozunk hamarosan. Ezen a héten
pedig szorítok Nektek a vizsgák miatt.

Judit

 Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!